– Lassan két évtizede indult újtára a bábfesztivál Békéscsabán. Ez a szám azt is jelzi, hogy van itt egy bázisa a bábművészetnek.
– Gyakorlatilag 1961-től vannak különböző bábjátékos találkozók. Ez valamilyen módon édesapámnak – Lenkefi Konrádnak –, illetve az akkori Népművelési Intézetnek és a vele szoros kapcsolatban lévő művelődési központnak, a Balassinak volt köszönhető. Ők együtt indították el a bábos mozgalmat. Az ’50-es évek elején több mint 1000 bábegyüttes volt még Magyarországon, és ezeket valamilyen módon össze kellett fogni. Ezeknek voltak kiemelt területi képviselőik, édesapám is egy volt közülük. A megyei művelődési központban dolgozott, ő indította el azt, hogy ezek a csapatok tudjanak találkozni, meg tudjanak mérettetni, illetve lássák, hogyan dolgozik a másik. Ez egészen ’68-ig működött, de akkor jött egy gondolat: mi lenne, ha lenne ebből egy nemzetközi bábfesztivál? Addigra már ők maguk is, mint Napsugár Bábegyüttes, rengeteget jártak külföldön. Nagyon sok olyan tapasztalatot szereztek, ami bábfesztivállal, vagy fesztiválon való szerepléssel kapcsolatos. Úgy gondolták, hogy nekivágnak. Ebben Szemenkár Mátyás volt édesapám egyik nagy segítsége, aki aztán később külföldre ment. 1968 óta azonban 3 évenként igyekszünk megszervezni a fesztivált, ha csak a gazdasági vagy a vírushelyzet nem szól közbe.
– Kezdetben volt egy verseny jellege is ennek. Megjelenik-e hasonló a mostani eseményen?
– Abszolút nem. Mivel a művészet olyannyira sok szemszögből tekintendő, azt gondolom, hogy ha egy 3 fős zsűri mond valamit, az nyilván szakmailag érdekes lehet, de ennek alapján azért ne rangsoroljuk a hozzánk érkezőket. Eredetileg a bábfesztiválok díjazásos alapúak voltak, és a Nemzetközi Bábművész Szövetség, az UNIMA tagjai érkeztek hozzánk zsűriként. Voltak köztük hatalmas bábos nevek is, és ők méltatták, díjazták a különböző előadásokat. Az UNIMA egyébként a mai napig is ad különböző diplomákat, viszont mi ezt az összevetést nem folytattuk tovább. Pont most egyébként tárgyalásban állunk az UNIMA-val, hogy egy másfajta módon újra UNIMA fesztivál lehessünk. Nyilván ehhez lépéseket kell tenni, ez egy hosszas tárgyalási folyamat, de nem szeretnénk továbbra sem versenyt csinálni ebből.
– Mi teszi a bábfesztivált nemzetközivé?
– Nyilván az, ha nagyon sok helyről érkeznek hozzánk. Illetve a külföldről érkezőknek az, hogy itt nagyon jó magyar előadók is vannak. Alapelv, hogy jöjjenek különböző, másfajta mentalitású emberek, hogy beszélgethessünk velük, láthassuk az előadásaikat, láthassuk a különböző irányvonalakat, amelyeket nyugattól keletig, északtól délig bárhol művelnek. Legyen egy kicsit másfajta rálátásunk. Fontos, hogy világszerte mindenhonnan tudjanak jönni hozzánk az előadók.
– Vannak a nemzeteknek meghatározható saját karakterisztikáik, vagy minden művész egy külön világ?
– Külön világ, hál Istennek. Nyilván akik az orosz, ukrán, cseh területről jönnek, azok sokkal klasszikusabb előadásokat készítenek. Minél inkább megyünk nyugatra, annál inkább modernizálódik, akár technikailag, akár szellemileg ez a világ. A magyar bábjátszás története is nagyon sokat táplálkozott az orosz, és a szláv irányokból. Természetes, hogy próbálunk valamilyen módon kitörési lehetőségeket mutatni más-más irányból.
– Például David Zuazola is ott van a fellépők között, aki Spanyolországból érkezett, de chilei illetőségű, és nem első alkalommal jár Békéscsabán.
