A hulladékot a víz felszínéről összegyűjtő tisztító technológiák nem jelentenek megoldást az óceánok műanyag-szennyezettségére – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport. A szakemberek összehasonlították a jelenlegi és a jövőbeni műanyaghulladék mennyiségét ezen eszközök hulladékgyűjtő képességeivel, és azt találták, hogy nagyon kicsi a hatásuk a szennyezés problémájának megoldására.
A kutatók szerint a folyókon felállított gátak hatékonyabbak – és bár nincs hatásuk a már az óceánokban lévő műanyaghulladékra – jelentősen csökkentheti a szennyezést, ha együtt alkalmazzák őket a vízfelszint tisztító technológiákkal.
Az Exeteri Egyetem, a Leibniz Trópusi Tengerkutatóközpont, a Zoológiai és Vadvilágkutató Leibniz Intézet, a Jacobs Egyetem és a Making Oceans Plastic Free kezdeményezés közös kutatása az úszó műanyagokra összpontosult, mivel az elsüllyedt hulladékot bonyolult vagy szinte lehetetlen eltávolítani.
– Még ha össze is tudnánk gyűjteni az összes műanyagot az óceánokban – amire képtelenek vagyunk – azt nehéz újrahasznosítani, különösen a műanyagrészecskéket, amelyek hosszú ideig úsztak és lebomlanak vagy beszennyeződnek. A másik megoldás lehet eltemetni vagy elégetni őket, de az előbbivel a talajt szennyezzük, az utóbbival pedig még több szén-dioxidot bocsátunk a légkörbe – magyarázta Jesse F. Abrams, az Exeteri Egyetem kutatója, aki szerint nem szabadna a technológiáktól várnunk a megoldást.
Az Exeteri Egyetem közleménye szerint a kutatók úgy becsülik, hogy az óceánokba érkező műanyaghulladék mennyisége 2029-ben éri el a csúcspontját, s a vízfelszíni műanyaghulladék több mint 860 ezer tonnát tesz majd ki 2052-ben, ami több mint kétszerese a jelenleg becsült 399 ezer tonnának.
A kutatók kimutatták azt is, hogy ha a csendes-óceáni nagy hulladéksziget eltakarítására tervezett 600 méter hosszú úszógátból 200-et alkalmaznának 2020 és 2150 között, akkor is csak 44 900 tonnával tudnák csökkenteni a műanyaghulladékot a periódus végére.
Forrás: HVG
