– Milyen díszek kerülnek elő karácsonykor?
– Legfőképpen az emlékekkel díszítünk, amelyek „új köntöst” kapnak, és friss örökzöldek közé helyezem őket. Minden, ami ünneplőbe öltözteti az otthonunkat, hű a gyerekkoromból hozott karácsony szelleméhez! Nem keveredik a globalizált, aktualizált, zanzásított, csillogó, műanyag, gyakran álkarácsonyi kellékekkel. Nálunk a karácsonyfa nem trendi, hanem hagyományos. Karácsonykor a fenyő átlényegül, ettől válik karácsonyfává és üzen egy kerek, egész teremtéstörténetet. Díszei erről mesélnek; a galamb, a gyertya, a csillag, az angyal, a koszorú, az alma, a dió, a szív, a harsona és a girland. Idővel a kereskedelemben olyan díszek is megjelentek, amelyek a Mikuláshoz, vagy a télhez, sőt az új évhez köthetők. A Mikulás, a rénszarvas, a szánkó, a hóember, a kéményseprő, a szerencsemalac és még sok-sok más. Ezek is hozzájárulhatnak az ünnepi hangulat megteremtéséhez, ám a karácsonyfára nem teszem őket. Ahogyan a fény születésének ünnepén, a karácsonyfán, még a mai nehéz helyzetben sem lehet helye a feketének.
– Pedagógusként is fontosnak tartja a hagyományok továbbadását és tiszteletét. Honnan a tradíciók szeretete?
– Pásztor családba születtem, juhászok voltak a felmenőim. A pásztorok között különösen erős volt a hagyományos életforma, a hagyományos értékrend tisztelete, (meg)őrzése! A karácsonyt gyerekként nagy családi ünnepnek éltem meg, Istvánokkal, sütéssel, főzéssel, nagy vendégjárással. Hatalmas karácsonyfa, rajta csiptetőkbe helyezett gyertyák, szaloncukor, árvalányhaj, ezüstdió, papírfüzér, amit anyukám készített, narancs és alma alatta kosárban. A szaloncukor papírját is eltette édesanyám, és a következő évben újra abba csomagolta a saját készítésű szaloncukrokat. Kisgyerekként, úgy emlékszem, mindig hóval, szánkóval, sőt lovas szánnal érkezett a karácsony. Végig látogattuk az unokatestvéreket, egymáshoz csatlakozva egyre többen lettünk, a szülők szánkón húzták a gyerekeket, sőt egymást! Nagymamámmal elmentünk a Szent Anna templomba, ahol ott volt a betlehemi jászol, ami maga volt a csoda! Ajándékokra viszont nem emlékszem, de arra igen, hogy a karácsonyfa volt maga az ajándék! A lényegét tekintve, én ma is ugyanazt várom, ugyanazt remélem! Családot, vendégséget, finomságokat, havat, szánkót, a tél csendjét, a hó ragyogását és a CSODÁT, a FÉNY születését, a REMÉNYT!
– Milyen alapanyagokból dolgozik leginkább?
– A hagyományos és természetes alapanyagokat szeretem. A karácsonyhoz hozzátartoznak az illatok is, mint például a fenyőé, a mézeskalácsé, a méhviasz gyertyáé. Az otthon ünnepi díszében a örökzöldek, a tobozok, a csillagánizs, a fahéj, azaz a természetes anyagok kapják a főszerepet. Óvatosan bearanyozom, vagy fehérre festem, de natúr, természetes formáikat hagyom érvényesülni. Nagyon szeretem a textil karácsonyfadíszeket is. A régi, családi textilek, vagy a gyerekeim régi ruhái így kapnak új, életet.
– Milyen karácsonyi étkek kerülnek az asztalra?
– A karácsonyi ételek tekintetében is hagyománykövető vagyok, de itt azért sok minden mást is figyelembe kell vennem. Elsősorban a különböző ételallergiát vagy érzékenységet. Nem maradhat el a töltöttkáposzta, a disznótoros, ám ezeket tényleg a hagyomány teszi az asztalra. Ezek mellé társulnak a különféle szárnyasok, saláták, hidegtálak, könnyű ételek. Elengedhetetlen a mézeskalács, a bejgli, a fonottkalács. Szenteste hagyományos, egészségvarázsló vacsoránk van. Hidegtál salátával, frissen sült keltkalács-madárkákkal, apró kenyérkékkel és mákosgubával, almával, dióval, az elengedhetetlen mézes fokhagymával és jóféle pálinkával.
Galéria
