A többnyire Mester Gábor és Harangozó Imre gyűjteményéből származó kiállítás 19. és 20. századi eszközökből tevődik össze. A kiállítás megnyitóján, a Szlovák tájházban, a kétnyelvű megnyitót követően, Kutyej Pál lelkész áldása után tekinthette meg a közönség a mintegy 100 darabos kiállítást.
Ha a fiúnak megtetszett egy leány, akkor az udvarlást és szándékát jelezhette egy faragott bottal. Ha a leány ínyére volt a közeledés, akkor elfogadta a jelekkel díszített övguzsajt. Így is indulhatott egy románc a 19. századi parasztság köreiben – mondta Harangozó Imre. A tárlat egy részét a saját tulajdonából biztosító néprajzkutató kiemelte, hogy egy, a nyelvektől teljesen független, archaikus jelrendszert használtak például a pásztorok, hogy azokat szinte bármelyikük értelmezni tudta, tájegységtől és anyanyelvtől függetlenül.
A kiállítás berendezője, Lipták Jánosné nívódíjas népművész megjegyezte, hogy a kiállított darabokat igyekeztek időrendi és használati funkciók szerint tematizálni. Külön vannak a 20. századi sétapálcák, viszont együtt tekinthetőek meg a bojtárok, juhászok által használt botok. Külön helyezték el a fokosokat, díszfokosokat és az egykori betyárok eszközeit.
„A pásztorbottól a sétapálcáig, avagy mire támaszkodtak eleink” című kiállítást október 31-ig nézhetik meg az érdeklődők Békéscsabán, a Garai utca 21. szám alatt, a Szlovák tájházban.
-400x225.webp)
-400x225.webp)
