Maszkban szavaltak a Lencsési úti József Attila szobornál

2020. április 11. 18:39 | Such Tamás

A költészet napja alkalmából, szombaton szűk körben és az előírások betartásával, egy rövid megemlékezés zajlott Békéscsabán, József Attila Lencsési úti szobránál, a Lencsési Közösségi Házban működő csoportok tagjai részvételével.

„A Lencsési Közösségi Ház több évtizedre visszamenőleg – mondta Takács Péter a program előtt –, a költészet napján, azaz József Attila születésnapján, április 11-én, mindig egy szerény megemlékezést rendez a költő lakótelepi szobránál.”

Az intézmény vezetője hozzáfűzte, most lényegesen kevesebben érkeztek, mert szigorúan betartották a járványügyi előírásokat.

 

Galéria

 

Elhangzott: Juhász Gyulától a Tavasz-esti dal, Petőfi Sándortól A tavaszhoz, Szabó Lőrinctől a Tavasz című versek; és természetesen a megemlékezésre a koronát József Attila Mama című költeménye tette fel.

Azt követően a tucatnyi jelenlévő együtt elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című opust.

Végül a közösségi ház munkatársai megkoszorúzták a költő szobrát.

 

Megemlékezés a József Attila szobornál

 

***

József Attila Levegőt!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

  1. november 21.

 

 

 

További programok »

Kultúra

Gyulai tehetségek koncertje a kastélyparkban

Erkel-ösztöndíjban részesülő gyulai fiataloknak rendez hangversenyt az Erkel Ferenc Társaság, amely hagyományt is teremtene a bemutatkozás lehetőségének biztosításából. A koncertet öt, egykor Erkel Ferenc személyes használatában volt tárgy, a gyulai múzeum részére történő átadása is kiegészíti.
16:35
FEL