Máig nem múló mély fájdalom, csomagolás, erőszakos kitelepítés és minden hátrahagyása. Így emlékszik a 70 évvel ezelőtti eseményekre annak egyik átélője. 1947. április 12-én indult a magyarok kitelepítése, csütörtökön a békéscsabai városháza dísztermében emlékeztek meg az eseményekről.
Kaposvári Jenőnét, az események átélőjét 1948-ban Komáromból hurcolták el. Házukat, földjüket, értékeiket hátra kellett hagyniuk. Katonai kísérettel marhavagonokba rakták őket, amelyekben hosszú ideig utaztak. Azt sem tudták, hogy hová viszik őket. A ma már 72 éves asszony akkor még csak négy- és féléves volt, de mint mondja, ma is tisztán emlékszik arra, hogy milyen volt mindent hátrahagyni, majd újrakezdeni.
"Én az életemben becsületesen dolgoztam. Építettem egy házat, egy hétvégi házat, meghalt a férjem, eladtuk, vettem egy lakást. Soha nincs bennem állandóság érzés. Soha nem mondtam azt, hogy az az én házam, soha nem mondtam azt, hogy az az én lakásom, és életemben úgy ülök le mindig mindenhova, hogy nem tudom, hogy meddig ülök- mondta Kaposvári Jenőné átélő.
Emlékeznünk kell a felvidéki magyarokat ért tragédiára, hogy ilyen soha többé ne történhessen – fogalmazott Békéscsaba polgármestere a városháza dísztermében, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján.
"A 45 után kiadott Benesi dekrétumok és végrehajtásuk sokak szerint kimerítik az emberiség elleni bűntett tényállását. A visszavonását sem Csehszlovákia sem utódállamai eddig nem kezdeményezték"- hangzott el Szarvas Péter Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármesterének beszédében.
A második világháború után Csehszlovákia nemzetállami törekvései miatt az úgynevezett Benes dekrétumokban rögzítették az ország területén élő magyarok és németek kollektív bűnösségét. Emiatt 1946-ban és ’47-ben a Felvidéken több tízezer magyart telepítettek ki akarata ellenére a szülőföldjéről. Barcs Anikó, Barcs Józsefné Csizmadia Margit átélő lánya arra emlékeztetett, hogy akkor, amikor megérkezett az erre utasító fehér lap, az érintetteknek nem maradt más választásuk, fel kellett szállniuk a vasúti vagonokba.
Fegyveres katonák és szuronyosok kíséretében életek munkája veszett el néhány óra alatt. A megtörténtekről 50 évig nem lehetett beszélni- mondta Barcs Anikó.
A felvidékről kitelepített magyarok emléknapja a városháza árkád soránál lévő emléktáblánál koszorúzással zárult.
