– Még nagyon-nagyon fiatal voltam, hiszen épp az olimpiát követően töltöttem be a 16-ik évemet – meséli Varga Adrienn.
– Milyen csudás, hogy négy békéscsabai is ott volt a csapatban.
– Bizony. De azért meg kellett küzdeni a csapatba való jutásért.
– Milyen volt az olimpiai bajnok Ónodi Henivel egy csapatban lenni?
– Nagyon örültünk neki, hogy köztünk van, mert mégis csak békéscsabai… Láttuk az előző olimpiai felkészülését, győzelmét. Felnéztük rá. Csak pozitív gondolataim vannak vele kapcsolatban.
– 1972-ben, a müncheni olimpián, az olimpiai faluban volt egy több áldozatot követelő, robbantsásos merénylet. A történelem részben ismételte magát: Atlantában is robbantottak.
– Igen, de nem az olimpiai faluban, hanem az olimpiai városban. Ráadásul az itthoniak nagyon megijedtek, mert akkor még nem voltak olyan korszerű mobiltelefonok vagy internet a közelünkben, így nem kaptak azonnali visszajelzést. Egyébként meg nagyon komoly biztonságtechnikai rendszer volt: ujjlenyomat-érzékelőkön keresztül léphettünk be a faluba. A robbantás után nem is nagyon engedtek ki minket. Nem is volt rá szükség, hiszen mindenünk megvolt: kényelem, ellátás, még úszómedence is volt a faluban.
– És Coca-Colát ittatok Coca-Colával?
– Persze ittunk azt is.
– Lerágott csont, de állítólag maga Bill Clinton érkezése miatt késett a versenyetek, ugyanis kíváncsi volt a szép magyar tornász lányokra.
– Igen, ott volt. De miután legalább ötvenezren voltak a csarnokban, így nem láttuk pontosan hol ült, és személyesen sem találkoztunk vele.
– Kilencedikek lettetek. Körülbelül erre számítottatok?
– Nagyon picivel maradtuk le a nyolcadikról; nem emlékszem már annyira a hibáinkra lehet, hogy egy megingás vagy egy talaj kilépés dönthetett, de ez így is nagyon szép eredmény volt akkor csapatszinten. Hárman pedig bekerültünk az egyéni összetett döntőbe is. Tornászpályafutásom egyik legnagyobb élménye volt az olimpia.
– A 2000-es sydney-i olimpián viszont nem szerepeltél, pedig 1998-ban Európa-bajnok lettél ugrásban.
– Mert ’99-ben az egyik versenyen sajnos megsérültem. Akkor szakadt el a bal Achilles-ínszalagom, bár ott voltam az akkori kvalifikációs vb-n is, de csak mint tartalék. A következő évben sem jött helyre a lábam, így valóban friss Európa-bajnokként nem indultam. Maradt egy kis hiányérzetem.
***
Amikor Adrienn a 1996-os olimpiáról hazajött, születésnapjára kapott egy lila, Atlanta márkájú biciklit, amelyet egy héten belül elloptak. Megfogadta, soha többet nem vesz vadiúj bringát.
Nem mellesleg a mostani – használtan vett – bicajának Olimpia márkája van.
