Mezőhegyestől 2 km-re délnyugatra, a végegyházi határnál enyhe, tagolt kiemelkedésen található a 17-es major II. elnevezésű régészeti lelőhely
A nyomvonalba eső részén összesen 88 régészeti objektumot tártunk föl. A régészeti kutatás során szarmata, avar, Árpád-kori, későközépkori cölöplyukakat, gödröket, árkokat, kunyhókat, kemencéket, kutakat dokumentáltunk.
Különleges, ásatásokon ritkán megfigyelt jelenséget is sikerült kiásnunk: egy későközépkori pincét. A pincéből kerámiatöredékek, és egy szinte teljesen ép cserépfazék került elő.
Az objektum téglalap alakú, észak-déli tájolású, oldalfalai függőlegesek, alja egyenes, sarkai derékszögűek, hosszúsága 3,5 méter, szélessége 1,5 méter, mélysége 2 méter. Nyugati falába lépcsőket faragtak, északi végében félköríves fülke figyelhető meg, keleti falában kis kamrát alakítottak ki. A tetőszerkezetet hat oszlop tartotta, a cölöpök két sorba rendeződnek, szorosan a falak mellett.
Lejárt, letapasztott agyagpadló nyomára nem akadtunk. Az építmény nem égett le, pusztulásra utaló nyomokat nem találtunk. Töltődési rétegeket nem rajzolódtak ki a metszetfalon. Valószínűleg, miután már nem volt szükség a veremre, oszlopait kiszedték, „kitakarították”, majd visszatemették. Ritkán ugyan előfordulnak alápincézett későközépkori lakóépületek, de a mi esetünkben ilyet nem figyeltünk meg. Az igazsághoz tartozik, hogy a területen jó ideje intenzív mezőgazdasági művelést folytatnak, ha volt is nyoma a pince fölötti épületnek, azt már rég szétszántották.
Gyakran a középkorban és az újkorban a lakóháztól függetlenül, külön építették meg a pincét, így feltételeznünk kell, hogy Dél-Békésben is így jártak el. A pincében a méretéből adódóan nem nagy boroshordókat, hanem élelmet tárolhattak a középkori Mezőhegyesen.
Nagy Dániel Sándor
régész
