Az aranysakál néhány évtizede még ritkaságnak számított Magyarországon, mára azonban a dél-alföldi térség egyik legjelentősebb ragadozójává vált. Békés vármegyében szinte nincs olyan vadászterület, ahol ne lenne jelen. A szakemberek szerint alkalmazkodóképessége, intelligenciája és gyors szaporodása teszi igazán sikeressé a fajt.
Matuska Pál, a Viharsarki Sportlövész Egyesület elnöke elmondta, hogy az idei évben különösen erős szaporulat figyelhető meg. A sakálcsaládok több kölyköt nevelnek fel sikeresen, ami tovább növeli az egyébként is jelentős állományt. Hozzátette, hogy a ragadozó rendkívül óvatos, elsősorban éjszaka mozog, ezért jelenlétét sokszor csak a nyomokból, a hangjából vagy az elejtett vadak maradványaiból lehet megállapítani.
A vadászok szerint a növekvő állomány elsősorban az apróvadakra jelent veszélyt. A mezei nyúl, a fácán és a földön fészkelő madarak mellett az őzgidák is gyakran esnek a sakálok áldozatául. A szakemberek úgy látják, hogy a ragadozó egyre nagyobb nyomást gyakorol a vadállományra, ezért az állomány szabályozása a vadgazdálkodás egyik legfontosabb feladatává vált.
A sakál elejtése ugyanakkor korántsem egyszerű. Az állat kiváló érzékszervekkel rendelkezik, rendkívül óvatos és gyorsan alkalmazkodik a környezetéhez. Gyakran kisebb csoportokban mozog, a vadászoknak pedig sokszor hosszú órákat kell várniuk egy-egy eredményes vadászatra. Nem véletlen, hogy az Országos Magyar Vadászkamara Békés vármegyei szervezete évek óta külön sakálgyérítő programokkal és versenyekkel is ösztönzi az állomány kordában tartását. A korábbi megmérettetéseken Matuska Pál többször is az élmezőnyben végzett, 2024-ben pedig a legtöbb dokumentált elejtéssel zárta a versenyt.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a gyérítés célja nem a faj eltüntetése, hanem az ökológiai egyensúly fenntartása. Az aranysakálnak Magyarországon gyakorlatilag nincs természetes ellensége, ezért állományának szabályozása szinte kizárólag a vadgazdálkodók feladata. A vadászok szerint a jelenlegi tendencia alapján a következő években is meghatározó kérdés marad a sakálok terjedése, különösen az Alföldön és Békés vármegyében.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy az aranysakál ma már nem alkalmi vendég a térségben, hanem a helyi élővilág állandó szereplője. Az állomány alakulásának folyamatos figyelemmel kísérése és a szakszerű vadgazdálkodás ezért a jövőben is elengedhetetlen lesz.
