Mesélő múzeum: Faopál – régi idők lenyomata

2020. december 5. 13:15 | behir

A Munkácsy Mihály Múzeum természettudományi raktárában, a jól ismert és nagy mennyiségű madárpreparátum, herbáriumi lap és puhatestű vázának gyűjteménye mellett, többszáz darabos ásvány- és kőzetgyűjtemény is található.

A nagyrészt dr. Domokos Tamás által, több évtized alatt összegyűjtött ásványok és kőzetek, a Kárpát-medence minden részében lezajlott földtörténeti időkről és geológiai folyamatokról mesélnek.

A kőzetgyűjtemény említésének aktualitását az adja, hogy nemrégen Csete Gyula mezőberényi muzeológusnak köszönhetően bekerült meghatározásra egy igen nehéz, furcsa alakú kőzet, melyet Pardi Sándor vitt be a Mezőberényi Múzeumba. A megtaláló a Kettős-Körös mezőberényi szakaszán, horgászat alkalmával akadt rá az érdekes formájú és kinézetű kőzetre, amely leginkább egy elkorhadt farönkre hasonlít.

 

Faopál (fotó: Munkácsy Mihály Múzeum)

 

Mint kiderült, a hasonlóság nem véletlen, hiszen tényleg egy fatörzsről van szó, azonban, sokkal súlyosabb, mint ahogyan ezt egy korhadt fadarabtól várnánk. Sajnos a körülmények eddig még nem tették lehetővé, hogy geológus szakértő személyesen megvizsgálja ezt az érdekes képződményt, azonban már az elküldött fényképek alapján is kiderült néhány izgalmas részlet róla.

A kőzet egy faopál, amely valószínűleg többmillió éves, és kialakulása vulkáni folyamatokhoz kötődik. A fatörzsek esetében az opálosodás valójában kovásodást jelent, amely a vulkáni tevékenység közelében, alacsony hőmérsékleten végbemenő lassú folyamat. Ennek következtében a felszín alatt vándorló kovaoldatok átitatják az útjukba eső növényi maradvány sejtjeit, ami kihűlve megszilárdul, s egy kristályszerkezet nélküli kvarcváltozat, az opál jön létre belőle. Így a fa eredeti szövete évmilliókon keresztül sértetlenül megőrződik.

Sokféle opál létezik, nem csak növényi részek opálosodhatnak, hanem önmagában ásványi anyagokból is létrejöhet ez a kőzet. Azonban közös bennük, hogy a kialakulásuk folyamatához vízre van szükség. Érdekes tény, hogy opált fedeztek fel a Marson is, körülbelül 2 milliárd éves rétegekben, és ebből következtetni lehet arra, hogy már akkor víz volt jelen a Mars felszínén. Az opál elnevezés görög közvetítéssel az óindiai upala – kő, drágakő – szóból származik. A faopál szebb változatai lehetnek drágakő minőségűek.

A Munkácsy Mihály Múzeumba került opálosodott fatörzs leginkább egy mocsári ciprus darabja lehet, melynek valószínűsíthető kora több millió év. A múzeum köszöni a lelkes megtaláló tudományos érdeklődését!

Váncsa Klára ökológus, Munkácsy Mihály Múzeum

FEL