A Körös-vidék folyóinak szűkös nyári vízellátottsága visszatérő probléma, amivel idén is szembesülniük kellett a szakembereknek. Akik szabadidejüket a Körösöknek szentelik – horgászok, vízitúrázók – ilyenkor csalódottan nézik az állóvá szelídülő folyóvizet, amelynek természetszerűleg folynia kellene a rekreációs optimumok és a vízi ökoszisztéma érdekében. Sokan mutogatnak ilyenkor a vizet visszatartó duzzasztókra, illetve a végtelen termőföldeket ágyúzó öntözőberendezésekre, lám ezért és ott folyik el a Körösök ilyenkor amúgy is kevés vize.
Az összefüggés látszólag tálcán kínálja magát, de a valóság messze nem ez. A kérdéskörben illetékes Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint olyan tényezők befolyásolják a térség folyóinak vízkészletét, amelyek éppen hogy nélkülözhetetlenné tesznek bizonyos vízügyi-technológiai megoldásokat.
Duzzasztók a Körösökön és hidrológiai hatásaik
A Körös-vidék négy duzzasztója – Békésszentandrás, Békés, Körösladány, Gyula – az úgynevezett üzemelési szabályzat alapján működik, amit a vízügyi hatóság hagyott jóvá. Duzzasztási szintjeik a duzzasztott víztér vízhasználata alapján alakulnak, aminek szempontjait elsősorban a vízkivételeknek való megfelelés és igény – minél kisebb vízkivételi emelőmagasság, gravitációs vízkivétel lehetőségének biztosítása, stb. – határoz meg.
Ezeket még a múlt század közepén/második felében, illetve a gyulai vízlépcső esetében az elején állapították meg, azóta – ma is megfelelő módon – szabályozzák a vízszinteket, függetlenül évszaktól, illetve aszályos/nem aszályos időszaktól. Magyarán csak azért, mert aszály van, a duzzasztók nem foghatják vissza jobban a vizet a mértékadó üzemi szintnél, tehát annál, ami biztosítja a vízhasználatra vonatkozó feltételeket.
A duzzasztó ugyan vízkészlet növelésére, megtartására és tárolására szolgál, de a duzzasztott víztér feltöltése rendszerint akkor történik, amikor a Körösök nincsenek híján a természetes vízkészletnek, azaz nem a kisvizes időszak kevés hozamát vonják el folyótól. Az aktuálisan érkező vízmennyiség ugyanis duzzasztási üzem esetén is túlfolyik a vízlépcsőn, de csak annyi, amennyi a romániai területek felől hozzánk is érkezik.
Aszályos időszakban ez akár néhány köbméter/másodpercre is lecsökkenhet – erre idén is volt példa –, ám az is előfordulhat, hogy a vízgyűjtő extrém szárazsága folytán zéró mennyiség érkezik. Az üzemelési szabályzat értelmében ilyenkor is át kell engedni a duzzasztón bizonyos mennyiségű vizet, ilyenkor nincs más lehetőség, mint szép lassan „koptatni” a duzzasztó által tárolt készletet.
Következésképpen látni kell ebben azt a tényt, hogy duzzasztók nélkül a nyári kisvizes időszakokban a medrekből menthetetlenül elfogyna, még helyesebben mondva: elfolyna a víz. Jó példa erre, hogy a Békési duzzasztó megépítése előtt, ahol most duzzasztott víztér található, ott azelőtt térdig érő vízben lehetett gázolni nyáron a folyón. Nem lehetett öntözni, nem lehetett strandot létesíteni, motorcsónakkal közlekedni. De ezt más Körös-szakaszokról ugyancsak el lehet mondani.
A Körös-vidék vízlépcsőit úgy tervezeték meg, hogy egymást „átfedő” folyamatos duzzasztóhatást biztosítson szinte az egész vízrendszeren, tehát a Fehér- és Fekete-Körösön egészen a határig, a Sebes-Körösön a fokközi hídig (Vésztő és Szeghalom között), a Kettős-Körösön a teljes szakaszon, illetve Hármas-Körösön majdnem a tiszai betorkolásig. Utóbbi esetében – a bökényi duzzasztó megszüntetése miatt – ez már csak Békésszentandrástól érvényesül.
Jelen pillanatban egyedül ezeknek a vízügyi létesítményeknek köszönhető, hogy kisvizes időszakokban a Körös-völgy vízkészlete megtartható.
Szűkös nyári vízkészlet
Az utóbbi 25-30 év legszélsőségesebb kisvizes időszaka egyébként az 1992-93-as években volt. Akkor szükségessé vált, hogy a még tűsgát rendszerű gyulai duzzasztó felső részét lefóliázzák, így mentve meg a víz minden cseppjét, amelyet az Élővíz-csatornán keresztül vezettek tovább a Kettős-Körösbe.
Érdemes tudnunk, hogy a Körös-völgy természetes vízkészletét adó hegyvidéki csapadék egy részét a romániai oldalon hatalmas tározók nyelik el. A Sebes-Körös vizének két óriási völgyzárógátas és szintén két hatalmas síkvízi tározót is ki kell szolgálnia, mire hozzánk is elér. Méreteikre jellemző, hogy a forrásterületekhez legközelebb eső Dragan tározó egyedül 100 millió m³ kapacitással rendelkezik.