– Ő már harmadjára van velünk. Amikor először találkoztam vele, kifejezetten az ő előadását láttam, és úgy döntöttem, hogy meghívom, mert egy teljesen más világot képvisel. Ő gyakorlatilag szemétből építkezik. Úgy éli az életét, hogy különböző színházakba, bábszínházakba jár, rendez különböző előadásokat. És az ott található, műhelyekben fellelhető maradékokból építkezik. Nyilván ez egyrészt gazdasági megfontolás, másrészt ökotudatos. Ez rendkívül színpatikus volt. Mi is csinálunk sokszor olyan előadást, amit valamilyen újrahasznosított anyagból készítünk. Amikor először láttam, teljesen el tudtam felejteni, hogy ő szemétből építkezik. Abszolút átvitt engem egy másik világba, ráadásul egy nagyon érdekes, sajátos világba.
Folyamatosan tartom vele a kapcsolatot, elég jó barátok lettünk, és felajánlotta, hogy ő rendezne egy előadást, ami a „City of lights” projektnéven futott és aztán ez így is maradt. Több helyen megrendezte már ezt, mindig egy-egy városnak az adottságaira alakítva, és ez így történt nálunk is. Gyakorlatilag úgy dolgozik, hogy körbejárja a várost, beszélget emberekkel, megismerkedik a színháznak a dolgozóival. Ők valamilyen történettel állnak elő, és ezeket a történeteket ő egy teljes előadássá fűzi. Ehhez készítünk díszletet, bábokat, kellékeket, így itt Békéscsabáról fog szólni ez az előadás. Benne lesz Sanyi kakastól kezdve a nagyon sok kifejezetten Békéscsabáról szóló történet. Ezt ugyanígy megcsinálta, Temesváron, de Lleida-ban, Spanyolországban is. Úgy érzem, örömet fog okozni itt is a helyieknek, mert Békéscsabáról ilyen előadást még nem láttak.
– Június 19-e és 22-e között folyamatosan újabb világok nyílnak majd meg a bábfesztiválon. Szemezgessünk ebből, mi várható?
– Ha már Lleida-nál tartottunk, akkor a La Baldufa színház érkezik hozzánk Spanyolországból. Ők a „Pinocchio” című előadásukat hozzák magukkal, ami szintén egy különleges látványvilágú, érdekes összeállítás. Aki emlékszik, egy pár évvel ezelőtt volt a Színházi Olimpián a „Zeppelin” nevezetű produkció, ami itt a főtéren nagyon megmozgatta az embereket. Jó sokan voltak, és egy nagyon jó, látványos bohóctréfa volt az egész. Róluk van szó. Velük is azóta tartom a kapcsolatot, beszélgettünk, és ők is felajánlották, hogy nagyon szívesen jönnek. A külföldiek közül még meg kell említenem Yael Rasooly-t, aki egy izraeli születésű, de mára már New York-ban élő hölgy, többségében ott is játszik. De játszik Párizstól Varsóig, Békéscsabáig mindenhol, most az „Edith és Én” című előadását hozza magával. Ez egy világsikernek számít és Edith Piaf-ról szól, gyakorlatilag az ő életét mutatja be azon a szűrőn keresztül, ahogy Yael Rasooly magáévá tehette az ő művészetét. Szegedről jön a Kövér Béla Bábszínház, „A Patkányfogó Projekttel”, ami egy nagyon új előadás, és persze mi is játszunk, egyből a megnyitón a „Rászedett ördögöket” adjuk elő, de láthatja a közönség a nem olyan régen bemutatott „Semmi” című előadásunkat is. Továbbá érkeznek még Veszprémből, Zalaegerszegről, Budapestről, Kaposvárról – jónak ígérkezik a fesztivál.
– A „Semmi” az Janne Teller adaptáció.
– Így van, ezt most mutattuk be pár hónappal ezelőtt. Nagyon érdekes, mert ez az első olyan felnőtt előadás, amelyben kvázi nincsen báb, de bábos gondolkodásmódú, ha megnézi valaki, akkor azonnal megérti. Egyből a bemutató után játszottuk középiskolásoknak, amikor bejöttek látszott, hogy azt gondolják: mit keresünk mi itt. Vártam őket, amikor kijöttek, és azt hallottam tőlük, hogy hú, ez nagyon jó volt, ezt élveztük. Tehát másképp jöttek ki még a középiskolások is erről az előadásról. így talán el tudjuk azt érni, hogy egyre inkább érdeklődjenek a bábszínház iránt.
A Nemzetközi Bábfesztivál részletes programja ide kattintva tekinthető meg.
