Maléter megjárta a második világháborút, ahol szovjet fogságba esett. A háborút követően belépett a Magyar Kommunista Pártba, a forradalom kitöréséig a néphadseregben szolgált.
Az 1956-os eseményeknél a reformerők első nagy demonstrációjává a rehabilitált Rajk Lászlónak és társainak 1956. október 6-án történt újratemetése vált. Ezt követően felgyorsultak az események. Országosan több egyetem diákjai megfogalmazták követeléseiket, a diákok új kormányt akartak Nagy Imre vezetésével. Az 1956. október 23-án történt budapesti eseményekhez hasonlóan, október 24–25-én tömegdemonstrációkra került sor több egyetemi városban és a kisvárosokban is. A forradalom első napjaiban Malétert a Kilián laktanyába küldték „rendet csinálni”, majd értesülve a kormány által elrendelt tűzszünetről, beszüntette a felkelők elleni harcot. Eközben Nagy Imre meggyőzte a párt vezető testületeit, hogy gyökeres politikai fordulatra van szükség. Ezt sikerült a szovjetekkel is elfogadtatni. Október 28-án Nagy Imre meghirdethette új kormányának programját a rádióban. 1956. november 3-án Nagy Imre honvédelmi miniszterré nevezte ki Maléter Pált, ezt követően ő vezette a tárgyalást a tököli szovjet főparancsnokságon a szovjet csapatok visszavonulásáról és a Varsói Szerződés felbontásáról. Innen azonban már szabad emberként nem távozhatott, a szovjetek 1957 januárjában kiadták a magyar belügyi szerveknek.
A fegyveres ellenállás gócait 1956. november 10–11-re a szovjet hadsereg felszámolta, azonban az új hatalommal szembeni ellenállás tovább folytatódott. Rendcsináló, illetve megtorló alakulatok kezdték átvenni a szovjet hadsereg addigi szerepkörét. 1956 novemberétől 1959 végéig több mint 35 ezer ember ellen folyt eljárás, 1956 decemberében és 1957 januárjában már halálos ítéleteket hoztak. A perek közül legnagyobb jelentőséggel Nagy Imre és társainak a pere bírt. Az 1958 februárjában elindított eljárás ugyanezen év júniusára befejeződött. A vádlottak közül többek számára az ítélet évekre szóló börtönbüntetés volt, azonban Maléter Pált, Gimes Miklóst és Nagy Imrét halálra ítélték. Az ítéleteket 1958. június 16-án végre is hajtották, és nyughelyüket – hogy senki ne ismerje és látogathassa – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el, a földhányást lommal fedték be. 1961. február 24-én a koporsókat kiásták, kátránypapírba drótozták, és a közeli Új köztemetőben földelték el újra, jeltelen sírokba. Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére 1989. június 16-án került sor több százezer fő részvételével.
2013-ban HM rendelet született a Maléter Pál Emlékérem adományozásáról, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc ápolása és a honvédelem ügye érdekében kiemelkedő munkát végzett személyek érdeme.
Forrainé Kovács Márta, történész
