– Már hónapokkal ezelőtt arról beszélgettünk Bagdi Lászlóval, hogy milyen jó kis plusz program lehetne az idelátogatóknak, ha megismerhetnék a Csabai krónikát – mondja Sós Imre. – A vendég beülne egy általunk biztosított MP3 lejátszóval a mozdonyba és egy nem mindennapi kilátással, intim környezetben meghallgathatná a hanganyagot.
Bagdi László mindehhez hozzáfűzte, ez tulajdonképpen az élet vonata. Be lehet ülni a történelem vezérállásába, el lehet indítani a mozdonyt, amely szép, lassan visszamegy az időben és bemutat egy teremtéstörténetet. Ugyanis amikor Csabára – az akkori terminológiával élve – a tótok ideérkeztek, akkor itt valóban teremteni kellett.
– Ezt a pillanatot ragadtuk meg a néhai Dinnyés József daltulajdonos barátommal – folytatja –, úgy, hogy a művészet ne menjen a tudományosság és a tudományosság ne menjen a művészet rovására. Ami itt elhangzik, az hiteles és ami élvezetesebbé teszi az utazást, az maga a művészet. A mű végi finálét már sokan Békéscsaba himnuszának is neveznek, amely úgy kezdődik, hogy „Itt vagyunk, hát itt vagyunk…”
