Meglepő körülmények között bukkantak egy középkori régészeti lelőhelyre Gyulán. Liska Andrással, az Erkel Ferenc Múzeum régészével a leletek megtalálásának körülményeiről, valamint azok jelentőségéről beszélgetett a 7.Tv Aktuális című műsorában Szabó Rita műsorvezető.
– Miben volt különleges, ahogy előkerültek ezek? És melyek azok a meglepő körülmények?
– Rendőrségi bejelentés nyomán jutott a múzeum birtokába az az információ, hogy Gyulán, a belső-törökzugi határrészen emberi maradványok kerültek elő. Nem példa nélküli ez a dolog, bár valójában a múzeum életében érdekes, amikor rendőrségi szakértésre hívják a régészkollégákat. A rendőrségi munkában két békéscsabai kollégám vett részt. Ők voltak először, akik a rendőrségi bejelentés nyomán kiérkeztek, és megállapították, hogy ennek a családi háznak az udvarán egy szennyvízakna ásása közben régészeti korú emberi maradványok, egy emberi csontváz került elő. Ezek után a feltárási jogosultsággal rendelkező, és területileg illetékes Erkel Ferenc Múzeum végezte el azt a régészeti szakmunkát, aminek eredményeképpen előkerült a középkori temetkezés, és jó néhány érdekes információ birtokába jutottunk.
– Mit lehet tudni erről a lelőhelyről, magáról a leletről?
– A megtaláló elmondása szerint teljesen szimplán indult úgymond a történet, hiszen nemrég vásárolta meg ezt az ingatlant, és egy új szennyvízcsatornát, helyesebben egy egész szennyvízaknát szeretett volna kialakítani. Annak rendje és módja szerint kijelölték a helyét egy olyan területen, az udvaron, ahol semmit nem veszélyeztet, a meglévő közművektől távol van. Amikor elkezdtek ásni, akkor egy méter mélyen csontokra bukkantak. Elmondása szerint a szomszédoktól tájékozódott, hogy itt korábban állattartással foglalkoztak-e, és azt gondolta, hogy szarvasmarha maradványai kerültek elő. Az első néhány csontot tulajdonképpen ki is mozdította. Nagyon meglepődött, amikor egy szemfog, szemmel láthatóan emberi szemfog, majd pedig egy állkapocs került elő. Gyorsan abba is hagyta a munkát. Ő tulajdonképpen jól cselekedett, hiszen az első ijedelmet leküzdve a rendőrséghez fordult. Emberi csontok előkerülése révén arra gondolt, hogy esetleg valami bűncselekmény maradványaira, emlékeire bukkant, és ezért értesítette a rendőröket. A rendőrség a maga szabályai szerint elvégezte a helyszínelést, és szakértő bevonását kérték, hiszen nem tudják megállapítani, hogy 30 évnél régebbi, vagy pedig annál fiatalabb emberi maradványokról van szó. Ugyanis ha esetleg ezek nem régészeti korúak, akkor a rendőrségnek egy nyomozási eljárást kell lefolytatni ezzel kapcsolatban. Itt azonban kiderült, hogy régészeti maradványokról van szó. Egy férfinak a csontváza került elő, akiről igazából nem sokat tudunk, hiszen a feltárás magát a temetkezési helyet érintette. Konkrétan pedig ennek a szennyvízaknának a területét, ott tártuk fel ezt a csontvázat, ami az első megállapításokkal ellentétben nem őskori, hanem egy középkori temetőnek a részlete. Egy háton fekvő, nyújtott helyzetben eltemetett csontvázat találtunk. Egy középkorú férfi maradványai kerültek elő. Nyilván ilyenkor érdemes régészeti szempontból a régészeti lelőhelynek az összefüggéseit is vizsgálni. Nemcsak arra az egy sírra, hanem mellette még jó néhány hasonló korú temetkezés nyomaira is bukkantunk, ám mivel itt a leletmentés keretében csak ennek az egy sírnak a feltárására került sor, a többit egyelőre csak dokumentáltuk, és a régészeti feltárást nem folytattuk.
– Honnan lehetett tudni, hogy mely korból származtak ezek a csontok?
