Idén szeptember második felében az időjárás hirtelen változott ősziesre. A korábbi kánikulai meleg után, a hajnalok egészen hűvösek lettek. A folyó vize lassabban veszít hőmérsékletéből, mint a levegő, így a hajnali, leghidegebb órákban intenzív párolgás figyelhető meg a Maros felett.
A napkelte mindig egy feledhetetlen természeti esemény, ami a folyóparton még varázslatosabb. A felkelő nap sugarainak ellenfénye aranyló vörösre festi a víz áramlásától és a szellőtől hajtva táncot járó párafelhőket, pamacsokat. Különösen izgalmas, amikor a víz folyásirányával ellentétesen fúj a szél, így a víz és a belőle kipárolgó felhők mozgása egymással szembe megy, érdekes dinamikát adva a látványnak.
A jelenlegi, egészen alacsony vízállás mellett hatalmas kiterjedésű homokzátonyok állnak szárazon. Ezeket kihasználva akár a folyómeder szinte teljes metszetét bejárhatjuk. Különleges élmény a Maros közepén állva csodálni a napkeltét. A hajnali csendes órákban, a páradús levegőben még messzebbre hallatszanak a természet hangjai. Az ártéren lakó rétisasok jellegzetes „kacagása”, vagy épp a fekete harkályok rikoltásai még misztikusabbá teszik a sokszor őserdei képeket idéző hangulatot.
A hirtelen jött lehűlés hatására intenzíven kezdtek színesedni a maros-parti fák lombjai, így ahogy haladunk az őszbe, egyre színesebb képek tárulhatnak majd a természetkedvelő szemlélődők elé.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
