„Azt szokták mondani, mindenhol van egy békéscsabai – hát most már ez tényleg igaz! Egy barátom, Lévai Béla épp az Antarktiszon szolgál egy expedícióban, és kapott az alkalmon, hogy felszereljen egy táblát. Nem is akármilyet! Ott, a világ végén is van egy kis darab Békéscsaba” – írja Várdai László.
Általános iskolás koromban
a földrajz térképeken láttam először egy furcsa szóösszetételben az Antarktisz betűit. A nagy fehér ábrákat nézegetve pedig egy rém zordnak területnek képzeltem el. (Nem véletlenül, februárban születtem, tehát nyári gyerek vagyok: napfény, folyó- vagy állóvíz, bermuda.)
Mennyivel szebb, mint fehér-feketében – Forrás: Lévai Béla
Mindezt csak tetézte a Kudlik Júlia által vezetett, nagysikerű Delta tévéműsor főcíme is: a szánhúzókról bevágott képsorok. A port.hu szerint az emberek a Scott of the Antarctic című, 1948-ban készült brit filmben játszottak. A visszanéző szánhúzó – Reginald Beckwith alakította –, aki épp a híres 1911-es brit Antarktisz-expedíció során azt kiáltja hátra: „Értettem, uram!”. A kietlen tájról mutatott képeknél csak a főcímzene fokozta jobban a feszültséget. (Az intróban a világ egyik legelső, tisztán elektronikus úton előállított zenéje hallható.)
Ezzel szemben a békéscsabai Lévai Béla nem Stollwerckkel gurigázik: tavaly, egy nemzetközi expedíció tagjaként elhajózott az Antarktiszra, ahol a Mawson kutatóállomáson teljesít szolgálatot, ahol még
Noha egy agyon-nagyon digitalizált világban élünk, de még sem könnyű a Békéscsabától légvonalban 13 800 kilométerre tevékenykedő Bélával kommunikálni. Pláne, ha ott épp éjszaka van, itt meg nappal.
Így a jó öreg Fb-t fellapozva kiderült, a csabai fiatalember még tavaly december közepéig Tassie szikláin hajlította a gravitációt: edzésekkel és kalandokkal készült a nagy utazásra. „Micsoda kaland! Hasta la vista, civilizáció!” – intett búcsút a zöldnek. Majd a szentestét két nappal megelőzve, hajóra szállt.
Egy laza 42 napnyi
tengeri út után január 20-án, sok-sok élményt gyűjtve meg is érkeztek a célhoz, a Mawson Állomásra. Hamarosan elkezdték az árufuvarozási és az újratöltési műveleteket. És a kérdés adott, mi járatban a világvégén?, azt írta, lehetősége adódott, hogy a 2024/25-ös téli szezonban az ausztrál antarktiszi területen, Mawson állomáson dolgozzon és éljen (nekem fordítva is megállja a helyét).
Galéria
Azt mondják, az Antarktiszon nem lehet rossz képet csinálni, de ezek a képek nem evilágiak – írta egy későbbi bejegyzésében a csudás felvétele mellé. Tény, Béla baromi szerencsésnek vallja magát, hogy többek között az avilágon, az Auster fészkelőhelyen, a természetes élőhelyükön találkozhatott a császárpingvin kolónia tagjaival.
Elmondása szerint csak az év bizonyos időszakaiban lehet őket meglátogatni, amikor a tengeri jég elég vastag ahhoz, hogy biztonságosan lehessen rajta közlekedni és elérni ezeket a srácokat. Igen, srácokat, mert jelenleg ők őrzik a tojásokat, amíg a nőstények táplálékot gyűjtenek
a leendő csemetéknek.
***
Ha sikerül karácsonyig Bélával felvenni a kapcsolatot, még több infóval szolgálunk.
Most Csabán dél van; lehet, hogy épp aluszik.
(Közben egy kedves közös ismerősömtől megtudtam, Bélának mérnöki diplomája van, pár éve már kint élt Ausztráliában. Megkapta az állampolgárságot is, majd ott védte meg a diplomáját. Azt követően egy cégnél dolgozott mint légtechnikus. És ott kapott lehetőséget hogy, kimenjen az antarktiszi kutató állomásra, ahol a fűtésért ő a felelős. Úgy tűnik, nem fázik.)
