Múzeumi sorozatunkban ezúttal a Munkácsy Mihály Múzeum egyik legértékesebb ipartörténeti emlékét mutatjuk be: a békéscsabai csizmadia céh ládáját.
Békéscsabán az ország más részeihez viszonyítva későn, a XIX. század elején alakultak meg az első céhek. Közülük a csizmadiáké volt a legelső, kiváltságlevelét, mely működési engedélyként és egyben szabályzatként is szolgált, 1817. március 14-én adta ki I. Ferenc császár és király. A testület 1872-ig működött, mikor is az első ipartörvénnyel felszámolták a céhrendszert. Ezt követően a csabai csizmadiák a Békéscsabai Lábbelikészítő Ipartársulatba tömörültek.
A céhláda a céhtagok által a legnagyobb becsben tartott tárgy volt. Benne őrizték a testület kiváltságlevelét, szabályzatát, iratait, pecsétjét, pénzét és egyéb értékeit. A láda a céh jelképeként is szolgált, hiszen a benne tárolt dokumentumok, tárgyak mind a céh tagjainak összetartozását jelképezték. Megbecsültségét mutatja, hogy megsértéséért büntetést kellett fizetni (például, ha valaki becsmérlően szólt róla). A céhek minden jelentős eseménye a nyitott láda előtt zajlott, így a céh választott tisztségviselőinek eskütétele, a céhlegények felszabadítása, mesterré avatása is. Ilyenkor kötelező volt minden jelenlevő számára az ünnepélyes viselet, és tilos volt az ivás, a dohányzás, a kártyázás és a kockajáték. A céhmester megválasztásakor a ládát ünnepélyes menetben vitték az új „atyamester” házához.
A békéscsabai csizmadia céh ládáján felül tetőhöz hasonlító felépítmény látható (nevezik az ilyet tornyosnak is), melynek felső zárólapja horonnyal illeszkedik a ládához. Ezt kihúzva alján a céh atyamestereinek és alcéhmestereinek neveit olvashatjuk, ami bizonyítja, hogy valóban Békéscsaba első céhének ládájáról van szó. Ugyanazzal a kézírással egy dátum kétszer is feltűnik a zárólap két végén, mellettük nem szerepel név: Roku 1820, bizonyára a láda készítésének évszáma. A zárólapot kihúzva egy fiók tűnik fel. (A céhládákba gyakran rejtett fiókokat is beépítettek, a mi ládánk esetében azonban túlzás lenne ezt rejtettnek nevezni, hisz megtalálása nem sok fejtörést igényel.) A felépítmény négy sarkán a díszítés az Evangélikus Nagytemplom sarkain látható kővázákra emlékeztet, magának a ládának pedig a faragott sarkai oszlopokra. Más céhek ládái között a csabai csizmadiákét a festett díszítése teszi igazán különlegessé. Általában ugyanis a céhládák elején az adott mesterség szerszámainak, termékeinek ábráit szerepeltették a készítés évszámával és a testület nevével együtt. Ezek helyett városunk csizmadiáinak e nagybecsű emlékén a magyar címer és Éljen a haza és egyetírtís és az öszetartás felirat látható egy-egy négyzet alakú aranyszínű keretbe foglalva. Szélein és más részein a zöld alapra festett piros és fehér csíkok a nemzeti színeinket idézik, ami még hangsúlyosabbá teszi a hazafias jelleget. Elképzelhető, hogy a ládát a reformkorban, vagy az 1848-1849-es szabadságharc alatt átfestették, s így öröklődött ránk a mai formájában.
A békéscsabai csizmadia céh ládája sokáig a 2003-ban lebontott néprajzi-helytörténeti állandó kiállításban volt látható, s remélhetőleg a tervek szerint a 2018-ban megnyíló új helytörténeti tárlatban újra találkozhat vele a látogató.
