A Pongrácz családnak dokumentálhatóan 1760 óta már legalább nyolcadik generációja dolgozik a szűcs szakmában.
1. Pongrácz Pál (sz.:—1760) testvérei András és János (sz.:~1770)
2. Pongrácz János (sz.:~1795 ) szűcs, felesége Kovács Mária,
3. Pongrácz Péter (—1830——1895) szűcsmester, felesége Baranyesz Mária,
4. Pongrácz György (1860-1934) szűcsmester, felesége Tomka Zsuzsanna,
5. Pongrácz András (1897-1963) szűcsmester, felesége Zlehovszky Rozália,
6. Pongrácz Jolán (1929-2021) szűcsmester, férje dr. Futaki Gergely.
8. Dr. Futaki Lilla
– Pongrácz Pállal, és testvéreivel kapcsolatban már 1784-ben, illetve 1788. évben található bejegyzés Békéscsabán, az evangélikus egyház könyveiben. János nevű gyermekük vitte tovább a szűcs családi foglalkozást. A Pongráczok eredendően evangélikusok, majd reverzális révén katolikusok lettek.
– Apu református volt. Anyuék felvidéki származásúak voltak, Mária Teréza idejében érkeztek Békéscsabára – meséli dr. Futaki Géza.
Dr. Futaki Géza – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Pongrácz György összesen négy gyermeke közül Ilona nevű lánya otthonködmönöket hímzett, a két fiú, Pali és Mihály a szakma kitanulása után az 1920-as években Budapesten, az V. kerületi Magyar utca 44. szám alatt nyitott szűcsüzletet. Pali halála után felesége folytatta a mesterséget, aki később operaénekes lányához, Pongrácz Margithoz költözött Chilébe.
– Pongrácz György és András nevű fia az 1900-as évek elejétől a tevékenységét Békéscsabán folytatta. Az Urszinyi utcában volt a lakásuk, műhelyük, és az akkori szokás szerint vásárokba jártak: bekecset, kesztyűt, kucsmát, subát, kabátot stb. árultak, ünneplős, hímzett ruhákat készítettek. Jellegzetes módon – persze már idős korában – vasárnaponként cilinderben, sétapálcával, kedvenc kutyájával sétált – fűzi hozzá.
A második világháború alatt Pongrácz Andrásnak és feleségének a kéttornyú katolikus templommal szemben, a Szent István tér-Justh Gyula utca sarkán (a mai Kupak söröző helyén) volt üzletük, ahol főként német szűcs tevékenységet folytattak. Az Irányi utcában pedig a műhelyük volt, ahol elsősorban a magyar szűcsséggel foglalkoztak, összesen 12 inassal, segéddel.
– A háború és az államosítás után mindent elölről kellett kezdeni, csak a hagyomány, a hozzáértés és a szorgalom maradt. Az ötvenes években már a Luther utca 11. szám alatt, egy 16 négyzetméteres üzletben, hárman dolgoztak: Pongrácz András, Rózsika, a felesége és Jolán lányuk, aki 1960-ban szerezte meg a szűcs mesterlevelet – mondja.
Jolán és Lilla – Fotó: Mr. Mirror
A kommunizmusban nemcsak az cégüket, hanem a házukat is – ami a mostani Ligeti sori óvoda épülete – „privatizálta” az állam. A sors pikantériája, hogy Géza három lánya közül Zsófinak az egyik gyermeke épp abba az oviba jár. Egyedül a jogász végzettségű Zsófi maradt Csabán; Lilla a családi hagyományoknak megfeleleően elvégezte a szűcs szakmát, jeleleg Svájcban pszichoterapeuta; Jolán pedig New Yorkban él, ő is, akárcsak Zsófi, jogász, azonfelül Svájcban elvégezte a szülészeti főiskolát.
De visszalépve a Luther utcába, a 11. szám alatti üzlet később, a nyolcvanas években a Jókai-Luther utca sarkán lévő ház földszinti ingatlanjába költözött, ahol jelenleg a Varga Adrienn Szépségszalon működik.
– Anyuéknak mindig volt egy-két alkalmazottjuk vagy bedolgozójuk – teszi hozzá. – Mi több, amikor Pongrácz nagypapám 1963-ban meghalt, akkor a nagymamám vette át az üzletet. Eközben anyu már 1953 óta ott dolgozott. Apu békési, és amikor Zoltán bátyám 1950-ben megszületett, anyu a kisvonattal járt be Csabára dolgozni, én már 1952-ben Csabán láttam meg a napvilágot.
