A békéscsabai múzeum közönségének kedvenc Munkácsy Mihály-műve, A zongoralecke című szalonkép a Bonnban működő Kunst- und Ausstellungshalle der Bundesrepublik Deutschland Princely Painters című tárlatán szerepel harminckilenc, a festő személyéhez kötődő relikviával együtt. A festmény hónapok óta nincs itthon. Mindannyiunknak hiányzik… Beszéljünk egy kicsit erről a képről!
A zongoralecke az egyszerű történést és pózmentes cselekvést kevés eszközzel bemutatni kívánó szalonképek csoportjába tartozik. Mentes a reprezentatív Munkácsy-szalonképek csecsebecse és „széptárgy” gyűjteményeitől, amelyek a hétköznapi valóság csodakamráivá teszik a szalonokat.
E táblán mit sem érzünk a lefüggönyözött szalonok fullasztó légköréből, ugyanis a bal oldalon vertikálisan lezáró keskeny függönysávtól jobbra a hátteret a kép teljes szélességében kinyitja a festő a télikert vagy pálmaház felé. Az ábrázolást így a szabad levegő friss lehelete járja át. A télikert festészeti megoldását már ismerjük (többek között a Pálmaházban és A kis cukortolvaj című képről); ezek azok a felületek, amelyek oly sok felfedeznivalót biztosítanak a néző számára, bár ezen a képen a festő ebben is visszafogott megoldással szolgál. A télikert dísze, a háttérből felnövő óriás levelű növény nagy valószínűség szerint banán, melynek ágaskodó, testes, mégis nyúlánk levelei feloldják az ablak vázrendszerének hálója adta feszes merevséget. A belső tér növényi díszei számára a külső tér, a természetes flóra biztosít megfelelő hátteret.
De mi történik e kellemes háttér előtt? Tizenéves leány mívesen formált pianínón játszik (a kép címe talán a gyakorlás kifejezést kívánja) egy hölgy társaságában (figyelmes felügyelete alatt). A hímzőráma mellett ülő, de tevékenységét a zenehallgatás miatt felfüggesztő nőalak feje balra fordul, de nem a lányra néz. Tekintete elréved és öntudatlanul pihen a hangszertől jobbra, az állványon lévő piros virág fölött futva egy nem látható személyen vagy tárgyon, kívül a kép terén.
Gyarmati Gabriella művészettörténész
