Bertalan Erika (pedagógus, párkapcsolati mediátor, életvezetési tanácsadó, tréner) és Kerekes Gizella (szociális munkás, szupervizor, illetve jelenleg a Humanisztikus Asztrológiai Iskola másodéves hallgatója) több évtizedes tapasztalataikra hagyatkozva nyitották ki a Lélek Fészek pasztell ajtaját.
Elmondásuk szerint akár ijesztő is lehet ez a számos végzettség, de nyilván jogosítványok nélkül nem lehetne ilyen jellegű szakmai munkát végezni. A lényeg az, hogy itt van idő, tér, hely, szív arra, hogy a vendégek le tudják tenni a terheiket, és talán egy kicsit más szemlélettel – kötöttségek nélkül – menni ki a szobából.
A kellemes hangulatú iroda – amely inkább egy családi szobára hasonlít – egy eklektikus spirituális összképet nyújt: nagymama által örökölt és turkált csipkék, mandalák a falon, színes lampionok lógnak a plafonról, a lejátszóból halk, lélekre hangoló muzsika szól. Mindennek a tetejében Gizus hennázik is – erről egy kicsit később szót ejtünk.
– Hihetetlen változás zajlik a világban – mesél Gizus a miértekről és hogyantokról –, és emiatt meg kell tanulnunk másképp működni. A pandémia – ha szabad így fogalmazni – talán arra (volt) jó, hogy egy kicsit máshova kerültek a hangsúlyok: belátták az emberek, hogy érdemi időt kell szánni egymásra.
(Ezeréves ismeretségünkből kifolyólag tegeződtünk.)
– Ez nem nehéz? Hiszen jelenleg a társadalom vastagabb arcú rétege a figyelem/érvelés helyett könnyebben agresszióval reflektál.
Erika: Az utóbbi néhány évben azt tapasztaljuk, hogy az emberek egyre inkább mernek szakemberhez fordulni. Mert igény van arra, hogy rendbe hozzunk valamit; és tesznek is érte: időt, energiát és pénzt szánnak arra, hogy rendezzék a kapcsolataikat.
– Ez egy kicsit olyan, mint egy pszichológiai rendelés.
Gizus: Azért más. Mert noha alapvetően egy elkülönült szigetként létezünk, de azért mégis részesei vagyunk a békéscsabai segítőhálózatnak. Hiszen nekünk is vannak korlátaink, határaink, és ilyenkor történik az, hogy a vendéget pszichológus, pszichiáter, családsegítő kollégához irányítjuk át.
– Kik fordulhatnak hozzátok?
Gizus: Mindenki, aki a mindennapok nehézségeibe ütközik: problémái adódhatnak a pár- és munkakapcsolatokban, illetve a gyerekeknek az iskolában, edzésen stb. Nem a probléma témája határozza meg, hogy ki jöhet hozzánk, hanem hogy mennyire feszítenek azok a gondok. Ha már nagyon, akkor lehet bejelentkezni.
– Melyik stádiumban keres fel benneteket egy pár?
Erika: Leginkább amikor a kommunikációban elakadnak; olyankor többnyire már meg sem hallják egymást. Ekkor próbáljuk „kinyitni” a fület. S ahogy elhangzott, valóban nem a tutit mondjuk meg, hanem képessé tesszük a hozzánk fordulókat arra, hogy rálásson és megoldást találjon. Mi csak a folyamatot segítjük, hiszen a legjobban épp te tudod, hogy mi a jó neked.
Gizus: Erika feloldja az állóháborúkat.
Erika: Nem azzal foglalkozunk, hogy mi volt, hanem azt nézzük, hogy mi lesz.
– A Facebookon sokkal nagyobbnak tűnt ez a szoba; olyan, mint egy olasz autó: kicsi, de mégis tágas – főleg ettől rengeteg hatástól, ami körülvesz benneteket.
Gizus: Egy kicsit kakukktojások vagyunk… A zártkörű megnyitónkon is olyan, különböző szakemberek jelentek meg – jogász, pszichológus, szupervízor, spirituális segítő –, akik külön-külön egymást nem ismerték, csak minket. Majd, amikor arra kértük őket, hogy mutatkozzanak be, mindenki azzal kezdte, hogy ő tulajdonképpen itt egy kakukktojásnak érzi magát. Véleményem szerint mindenki kakukktojás a földön. Ez is az ars poeticánk, hogy vállald föl, hogy te miben vagy kakukktojás, mert mi is azok vagyunk. Azonfelül nem egy steril rendelő akarunk lenni, ahol fehér köpenyben, patikamérlegen lemérünk mindent, hanem egy olyan hely, ahova az emberek szeretnek bejönni.
– Hogy kerül a képbe a hennázás?
Gizus: Több pluszt is nyújtunk: ilyen a hennázás, később szeretnénk egy filmklubot is csinálni, amely a családról, a párkapcsolatról szól. Megnéznénk közösen egy filmet, közben popcornt ennénk, kólát innánk, majd minimum annyi ideig beszélnénk róla, amilyen hosszú volt a mozi. A hennázásra kizárólag óránként érkeznek a vendégek, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni egymással. Mert az egy dolog, hogy valaki a bőrén elvisz egy ábrát, de a lényeg, hogy a lelkében is elvisz valamit.
