A létező szocializmusban, minden normális szabadtéri mozi (kertmozi) betonvászna előtt, egy óriási színpad adott teret a kulturális seregszemléknek. A nyolcvanas évek végéig számtalan nagyobb és egy picivel kisebb banda lépett fel a fedél nélküli filmszínház pódiumán.
Sajnos/nem sajnos, a kilencvenes évek elején egyre jobban fogyatkoztak az óriás közösségi terek, melyeket kisebb klubok váltottak fel. A kertmoziban alig, vagy már egyáltalán nem pörögtek a vetítőgépek tárcsái, a koncertek is egyre ritkultak, mint az 50 körüli rocker rőzséje.
(Ma már játszótér van a mozi területén, de javallom, ne siessünk az időben, hisz nekünk a ’90-es évek volt a virágkorszakunk.)
1991 körül, a szabadtéri és környezetének az árvaságát felismerve, egy békéscsabai testvérpár – Benedek Gyuri és Peti –, a vászon mögötti öltözőket egy kisebb klubbá varázsolta át, és ez lett a KO.
Az udvari bejárat az Élővíz-csatornától (Körös) körülbelül 10-15 méterre volt. (A felhevült nyári éjszakákon, minden bizonnyal jól esett megmerítkezni a Körösben.) A söntés udvarán, a sörpadokra könyökölő, a főleg a bőr- és farmerdzsekis, hosszú hajú, fémmuzsikákat komáló, több tucatnyi arc mulatott a hétvégeken.
„Az ment oda, aki nem a nyál zenét hallgatta – lövi be pontosan a KO zenei művészeti ágazatát Zumba Szilvia, egykori törzsvendég. – Először a jaminai Aranyökörben futottunk össze, majd a Cápát-Pálmát-IQ-t-Narancsot érintve megérkeztünk a Ligeti sori szenthelyre..."
Hozzáteszi, ha az ember fel akart szedni egy hosszú hajú, jóvágású srácot, csak oda kellett mennie hozzá.
A KO-ban volt egy-két kisebb hangverseny is, de inkább a hatalmas színpadon zajlottak a mutatványok. A kisebb együttesek esetében a színpad ad hoc deszkáit 90 fokban, jobbra elfordították, hogy a zsűri (közönség) is elférhessen a világot jelentőkön.
„Olykor azért volt nagyobb grosso is – folytatja Szilvia. – Egyszer a szabadtérin játszott a P. Mobil. Az Asszonyt akarok című opus közben Schuszter Lóri, a banda főnöke többedmagammal felhívott melléjük táncolni. Nagyon szerettem ott lenni; fura, hogy ma a fiammal járok oda. Néha mesélek neki.”
Vida Robi, az egyik törzsvendég, a Phoenix dobosa (manapság a gyermekeivel a Vida Rock Band Roll-ban tolja a rákkenrólt), Szatyival, a Phoenix torkával és Petrával (aki egyébként Laci, és Petrovszki) többször is kreatívkodtak az ivó enteriőrén. (Még néhány nagynév a naptárból: Fefe, Kicsi, Kubik, Simi, Szőke stb.)
Ők még látták a KO-ban a száranyait bontogató Irigy Hónaljmirigyet; mi több egy jól sikerült, pénteki kertmozis Pokolgép muri után Rudán Joe még szombaton is ott töltötte a hasznos perceket. Többek között besegített a helyiség újratervezésébe, miközben véletlenül belelógott a haja Szatyi Palmatex ragasztójába.
Mézes Zsolti csabai koncertszervező, a kilencvenes évek elején a fiatal törzsvendégek számát szaporította a csehóban.
„Középsulis koromban kezdtem el járni a KO-ba – meséli –, ahol hamarosan egy nagyon jó baráti társaság alakult ki. Nem mellesleg, rockerbarát árak voltak: három magyar sör potom 99 forintot kóstált. Az volt a jó, hogy sosem volt balhé. Mert ha valaki bunyózni akart, mindig azt mondtunk neki: „Gyere, igyunk egy sört, ismerj meg, és ha akkor sem tetszik a pofám, akkor verekedhetünk!”.
Hozzáteszi, konfliktus csak akkor volt, amikor rendszeressé váltak a rendőrségi razziák; velük mindig balhéztak. Odagurult a rabszállító, bepakolták a haverjait, ők meg borogatták a kisbuszt, hogy ne vigyenek el senkit.
„Főleg ezért jöttek a rendőrök – teszi hozzá – mert volt egy-két lüke, aki beszörpikézve, a szomszédos temetők sírjait rongálta. Majd 1995-ban bezárták a helyet. Állítólag a hangos a zene zavarta a kórházban lévő betegeket. Miközben a mellettünk lévő Sörkertben ezerrel szólt a tucc-tucc. Szerintem meg a Narancs miatt húzták le a redőnyt. Nem is jártunk oda.”
Zsoltiék később Gyulára, a 320-asba (3 óra 20-ig volt nyitva; miden bizonnyal a Deák Bill által énekelt nóta után kapta a nevét) csapatták, majd az első vagy harmadik hajnali busszal jöttek haza.
„Egy jó két év múlva újranyitották a kocsmát, de az már nem az igazi volt” – fűzi hozzá.
(Zsolti manapság a Narancs Rock Cafét viszi a hátán.)