– A régészeti feltárás minden olyan részletre kiterjed, ami a későbbiekben ennek a régészeti leletnek a pontos történeti összefüggéseire is rá tud mutatni. Tehát amikor a feltárást megkezdtük, akkor csak a szennyvízaknát láttuk, és néhány csontot, ami ott a szennyvízakna oldalából kikandikált. Egy nagyobb méretű rábontással közelítettük meg a feltételezhető temetkezési hely pontos helyszínét, és rétegenként bontottuk. Nyilván erre megvannak a régészeti módszerek, és a megfigyeléseink alapján, illetve a sír betöltéséből előkerült leletanyagból is lehetett következtetni. A kerámiatöredékek alapján sejteni lehetett, hogy a középkornál semmiképpen sem régebbi az a temetkezés, amiről szó van. Az elhunyt mellől semmi olyan tárgyi lelet nem került elő, ami egyébként segítene a kormeghatározásban. Koporsóban temették el az illetőt, ennyit tudunk. A koporsónak a szögeit, illetve nagyjából a méretét is meg lehetett határozni. Egyetlenegy olyan lelet került elő, ami úgymond picit kilógott a sorból. Az pedig először úgy gondoltuk, hogy kő, ami egy őrlőkőnek a töredéke, ez az elhunyt lábainál volt. Valószínűleg a koporsóba, vagy a koporsó alá helyezhették el ezt a követ. Ám a csontok felszedésekor kiderült, hogy nem is kőről, hanem egy tégláról van szó. És nemcsak ezt az egy téglatöredéket találtuk, hanem a sír betöltésében további kisebb téglatöredékekre, Árpád-kori, vagy középkori téglatöredékekre bukkantunk. Egyébként ugyanúgy a téglákról, mint a kerámiatöredékekről a textúrája, a mintázata alapján, az anyaga alapján elég nagy biztonsággal meg lehet állapítani, hogy melyik korból származik. A 14-15. századról beszélünk. Nagyjából azok a kerámialeletek, amik előkerültek, fazekak peremtöredékei, fenéktöredékek – ezek elég jól meghatározhatók, és erre az időszakra utalnak.
– Ha jól tudom, a kerámiatöredékek között volt egy kifejezetten különleges, egyedülálló darab is. Erről mit lehet tudni?
– Ez egy úgynevezett polírozott felületű kerámia. Ennek a kutatása éppen mostanában zajlik. Rózsa Zoltán régészkollegám, az orosházi múzeum igazgatója foglalkozik ezzel a témával. Nemrégiben járt Gyulán, és a törökzugi lelőhelyen előkerült középkori maradványokat vizsgálta, a kerámiákat gyűjtöttük ki együtt. Örömmel fedeztem fel a most frissen előkerült leletanyagban ezt a kis töredéket, ami tökéletes analógiája, párhuzama azoknak a kerámiatárgyaknak, amivel ez a kutatás foglalkozik. Valószínűleg bizánci eredetű, és különleges töredékéről van szó, aminek a felületét azért, hogy a fém edényeket, a drága bronz, vagy éppen ezüst edényeket utánozza, egészen magas fényűre fényeztek. Ezek nagyon jellegzetes vörösesbarnás színű edénytöredékek voltak, jellemzően kancsók, kiöntőedényeknek, folyadéktároló edények töredékei. Ennek a sírnak a betöltéséből is egy hasonló kis töredék került elő, ami egy picit úgymond kilóg a sorból, hiszen ez korábbi, a 14-15. századnál mindenképpen korábbra keltezhető kerámiatárgy. Ez pedig azzal lehet összefüggésben, hogy a temető használata előtt, vagy azt közvetlenül megelőző időszakban ezen a területen egy település is volt. Erről sem tudtunk korábban. Igazából ez is azok közé az információk közé tartozik, ami ennek a kis feltárásnak az eredményeit gyarapítja. Valószínű, hogy az egykori, középkori Gyula szoros vonzáskörzetébe tartozó apró falvak, kisebb települések egyikét sikerült felfedezni. Nem ismert lelőhelyről van szó, úgyhogy ennyiben lehet összefoglalni mindazt, amit erről a frissen nyilvántartásba veendő lelőhelyről tudunk.
– Megdöbbentő lehet, amikor az ember leleteket, vagy akár éppen emberi maradványokat talál a telkén, az udvarán, a kertjében. Mi a teendő ilyenkor? Minden esetben először a rendőrséget kell értesíteni?
