Az Országgyűlés április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről kitelepítésének első napját 2012. december 3-án ellenszavazat nélkül országgyűlési emléknappá nyilvánította.
Békéscsaba önkormányzata minden évben megemlékezik erre a máig is fájó napra, ami hetven éve történt: amikor több tízezer embernek kellett azonnal a hazáját, földjét, házát hátrahagynia és egy bőrönddel, néhány bútordarabbal az ismeretlennek indulnia. A Benes-dekrétumok következményeként több száz ezer magyart telepítettek ki a Felvidékről a második világháború után. Sokaknak mindenüket hátra kellett hagyniuk. Irattári és levéltári dokumentumok bizonyítják azt, amit sokáig tagadtak és nem beszélhettek róla: nem lakosságcsere történt 1947-ben.
Barcsné Csizmadia Margit a kitelepítettek között volt. Mint mondta: 70 éve tisztogatás is folyt, tömeggyilkosságokat követtek el. 16 és 55 év közötti férfiakat szállítottak el két év munkaszolgálatra.
A megemlékezést a városháza dísztermében rendezték meg, amelyen az átélők, leszármazottaik, helyi, felvidéki települések vezetői és színművészek is részt vettek. Barcsné Csizmadia Margit kitelepítést átélő, Vágfarkasdról kisgyermekként deportált helyi lakos és lánya, Barcs Anikó is ott volt a megemlékezésen. A nyugdíjas pedagógusnő főszerepet vállalt a Felvidékről erőszakkal kitelepített magyarok emléknapjának megszervezésében, ami törvénybe iktatott emléknap lett.
Az akkori hat éves kislány később könyvet írt Vágfarkasdtól a Viharsarokig címmel és a mai napig könnyes szemmel mesél a történtekről. A Felvidékről Kitelepített Magyarok Emléknapja koszorúzással ért véget, majd a megjelentek az emlékezés virágait helyezték el a táblánál.
