A szépen megmunkált népi cserépedények, a fazekak, kancsók, korsók, tálak, szűrők, kannák, köcsögök, butéliák, azaz a fazekasok munkái, sokáig megtalálhatóak voltak az emberek otthonaiban.
A fazekas népi mesterséget eleinte a hűbéri birtokok jobbágyiparosai űztek, később pedig a városi, mezővárosi céhekbe tömörülő mesterek. A tűzálló agyaggal rendelkező hegyvidéki fazekas központok leginkább tömegárut, dísztelen főzőedényt készítettek, míg az alföldi nem-tűzálló központok, főként mázas, díszített edény készítésére törekedtek. Az alföldi kerámia ezért változatosabb, színesebb, motívumokban gazdagabb, hiszen díszítettségével szállhatott versenybe a tűzálló központok tömeges termelésével.
A különböző fazekas központok mesterei a készítési helytől távoli vidékekre is szállították cserépedényeiket saját maguk, vagy kereskedők útján, esetleg eleve megrendelésre készítették, gyakran terményért cserélték. Ezért van az, hogy a Békés megyei településeken, így Békéscsabán is, több fazekas központból származó cserépedényeket találhatunk.
A Munkácsy Mihály Múzeum néprajzosai folyamatosan gyűjtik és kiállításokon is bemutatják a népi kerámiákat. Ezek közül a legérdekesebbek a butellák, más néven butéliák, butykosok. A múzeum különböző alakú, ovális, hasáb, lapos, henger, könyv, hordó vagy ember formájú butellákat őriz. Bár formailag, méretben és színben is különböznek, néhány vonatkozásban mégis hasonlóak ezek a tárgyak: pálinka tartására használták, sokszor ajándékként megrendelésre készítették ezeket, a rajtuk lévő szöveg pedig elárul valamit a történetükből.
Minden darabjuk egyedi. „Funkciójukat” egy általánosan ismert, a butéliákon gyakorta szereplő népi rigmus fogalmazza meg: „Egy butella pálinka / Nincsen aki megigya / Megiszom én s víg leszek / Soha meg sem öregszek.”
A Munkácsy Mihály Múzeum néprajzi gyűjteményének egyik szép darabja a butellák között nagyméretűnek számító, 26 x 11 cm nagyságú, zöld mázas égetett agyagból készült békési butélia. Hullámvonalas díszítések közötti feliratait, a butélia mindkét oldala felső részén kakas motívum díszíti. Az írásból megtudhatjuk, hogy Hadi Gábor békési fazekasmester készítette 1883-ban Mészáros Péter részére.
„Én Hadi Gábor készítettem ezt abutélát az 1883dik évben Júliusnak 28dik napján Mészáros Péternek nem tsak egyedülmagának hanem min denjóbarátyának a ki iszikbelőle vájon egéségére vivát pajtás utána igyúnk még egyet rája vigagyúnk nebúsúljúnk múlasunk”
„Ki ez bútelának szorullopására kívánom hogy jússon oly nagy úraságra pesti és budaji taligatolásra”
„Szépbútéla azén nevem mikor pálinkavan bennem de ha pálinka nints bennem üres tserép azén nevem Igyúnk vigagyúnk nebúsúljúnk a búnak fityet hánjúnk.”
A hosszú feliratos butella, Tábori György gyűjtése nyomán 1958 óta gazdagítja a múzeum gyűjteményét.
Martyin Emília
néprajzos muzeológus
