-1024x576.jpg)
Hosszú-hosszú idő után, 2008 áprilisában voltam először kézi meccsen, mivel jó néhány évig politikai lapoknál dolgoztam, ahol a sport nem volt létfontosságú kérdés. Tehát belehúztam az évtizedek derbijébe.
Ez a cikk egyébként nem kifejezettem arról szól, hogy milyen jó volt akkor, és most meg ugye… kevésbé. Mert jó másfél évtizede folyton azt hallottam, hogy micsoda derbik voltak korábban! Például a kilencvenes évek elején, péntekenként ikermeccsek voltak: négykor a lányok, hatkor pedig a fiúk csaptak össze a teltházas sportcsarnokban.
Nos, a 2008-as Békéscsaba-Győr derbin számomra már az antré is jó volt. A melegítésnél Buci, a csabai csapat legendás gyúrója úgy fogadott, hogy „Nagyon örülök, hogy visszatértél!”.
Azt követően szinte mindenki arra számított, hogy a világ egyik legjobb női kézilabda klubcsapata, a Győri Audi ETO egy elegáns zakót mér a hazaikra, de a történet végkifejlete nem így alakult.
Noha elég hamar beindult a Győr-henger, ám az első félidő felénél Mátéfi Eszter leányai remekül felzárkóztak (8-8). A fordulásnál a vendégvárók 18-17-re vittek.
Általában a szünetben mindig az öltözőbe mennek a csapatok, de ekkor Görbicz Anitáék szó szerint lefagytak a döbbenettől: a Békéscsaba lelkes játéka meglepte őket.
A meccs vége is sok meglepetést tartogatott, habár a Győr végig tartotta a 2-3 gólos előnyét. A vége felé a helyi egyesület még emberhátrányból is képes volt két gólt lőni. A sportcsarnok majd szétrobbant a lelkes hazai szurkolóktól. A végeredmény 29-32 lett a Rába-partiaknak.
Ma még nézők sincsenek.
