A ravaszdik ilyenkor az utak mentén is bátran sétálnak, és egy pillanat alatt a közlekedő autók előtt teremnek, gyakran válva baleset áldozatává.
A vörös róka hazánk gyakori, közepes testméretű ragadozója. A kutyafélék közé tartozik, tőlük külsőleg a napfényben tojásdad alakú pupillája, lapos szembolti íve és aránylag kicsi felső tépőfogai különböztetik meg. Életmódja többnyire magányos, míg a kutyáké inkább csapatos.
Táplálékának zömét kisebb rágcsálók, pockok, nyulak alkotják, alkalmanként nagyobb prédát, akár őzgidát is zsákmányolhat, de megeszi a háztartási hulladékot sőt a gyümölcsöket is. Vadászik a bogarakra, de szívesen fogyaszt dögöt is. Megeszi a földön fészkelő madarak tojásait és fiókáit, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészni. Táplálkozási szempontból tehát a mindenevőkhöz sorolható.
A vörös róka testhossza 45,5–90 cm, testtömege 3–14 kg. Feje széles, homloka lapos, hirtelen keskenyedő arcorra hosszú és keskeny. Szemei ferdén nőnek; felálló füleinek a töve széles, felül kihegyesednek. Törzse karcsú, végtagjai rövidek és vékonyak. Farka hosszú és bozontos.
Lakóhelye a kotorék. Főleg éjjel, de csendes, elhagyatott helyeken fényes nappal is vadászik. Kerüli az embert, így viszonylag ritkán találkozhatunk rókával az év nagy részében, párzási időszakban azonban nappal is sűrűbben látni lehet.
Ebben az időszakban, általában január-februárban, a róka a saját területét elhagyva nagy távolságokaat jár be, hogy párt találjon magának. A rókák hangok és szagok segítségével találnak egymásra. Ezért hallani ilyenkor az erdőn járva meglepő hangokat, s érezhető egy jellegzetes szag is, amit a rókák farka alatt található „ibolyának” nevezett mirigy bocsájt ki. Ez a mirigy ebben az időszakban fontos kommunikációs eszköz a párt kereső állatok számára.
Forrás: sokszinuvidek.24.hu
