A békéscsabai kötődésű Fajó János képzőművész idén töltötte be nyolcvanadik életévét. Fajó János, Kassák Lajos szellemi örököse, a magyar képzőművészet kikerülhetetlen alakja, főleg, ha a konstruktív irányzatokat tanulmányozzuk, hiszen az 1960-as évek elejétől van jelen a hazai és nemzetközi művészeti életben.
Érdekesség, hogy Csabán csak 1974-ben állított ki önállóan, a Kulich Gyula Ifjúsági és Úttörő Házban, a mai Csabagyöngye Kulturális Központban, és csak ettől számítva lett részese az itthoni kezdeményezéseknek. Akkor az „Ifiházban” a Tízek Klubja elnevezésű kiállítássorozat kifejezetten az innen indult, de Csabán kevésbé ismert képző- és iparművészeket kívánta népszerűsíteni.
A következő évben, 1975-ben kezdődött a Békéscsabai Országos Grafikai Művésztelep tevékenysége, melyben Fajó Jánosnak központi szerep jutott. Valószínűleg ez generálta a felkérést a Munkácsy Mihály Múzeum részéről is, és a nagynevű fővárosi kiállítóhelyek, mint a Műcsarnok vagy az Ernst Múzeum után, nemkülönben a számos külhoni meghívást követően, stílustársaival, a Műhely-Budapest formációval 1976-ban nagy sikerű tárlaton gyűjthették be az elismeréseket. Az anyag mind a szakmára, mind a közönségre nagy hatással volt, hosszú időre közvetlenül befolyásolva Békéscsaba képzőművészeti életét.
2010-ben az akkor még működő Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria, majd 2011-ben a Munkácsy Mihály Múzeum rendezett egyéni, időszaki tárlatot a művésznek, utóbbit a Válogatás egy életműből címmel. A múzeum Fajó Jánostól jelenleg száz feletti darabszámban őriz jellemzően szitanyomatokat, illetve ofszet technikával készült alkotásokat. Művészete, mely közel hatvan éve töretlenül és tisztán képviseli a „geometrikus ortodoxiát”, nekünk, földijeinek is nagy büszkeségünkre szolgál.
Ván Hajnalka művészettörténész
