Akkor születik, amikor a legjobb zenéket írják a világban, 1967-ben. Mint a legtöbb fiú, kicsi korában eleinte focizik, majd atletizál; középiskolás korában pedig elkezd dobolni.
– Nem voltam rossz gyerek – meséli. – Most felnőtt fejjel úgy látom, inkább csak azért követtem el néhány csintalanságot, hogy figyeljenek rám, miközben egy szemérmes, visszafogott srác voltam. Az általános után sajnos nem gimibe, hanem a 611-be mentem géplakatosnak, mert a szüleim azt akarták, hogy minél hamarabb legyen egy szakmám, menjek pénzt keresni.
Fotó: behir.hu/Such Tamás
Miután a zenéken, könyveken, filmeken keresztül egyre jobban beszippantja a szabad világ, a hanyatló nyugat, 17 évesen két haverjával dobbant, mármint disszidál. Eredendően az amerikai álmot kergetik, de csak az ausztriai stockerou-i menekülttáborig (láger) jutnak el.
– A lágerbe sok felől érkeztek fiatalok – folytatja –, szinte mindennaposak voltak a nemzetiségi ütközések. Egyszer szemtanúja voltam egy véres összecsapásnak: egy albán srác a zuhanyzóban csúnyán megkéselte az egyik szerb társát. „Na, nem! Ez nekem már sok!”, mondtam. Nem volt bennem annyi kurázsi, hogy maradjak. Közel öt hónap után visszafordultam.
Tehát visszidál: kiáll az útra lengetni, azaz stoppolni. A magyar határon feladja magát, két napra be is zárják egy fogdába. Kihallgatások, kérdések százai, majd rendőrségi autóval elviszik a Keleti pályaudvarra, ahol különösebb megjegyzés nélkül felrakják az első Csaba felé induló vonatra. A későbbiekben viszont 1989-ig nem kap az útlevelet, illetve amikor később elkezd kamionozni, kizárólag szolgálati útlevele van.
(Egy tiszteletre méltó úr – Forrás: Bánszki Mihály)
– Egyedül csak az tudja, hogy milyen megalázó a kamionozás, aki benne él – fűzi hozzá. – Például a magyar vámos a határon a magyarokat szívatta a legjobban. Bő tizenhat éven keresztül csavarogtam a nagyvilágban, de azt mondhatom, hogy hihetetlen jó kalandokat éltem meg. 2004 januárjában egy barátom felajánlott egy munkavezetői pozíciót a mélyépítői vállalkozásában, ahol sok-sok tanulás után megbízott cégvezető lettem. Ott közel négy évig dolgoztam, a 2008-as válság azonban betette a cégnek is a kiskaput.
Ekkor ismét a fülkében találja magát. Ezúttal egy olaszországi perugia-i cégnél kamionsöfőr. Közben folyamatosan írja az álláspályázatokat és egy fél év múlva felveszik egy francia-magyar céghez koordinátornak. Ismét sok tanulás, felkészülés, különböző vizsgák, hiszen ezek nélkül nem léphet feljebb. Később oktatási vezető, majd a cég szakmai menedzsere lesz. A vállalatnak Szeghalmon és Budapesten is van székhelye. 2018-ban Budapestre költözik, és bő egy éve ismét Csabán él. 2022 áprilisától a Marzek Kner Packaging Flexilog üzemének műszaki menedzsere, később mindkét nyomda épületüzemeltetési vezetője.
Kérdésemre, hogy mikor játszott először filmben, elmondja, Orsi lánya 13-14 évesen, különleges szép arcával jutott el sikeresen egy stúdióhoz, egy sportszer reklámban szerepelt, miközben ő napszemüvegben a folyosón várakozott.
(A szervek mögött – Forrás: Bánszki Mihály)
– Egyszer csak a stúdió vezetője kilépett – folytatja –, és amikor meglátott, nyomban azt kérdezte, hogy „Ki vagy te?” „Orsi apukája”, válaszoltam. Tetszett neki az arcom, akkor még amolyan motoros szakállas kopasz csávó voltam. Azonnal átmentünk próbafotózásra Budára, majd behívtak egy reklámszerepre, amit a MAFILM stúdiójában forgattak.
Általában a magyar stábok külföldi televízióknak készítenek reklámokat, mint ahogy az itteni szpotokban is kevés hazai színész/statiszta szerepel. Egyszer egy cseh produkcióban egy pocakos apukát alakít. Majd az egyik forgatásnál egy ajtónyitással véletlenül felborít egy hazai producert, aki ezt nagyon zokon veszi és azt követően sokáig nem kell gyakorolnia a szakmát.
– Tavaly tavasszal a Hadik forgatására megpályáztam egy háttérszerepet, de az akkori karakteremmel nem voltam igazán jó huszárnak. Nem adtam fel, és miután nem sokkal később megkezdődött a Most vagy soha! forgatására a toborzás, azonnal elmentem. A castingon akkora sikere volt az akkor már nagyszakállamnak, hogy rögtön két szerepre is beválogattak. Azt követően a Tündérkert castingjára is jelentkeztem, és itt már apró szöveges szereppel sikeresen részt is vehettem egy-egy izgalmas jelenetben. Míg a Most vagy soha! című moziban egy cilinderes úriembert játszottam, addig a Tündérkertben egy szakállas-morózus falulázítót. Idén tavasszal – még mindig a szakállamnak köszönhetően – beválogattak egy még izgalmasabb szerpere. Mint viking hadvezér olyan sikeres volt a karakterem, hogy a rendezőtől kezdve az egész stábon át, mindenki velem akart szelfizni.
(Mi szükség ellenségekre, ha az embernek ilyen barátai vannak? – Forrás: Bánszki Mihály)
Befont, arany gyűrűkkel díszített koszmókos szakállal, véres sebhelyekkel a kopasz fejemen és az arcomon – egy erdőben a patakban állva, így vett tíz centiről a kamera, miközben az esőztető áztatott, füstgép füstje kaparta a torkom. Óriási kaland volt ezt a forgatást is megélni! Miután most voltam egy hasonló karakter válogatásán, remélem sikeres lesz a jelentkezésem, és talán a csapattal megélhetek egy olaszországi forgatást is. (Vigyél el fotósnak! – S. T.) A hétköznapi munkám mellet zenélek a barátaimmal, zenés mesejátékokat játszunk gyerekeknek, felnőtteknek.
Szívvel lélekkel csinálom a sikeresnek mondható saját kis zenés irodalmi estjeimet, a Békés Megyei Könyvtárral karöltve a Bán Ber Deep Heart Deep Soul rendezvényeket is, igy elmondhatom, hogy kicsit sem unatkozok. Sőt, így 56 évesen igyekszem különleges kalandokkal megtölteni az életem, hiszen az egész életem egy óriási kaland! – fogalmaz.
Fotó: Such Tamás/behir.hu
