– Mondhatnánk, hogy Komárom egy régi magyar város, noha annak idején Sutyinszki János, a szlovák iskola egykori igazgatója fölvilágosított, hogy a komár szó szlovákul szúnyogot jelent. És én, mint Komáromi el is szomorkodtam egy kicsit, hogy ez sem magyar. Miután beleástam magam a történetbe, kiderült, hogy Klapka György pedig német anyanyelvű volt. Tehát ez a tiszta magyar történet is azt mutatja, hogy egy sok nemzetiségű ország vívta egy általunk szabadságharcnak nevezett háborúját. Miközben ezt Bécs felkelésnek, lázadásnak nevezte, valójában polgárháború volt – mondja Komáromi István.
(Zsibrita Mária, a természetjáró kör elnöke és Takács Péter, a közösségi ház vezetője – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Hozzáteszi, ebben a polgárháborúban a magyar fél azért tudott a legtovább kitartani, mert hazánkban 1848 májusában megkezdte az addig nem létező a magyar honvédség Batthyány Lajos vezetésével a működését. Ebbe a honvédségbe vártak minden olyan császári tisztet, aki hajlandó volt a magyar honvédség tisztjeivé válni, az egyikük volt Klapka György.
– Klapka német anyanyelvű volt – fűzi hozzá –, Temesváron született, két évig a kecskeméti piarista gimnáziumban járt, ott tanult meg magyarul. Öt évig a bécsi magyar nemesi testőrség tagja volt, és épp akkoriban készült egy ázsiai kalandra, amikor a párizsi forradalom híre megérkezett. Ezt követően úgy döntött, hogy marad. Először tiszt volt, aztán tábornok, majd Komárom védelmét a polgárháború utolsó szakaszában rábízták.
Megemlíti, hogy az 1848-49-es honvédség egyik legérdekesebb egyénisége: nagyon jó hadműveleti tervező volt, idővel táborkari főnök lett, a végrehajtásban azonban – Görgei szerint is – már óvatos volt. Pályafutása három részre tagozódott: az első 1849 októberig tartott, a második az emigráció időszaka volt és végül 1867-ben, a kiegyezést követően hazatért. Miután az emigrációból hazajött, a kiegyezést felvállaló Andrássy Gyula által vezetett Deák-párt országgyűlési képviselője lett.
– Klapka 1892-ben hunyt el. A temetésén a korabeli miniszterelnökök is részt vettek: Szapáry Gyula, Wekerle Sándor és báró Bánffy Dezső, továbbá részvétet nyilvánított Széchenyi Béla, illetve Apponyi Albert, Békéscsaba díszpolgára is. A sírja nem messze van Deák Ferenc mauzóleumától, amely egy nagyon szép megformált szobor, talán az egyik legszebb sírkő a Fiumei úti sírkertben – fogalmazott Komáromi István.