Megemlíti, hogy Békésen sok Futaki él. Amikor 1241-ben a tatárok az Újvidék melletti Futak települést felégették, akkor nagyon sokan menekültek észak felé, Békés földvárába. Persze lehet, hogy némelyikünk korábban Kovács, Varga vagy Takács volt, de onnantól fogva mindenki a Futakról származó Futaki lett.
Édesanyja anyai ágán vannak Zlehovszkik. A mai Bartók Béla úton, a román ortodox templommal szemben (ma a Vozi benzinkút) volt egy kocsigyártó üzemük, ahol hintókat és konflisokat készítettek. Később a Zetor csehszlovák traktorokhoz gyártottak fülkéket.
Galéria
– Nem mellesleg Zlehovszki Rozália nagymamám szépségkirálynő volt Békéscsabán, és Pongrácz nagypapa minden bizonnyal csaphatta neki a szelet – húzza ki magát.
Géza édesapjának, mint akkoriban mindenkinek, regénybe illő az élettörténete. Kint harcolt a Don-kanyarban, és 1944-ben a Tordai-hasadéknál, a visszavonuláskor egy orosz közelharcban tüdőlövést kapott. Majd két napig parasztszekéren vitték az állomásig, utána vonattal a németországi fuldai kórházban lábadozott. Azt követően fél tüdővel élte le az életét. Közben megfosztották főhadnagyi rangjától – a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián végzett –, és egy ideig az anyuka tartotta el a családot. Majd az apukát 1963-ban felvették a békési könyvtárba, szimultán a szegedi egyetemen jogi diplomát, illetve könyvtárosi szakot szerzett.
– Közben, ahogy mondtam – folytatja –, én már Csabán születtem. De apu 1975-ig, a nyugdíjazásáig átjárt Békésre, ahol az utolsó évtizedben már igazgató volt és megalapította az ország első önálló gyerekkönyvtárát is. Anyu nővére tüdőgyógyász lett, noha ő is továbbtanult volna, de közben megszülettünk, így ő is szűcs lett. Továbbá az volt a család kérése, hogy valaki vigye tovább az ipart, így az érettségi után, Pesten én is kitanultam a szűcs mesterséget. Az országból tizenvalahányan jártunk ebbe az osztályba, míg ma már hat-nyolc tanulót nem lehet összeverbuválni, sőt meg is szűnt az iskolai szűcs képzés.
Géza 1972-ben szerezte meg a szűcs végzettséget. De miután más volt az érdeklődési köre, 1975-ben üzemmérnökként diplomázott. 1981-től működik a máig létező cége, az M-Plast Kft. és 1987-ben passzióból elvégezte a jogot. Elmondása szerint három évig ő is jogászkodott, csak közben megszületett a három lánya, miközben építkezett és céget vezetett.
Az 1980-as évek végén több csabai összefogása eredményeként a Tanácsköztársaság útján (Andrássy út), a 100-as ABC-vel szembeni pakoló helyén megépült egy szép, új, emeletes házsor, amelynek az egyik földszinti üzletében 1992-ben megnyílt a Kékróka Bőr és Szőrme Szalon. A vállalkozás évtizedekig ragyogott: az egész országból, de még külföldről is – például német vadászok – érkeztek a kuncsaftok.
– Közben anyu jó 10 éve arra kért, hogy tegyem le én is a mestervizsgát, mert az új szabályok szerint csak az vehet fel tanulót, akinek van mesterlevele – jegyzi meg. – Anyu közel öt éve halt meg. Átvettem a dolgozókat, de szemmel láthatóan az utóbbi évtizedben megváltoztak az öltözködési szokások, az időjárás, a lakosság ízlése, és egyre kevesebben ragaszkodnak a természetes anyagokhoz – az emberek többsége már pufi dzsekiben jár.
Hozzáfűzi, közben a dolgozók felett is eljárt az idő, mindenki 75 körül jár, utánpótlás pedig nincs. Azt azonban nem akarják, hogy egy nagykerből vagy külföldről hozzanak árut, amelyeket majd kereskedői haszonnal adnak el, ugyanis náluk minden termék saját készítésű.
– A Kékróka május 1-jén végleg bezár. Szép korszak volt ez a majd háromszáz év, sok munkával, szenvedéssel, örömmel, sok gyerekkel. A hat unoka szívesen jár be az üzletbe, a szőrme szeretete megmarad – fogalmaz.
Dr. Futakiné Pongrácz Jolán – Fotó: Dr. Futaki Géza
