A trianoni döntéssel Léva is Csehszlovákiához kerül, így 1920 márciusában Budapestre menekült. Egyre inkább irodalmi ambíciók foglalkoztatták. A Nyugat című folyóirat 1922. december 1-jei számában megjelent az Óda című költeménye. Megismerkedett Szabó Dezsővel, aki maga mellé vette és támogatta.
1923-ban az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársaként tevékenykedett. 1927-től Esztergom-Tábor fontos megállóhellyé vált az életében, itt dolgozott tanárként, itt ismerte meg majdani feleségét, itt nősült meg és lett apa, majd özvegy.
1938-ban újra házasságot kötött, feleségül vette a nála 14 évvel fiatalabb Supka Gizella Magdolnát. Pár évig tartó házasság után elváltak, de életük végéig „lélekben társak” maradtak.
Féja Géza könyveket, cikkeket, tanulmányokat írt, a magyar népi írómozgalom képviselője volt. 1937-ben jelent meg híres szociográfiája, melyben Békés, Csanád és Csongrád megye elszegényedett népéről, szociális viszonyairól ír. A szókimondó írásának per lett a következménye, könyvét elkobozták, őt fogházbüntetésre ítélték.
Féja Géza 1945-ben kiszorult a szellemi élet nyilvánosságából, 1945 és 1956 között Békéscsabán dolgozott könyvtárosként. Az 1956-os békéscsabai eseményeknél október 31-én este nyolc órakor megszólalt a Szabadság Rádió, melynek első adását Féja Géza tette emlékezetessé. Így szólt Békés megye lakóihoz: „Maradjunk mindvégig igaz emberek! A hősi harc egységét vigyük át a békébe! Mutassuk meg, hogy az igazsággal áthatott, az igazságra épülő rend hívei és katonái vagyunk.”
A Munkácsy Mihály Múzeum Történeti gyűjteményében őrizzük Féja Géza hagyatékának egy részét. A hagyatékában az író személyes használati tárgyain kívül megtalálhatjuk az olyan neves írókkal, költőkkel folytatott levelezését is, mint Móricz Zsigmond, Németh László, Tamási Áron, Márai Sándor, Sütő András, Illyés Gyula, Sinka István és mások. Megtalálhatjuk a nevezetes 1937-es perének iratait, melyben a Viharsarok című szociográfiájáért elítélték.
Féja Géza 1978. augusztus 14-én hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték el örök nyugalomra.
Forrainé Kovács Márta történész muzeológus