Egy komolyabb zivatar után elinduló nagyobb nyári árhullám körülbelül 500 millió m³ vizet hoz, tehát látható, hogy egy enyhe áradást akár teljes egészében „hatástalaníthatnak” ezek a tározók, nem beszélve a csapadékszegény időszakok csekély vízmennyiségeiről.
A számunkra kedvezőtlen helyzetben azonban szerencse, hogy a közvetlen Nagyvárad felett lévő telekdi és lugosi síkvízi tárolók energiatermelők, ami annyit jelent, hogy az energiaszükséglet miatt kénytelen-kelletlen engedniük kell a tárolt vizet. Ezzel velünk idézőjelesen jót tesznek, mert még az aszályos időszakban is némi vízkészletet kapunk.
Évtizedes adatsorok igazolják azonban, hogy a nyári csapadékszegény időszakokban a romániai tározóktól függetlenül is komoly vízszűkében vannak a Körös-völgy folyói. A Fekete-Körösön például egyáltalán nincs víztározó, tehát a folyó – idei nyáron is többször előforduló – esetenkénti 1 m³/s vízhozama hűen tükrözi a vízgyűjtő szárazságának való kiszolgáltatottságunkat.
Ilyen kevés víz sem a fentebb említett rekreációs, sem az ökológiai kritériumoknak nem felel meg, még akkor sem, ha duzzasztók segítnek a vízkészlet tárolásában. Pláne nem a vízfelhasználási igényeknek, amelyben – jelentős ipari tényezők hiányában – térségünkben a mezőgazdasági vízhasznosítás a mértékadó.
Öntözési igények
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén átlagosan 30-40 millió m³ öntözővíz-igény jelentkezik egy öntözési idény során. A 2015-ös évet – a mostanihoz hasonlóan – szintén rendkívül aszályos szezonként lehet jellemezni, akkor a körös-völgyi vízkészletből mintegy 81 millió m³ került felhasználásra, ami az utóbbi 10 év legnagyobb szezonális vízigényét jelentette.
A tavalyi 50-55 millió m³ szintén meghaladta az átlagot és valószínűleg ez az idei évben sem lesz másként, hiszen csak júliusban 16,5 millió m³ mennyiségű öntözővíz került a körösi vízkészletből kiszolgálásra.
Mindennek ellenpontja azonban a 2010-es év, ami eléggé belvizes és árvíz sújtotta esztendőként írható le. Akkor a vízfelhasználás 8,5 millió m³ mennyiségre esett, amiből látható, hogy az időjárási körülmények szélsőségei akár tízszeres különbséggel is hathatnak a vízfelhasználásra.
Mivel azonban a folyók természetes vízhozama inkább csekélyebb, mint az szükséges volna, ezért az ilyen léptékű vízigények kielégítése vízpótlás nélkül lehetetlen feladat. Kölcsönvízre van szükség, méghozzá extrém szárazság esetén többre annál, mint amennyi a Körös-völgybe ilyenkor a négy folyón a határon túlról összesen érkezik.
Megoldások a vízkészlet mindenkori biztosítására
A Tisza-Körös Völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR) a Kiskörei-tározóval egyidősen, az Alföldre jellemző hidrometeorológiai szélsőségek hatását összehangolt vízkormányzás révén hivatott mérsékelni a vízhiányos térségek vízkészletének pótlásával. Ennek köszönhetően jelentős mértékben növelhető a Körös-vidék folyóinak vízkészlete abban az esetben, ha a vízgyűjtő nem biztosít elegendő utánpótlást ehhez.
A Tisza vize a Tiszalöki vízlépcsőtől a Keleti-főcsatornán, illetve a Kiskörei-tározóból a Nagykunsági-főcsatornán és a Hortobágy-Berettyón keresztül összesen 15-20 m³/s mennyiségben érkezik a Körös-rendszerbe vízhiányos időszakokban, tehát gyakorlatilag minden öntözési szezonban.
Ez jól „leleplezhető”, ha kisvizes időszakban összehasonlítjuk a Hármas-Körös vízhozamát Gyomnál és Kunszentmártonnál. (Ez idén augusztus végén 10 m³/s valamint 30 m³/s értékekkel mutatta a vízpótlás jelentette jelentős különbséget. – vizugy.hu)
A hiedelmekkel ellentétben tehát a Körösökből öntözésre felhasznált víznek – furcsa mód – csupán kisebb hányadát biztosítják maguk a Körösök, a nagyobb rész lényegében a Tisza vize. Tekinthetjük úgy is, hogy aszályos időszakban nagyobbrészt a Tisza vize folyik a Hármas-Körös medrében, paradox módon, vissza a Tiszába.
Az idei nyár – dacára a rendkívüli hőségnek – ezúttal sem okozott a vízkészletet érintő rendkívüli problémákat a Körös-vidéken. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a bővebben, frissebben áramló víz nem volna kívánatos a térség folyóvizeihez kapcsolódó természeti, szabadidős, illetve mezőgazdasági tényezők függvényében. Azt azonban tényként kell kezelni, hogy az elődeink által létrehozott víztechnológiai megoldások – duzzasztók és vízátvezetések – a mai napig nélkülözhetetlen módon normalizálják a Körös-völgy gyakran vízhiányos nyári hidrológiai állapotait.
(A cikk a KÖVIZIG munkatársainak segítő közreműködésével készült, amiért köszönetet mondunk.)
