Legendás csabai klubok: A KO

2021. január 20. 15:00 | Such Tamás

Sorozatunkban jónevű ex-, illetve még létező csabai klubokat mutatunk be. Ezúttal a szép emlékű Széchenyi-ligeti, a szabadtéri mozi árnyékában működő, KO fedőnevű rockkocsmát szúrtuk a kultúrvillánkra. Az ivó első nagy etapja 1991-95 között zakatolt. Utána már más profilja lett a helynek.

A létező szocializmusban, minden normális szabadtéri mozi (kertmozi) betonvászna előtt, egy óriási színpad adott teret a kulturális seregszemléknek. A nyolcvanas évek végéig számtalan nagyobb és egy picivel kisebb banda lépett fel a fedél nélküli filmszínház pódiumán.

Sajnos/nem sajnos, a kilencvenes évek elején egyre jobban fogyatkoztak az óriás közösségi terek, melyeket kisebb klubok váltottak fel. A kertmoziban alig, vagy már egyáltalán nem pörögtek a vetítőgépek tárcsái, a koncertek is egyre ritkultak, mint az 50 körüli rocker rőzséje.

 

Ligeti játszótér, KO helyén ma színes ceruzák vannak – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Ligeti játszótér, a KO helyén ma színes ceruzák vannak – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

(Ma már játszótér van a mozi területén, de javallom, ne siessünk az időben, hisz nekünk a ’90-es évek volt a virágkorszakunk.)

1991 körül, a szabadtéri és környezetének az árvaságát felismerve, egy békéscsabai testvérpár – Benedek Gyuri és Peti –, a vászon mögötti öltözőket egy kisebb klubbá varázsolta át, és ez lett a KO.

Az udvari bejárat az Élővíz-csatornától (Körös) körülbelül 10-15 méterre volt. (A felhevült nyári éjszakákon, minden bizonnyal jól esett megmerítkezni a Körösben.) A söntés udvarán, a sörpadokra könyökölő, a főleg a bőr- és farmerdzsekis, hosszú hajú, fémmuzsikákat komáló, több tucatnyi arc mulatott a hétvégeken.

 

Kacsák az Élővíz-csatornában – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Ma már max. ők csobbanak – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

„Az ment oda, aki nem a nyál zenét hallgatta – lövi be pontosan a KO zenei művészeti ágazatát Zumba Szilvia, egykori törzsvendég. – Először a jaminai Aranyökörben futottunk össze, majd a Cápát-Pálmát-IQ-t-Narancsot érintve megérkeztünk a Ligeti sori szenthelyre..."

Hozzáteszi, ha az ember fel akart szedni egy hosszú hajú, jóvágású srácot, csak oda kellett mennie hozzá.

A KO-ban volt egy-két kisebb hangverseny is, de inkább a hatalmas színpadon zajlottak a mutatványok. A kisebb együttesek esetében a színpad ad hoc deszkáit 90 fokban, jobbra elfordították, hogy a zsűri (közönség) is elférhessen a világot jelentőkön.

 

A kertmozi 2005-ben – Fotó: behir.hu/Such Tamás

A kertmozi 2005-ben – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

„Olykor azért volt nagyobb grosso is – folytatja Szilvia. – Egyszer a szabadtérin játszott a P. Mobil. Az Asszonyt akarok című opus közben Schuszter Lóri, a banda főnöke többedmagammal felhívott melléjük táncolni. Nagyon szerettem ott lenni; fura, hogy ma a fiammal járok oda. Néha mesélek neki.”

Vida Robi, az egyik törzsvendég, a Phoenix dobosa (manapság a gyermekeivel a Vida Rock Band Roll-ban tolja a rákkenrólt), Szatyival, a Phoenix torkával és Petrával (aki egyébként Laci, és Petrovszki) többször is kreatívkodtak az ivó enteriőrén. (Még néhány nagynév a naptárból: Fefe, Kicsi, Kubik, Simi, Szőke stb.)

 

A Phoenix zenekar: Kiszely Zoli, Vida Robi, Szatyi, és Lipták Tamás bőgő

A Phoenix zenekar: Kiszely Zoli, Vida Robi, Szatyi, és Lipták Tamás bőgő

 

Ők még látták a KO-ban a száranyait bontogató Irigy Hónaljmirigyet; mi több egy jól sikerült, pénteki kertmozis Pokolgép muri után Rudán Joe még szombaton is ott töltötte a hasznos perceket. Többek között besegített a helyiség újratervezésébe, miközben véletlenül belelógott a haja Szatyi Palmatex ragasztójába.

Mézes Zsolti csabai koncertszervező, a kilencvenes évek elején a fiatal törzsvendégek számát szaporította a csehóban.

„Középsulis koromban kezdtem el járni a KO-ba – meséli –, ahol hamarosan egy nagyon jó baráti társaság alakult ki. Nem mellesleg, rockerbarát árak voltak: három magyar sör potom 99 forintot kóstált. Az volt a jó, hogy sosem volt balhé. Mert ha valaki bunyózni akart, mindig azt mondtunk neki: „Gyere, igyunk egy sört, ismerj meg, és ha akkor sem tetszik a pofám, akkor verekedhetünk!”.

 

Petrovszki László és Váradi Mihály – Fotó: Petrovszki László archívumából

Petra és Szőke, azaz Petrovszki László és Váradi Mihály – Fotó: Petrovszki László archívumából

 

Hozzáteszi, konfliktus csak akkor volt, amikor rendszeressé váltak a rendőrségi razziák; velük mindig balhéztak. Odagurult a rabszállító, bepakolták a haverjait, ők meg borogatták a kisbuszt, hogy ne vigyenek el senkit.

„Főleg ezért jöttek a rendőrök – teszi hozzá – mert volt egy-két lüke, aki beszörpikézve, a szomszédos temetők sírjait rongálta. Majd 1995-ban bezárták a helyet. Állítólag a hangos a zene zavarta a kórházban lévő betegeket. Miközben a mellettünk lévő Sörkertben ezerrel szólt a tucc-tucc. Szerintem meg a Narancs miatt húzták le a redőnyt. Nem is jártunk oda.”

 

Mézes Zsolt a Narancs hátsó bejáratánál – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Zsolt a kedvenc klubja, a Narancs hátsó bejáratánál – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

Zsoltiék később Gyulára, a 320-asba (3 óra 20-ig volt nyitva; miden bizonnyal a Deák Bill által énekelt nóta után kapta a nevét) csapatták, majd az első vagy harmadik hajnali busszal jöttek haza.

„Egy jó két év múlva újranyitották a kocsmát, de az már nem az igazi volt” – fűzi hozzá.

(Zsolti manapság a Narancs Rock Cafét viszi a hátán.)

 

A Ligeti Károly sor – Fotó: behir.hu/Such Tamás

További programok »

Kultúra

Múzeumi szabadegyetemi előadás a 101. (békéscsabai) gyalogezredről

A 101. (békéscsabai) császári és királyi gyalogezred I. világháborús szerepvállalását foglalta össze az ezred 1934-ben írt emlékalbuma és a témában fellelhető legújabb történeti forrás, egy 2021-ben közreadott háborús memoár történetei alapján Cseresznyés János a Múzeumi Szabadegyetem eseményén szerdán a gyulai Almásy-kastélyban.
15:32
FEL