– Nem kell csodálkozni, ha akár Békéscsabán, akár a tágabb környezetünkben, vagy akár Békés megyei területen régészeti emlékek kerülnek elő, hiszen az országban hivatalosan nyilvántartásba vett körülbelül 70 000 régészeti lelőhelyből több mint 8 000 Békés megye területén található. Gyakorlatilag itt az évezredek, évszázadok alatt nagyon sűrűn lakott területről beszélünk. Pici túlzással: nem lehet megtenni egy kilométert bármilyen irányba, akár a megyeszékhelyen sem anélkül, hogy egy régészeti lelőhelyet ne érintene az ember. Úgyhogy akár kerti munkák alkalmával, akár egy közútbekötésnél, de még simán egy faültetésnél is előkerülhetnek régészeti leletek. Nemcsak csontok, ez azért nyilván viszonylag ritka, hanem olyan tárgyak töredékei, amik egy egykor a területen létezett településnek, valamelyik emberi kultúrának az emlékei. Hogyha ilyenekre bukkanunk, bárki ilyeneket talál, akkor alapvetően nem a rendőrséget kell értesíteni. Ez egy nagyon speciális helyzet volt egyébként, hogy az emberi csontmaradványok miatt a gyulai lelet megtalálója rendőrséget értesítette. Ezeknek a leleteknek alapvetően múzeumban van a helyük, úgyhogy a területileg illetékes gyűjtőkörrel rendelkező múzeumot kell ilyen esetben értesíteni. Azért is fontos erről a dologról beszélni, mert sok alkalommal az emberek nem tudják, hogy egy-egy régészeti leletnek úgymond ki a gazdája. Hiszen egy magánterületen, egy zártkertben, vagy éppen egy családi ház udvarán előkerült régészeti leletnek, akár egy kis apró cseréptöredéknek is nagyon fontos jelentősége lehet. Lehet, hogy itt a helyi történelemnek egy kis apró mozaikja tud a helyére kerülni, hogyha a megfelelő kezekbe kerül ez a régészeti lelet.
– Jogilag kinek a tulajdona, amit talál? Azé, akinek a telkén megtalálták, az illetékes múzeumé, vagy az államé?
– Minden régészeti lelet állami tulajdon. A múzeumban őrzött régészeti leletek is állami tulajdonban vannak, hiába van a múzeum nyilvántartásában. A múzeum az őrzője, és kezelője ezeknek a régészeti leleteknek. Amikor friss lelet kerül elő, tehát tényleg valaki egy sírt talál a telkén, vagy egy kemencének a maradványait ássa ki, ezeknek a leleteknek is a megfelelő helyre, a területi illetékes múzeumba kell kerülniük. Tehát semmiképpen sem magántulajdonról van szó, hiába valakinek a saját szőlőjében, vagy kertjében kerültek elő ezek a leletek. Régészeti korú, tehát 1711-nél korábbi, földből előkerült tárgyak esetében mindig a múzeumi szakembereket kell értesíteni, és mindig a régészeti gyűjteményben kell ezeket a tárgyakat elhelyezni.
– Említette, hogy leletmentés zajlott ezen a telken. A megtalált leleteket az érdeklődők megtekinthetik valahol?
– Akár most ebben a pillanatban is meg lehet tekinteni. Nyilván nem ezt a csontvázat, de Gyulán az Almásy-kastélyban látható az Erkel Ferenc Múzeum alapításának 150. évfordulójára rendezett kiállítás, ahol a gyulai múzeum régészeti gyűjteményéből is nagyon sok érdekes tárgy van. Abból a bizonyos törökzugi temetőből is, ami az említett lelőhelytől nagyjából 2-300 méterre van. A legértékesebb aranytárgyak láthatók ezen a kiállításon. Konkrétan ennek a csontváznak az lesz a sorsa, hogy dokumentálás után a múzeumba kerül, utána pedig egy antropológus, az embertannal foglalkozó szakember fogja megvizsgálni, és egy olyan gyűjteménybe fogjuk elhelyezni az embercsontokat, ami erre specializálódott. Tehát antropológiai, embertani gyűjteménnyel rendelkező intézményben lesz majd. A gyulai múzeumnak nincsen ilyen gyűjteménye. A történeti összefüggésekre visszatérve: valóban egy nagyon fontos információval gyarapodtunk, hiszen néhány évvel ezelőtt még kérdés volt, hogy Gyula alapítását pontosan melyik időszakhoz lehet kötni. Károly Róbert 1313-ban Gyula monostora nevű helyen keltezett két oklevelet, és ennek kapcsán merült fel Gyula történetének ez a szorosabb vizsgálata. Ez a mostani lelet tulajdonképpen helyre teszi azokat a korábbi ismereteinket, amik arról szólnak, hogy Gyula ebben az időszakban, a 14-15. században már egy egészen nagy település volt. És a 15. századra egy olyan mezőváros, egy olyan oppidum tudott kialakulni ezekből a kisebb falvakból, ami aztán megyeszékhellyé tette Gyulát egészen a 20. század közepéig.
