– A Rákóczi Szövetség több mint 30 éve működik. Milyen tevékenységével keltette fel a BSZC érdeklődését?
– A Rákóczi Szövetség valóban közel 30 éve tevékenykedik itt Magyarországon. Szervezetként zászlójukra tűzték a külhoni magyar családok, azon belül is jellemzően a diákok, a gyerekek szülőföldön tartását, másrészt azt, hogy a magyar nyelvű iskoláztatás tekintetében tudjanak segíteni. Takács Ferenc, kiváló barátunk volt az, aki a kapcsolatrendszerén keresztül összehozta a szakképzési centrumot és a Rákóczi Szövetséget. A Békéscsabai Szakképzési Centrumban gondolkodtunk, hogy a külhoni magyar honfitársainknak, jellemzően a diákoknak és a pedagógusoknak, hogyan tudnánk segíteni itthonról. Leginkább a kárpátaljai fiatalságot céloztuk meg segítségnyújtás tekintetében. Felkerestük Csáky Csongor urat, a Rákóczi Szövetség elnökét azzal, hogy volna egy ilyen törekvésünk, és ebben szeretnénk a szakmai segítségét kérni. A következő hetekben, hónapokban jellemzően a szakmai segítségnyújtás volt a porondon a szakképzés tekintetében. Nyilván egyfajta diák-mobilitás is, hogy diákokat vinnénk és hoznánk jellemzően kárpátaljai helyszínekre. Azonban a megbeszélést követően a koronavírus-járvány kitört itthon is, így ezek a folyamatok is szünetelnek. Ettől függetlenül a Rákóczi Szövetséggel korábbi kapcsolatunk is volt például a Határtalanul Program révén. De a Rákóczi Szövetség által közvetített és megrendezett különböző pedagógus-, illetve diákprogramokat a szakképzési centrum egyes iskolái nagy szeretettel használták föl arra is, hogy a diákokban élő, vagy esetleg fellobbantani kívánt nemzettudat mellé oda tudjunk állni. Tehát kapcsolatban voltunk eddig is, azonban a jövőben egy sokkal szorosabb és szakmai alapon még erősebb kapcsolatot fogunk tudni létrehozni.
– Ehhez az erősebb kapcsolathoz hozzátartozik az is, hogy októberben megalakult a Rákóczi Szövetségnek egy ifjúsági szervezete is Békéscsabán.
– Hála a békéscsabai helyi szervezetnek, ez valóban így van. Hadd emeljem ki Kovács Nóra elnök asszony szerepét, aki folyamatosan segít minket. Különösen nagy öröm számomra, hogy 1,5-2 hét alatt 135 diák és pedagógus csatlakozott ehhez az ifjúsági szervezethez. Úgy látom, ők elhivatottak és tettre készek. Semmiféle plusz előnnyel nem jár az, ha valaki csatlakozik hozzánk, jó érzés, hogy mégis sokan érezték ezt fontosnak.
– Hogyan értesültek róla az esetleges jelentkezők, hogy van ilyen lehetőség?
– Leginkább a pedagógusi, az oktatói gárdánkon, illetve a vezetőkön keresztül jutottak információhoz az érdeklődők. Ezen felül pedig a Rákóczi Szövetség ilyen típusú felhívásait is közzétettük. Úgy gondolom, ezekben az időkben nagyon nehéz ilyen típusú közös teret létrehozni, hisz a mozgás, még az iskolákon, intézményeken belüli mozgás is eléggé nehézkes. A közös együttlét, értekezés is nehezen kivitelezhető. Ezért jelen pillanatba leginkább az online térben tartjuk a kapcsolatot, illetve a háttérmunkákkal vagyunk elfoglalva. De bízom benne, hogy a tavaszi időszakra már a kézzelfogható munkát is a diákokkal közösen végezhetjük, és hogy még többen csatlakoznak hozzánk. Már most ez a lélekszám a szakképzési centrumon belül és a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezetén belül is egy meghatározó szám.
– A vírus miatt tehát most az online térre korlátozódik a programjuk. Mi volt az eredeti terv?
– A Rákóczi Szövetségnek van egy olyan kapcsolati hálója, amellyel mindenképpen szeretnénk élni, hisz az első pillanattól kezdve ezért is kerestük meg elnök urat. A jövőben a kollegákat szeretnénk kijuttatni Kárpátaljára, és kollégákat szeretnénk idehozni Békéscsabára is. Elsősorban módszertani képzéseket, ismeretterjesztést szeretnénk végezni. Ha közös pályázatok, közös lehetőségek nyílnak különböző eszközök transzferére, akkor abban is segítő jobbot szeretnénk nyújtani. Ugyanezen a területen akár közös kutatásokban, vagy közös fejlesztésekben is gondolkodunk, ez a pedagógusi, oktatói rész. Másik oldalról pedig a diákok szempontjából szeretnénk megvalósítani, hogy a pályázatok mentén különböző nyelvi táborokat szervezzünk, kárpátaljai, akár nehezebb sorsú, szakképzésben részt vevő diákokat hozzunk ide Békéscsabára, ismertessük meg velük gyönyörű megyénket, vagy akár az Országházat, Magyarországot. Emellett pedig diákokat tudunk kivinni Kárpátaljára, ahol megismerhetik azokat a körülményeket, amelyeket nagyon sokan csak a történelemkönyvből lapozgatnak fel.
– A fókusz a kárpátaljai magyarokon van. De mit tud nyújtani a program az itt élőknek?
– Mindannyiunk érdeke, hogy erősödjön a nemzettudat, erősödjön az a szív, amely itthon tart bennünket 0-tól 99 éves korig, és tovább. Ha a diákok megtapasztalják a közvetlen környezetükben uralkodó állapotokat, amikor hazajönnek, megértik és értékelik azt, hogy nem is olyan rossz magyarnak lenni, nem is olyan rossz ebben az országban élni. Nagyon szeretnénk, hogy a gyerekek érezzék: mi valóban szívből érzünk. Aki csatlakozott, mindenki érezte, hogy mit szeretnénk átadni, mit szeretnénk minél szélesebb körben népszerűsíteni. Magyarnak lenni jó!
– A trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulóján, a nemzeti összetartozás évében jött ez az együttműködés egy ünnepség részeként.
– Egyébként is szerettünk volna megemlékezni a 100. évfordulóról, és bár a járvány miatt szűk körben, de ez így is megtörténhetett. Csáky Csongor úrral, és Kiss Tibor elnök urakkal együttműködési megállapodást kötöttünk a Rákóczi Szövetséggel, melyet követően többek között dr. Szili Katalin miniszterelnöki biztos, Csáky Csongor, Herczeg Tamás országgyűlési képviselő úr, és jómagam fűztünk a 100 éves eseményekhez gondolatokat. Illetve átadtuk a szövetségnek a Rákóczi szobrot, Túri Török Tibor szobrászművész úr munkáját, aki egyébként felajánlásból adta nekünk a szobrot. Ezután pedig 100 darab szomorúfűzfát ültetnek majd el Kárpát-medence szerte Trianon 100. évfordulójára emlékezve. Az egyes számú fa Békéscsabára került, ami külön megtiszteltetés, Csáky Csongorral ezt a fát ültettük el.
-400x225.webp)
