A békéscsabai Martos Katalin 10 éves kora, 1964 óta fotózik. Az első gépe egy Pajtás masina volt, amit a szüleitől kapott ajándékba. Az első komolyabb trükköket Balogh Ferenctől tanulta. 1972-től negyven évig a békéscsabai Réthy Pál Kórház röntgenosztályán dolgozott, miközben számos munkahelyi rendezvényt dokumentált.
A Természetjáró kör mellett a Márvány Fotóműhely tagja is – mondhatnánk a szenvedélyt a tudatossággal ötvözi; több önálló kiállítása volt a város különböző intézményeiben. A most bemutatott képeket 2015 június végén, azaz egy évtizede készítette. Egy utazási iroda által közel egy hetet töltött Andalúziában – Spanyolország európai részének legdélebbi tájegysége és autonóm közössége –, ahol többek között Sevilla, Córdoba, Marbella, Gibraltar, Ronda, Torremolinos és Granada településeket csodálhatta meg.
– Gyönyörű volt Sevilla mesés szépségű óvárosa, a Santa Cruz negyed szűk kis utcái – meséli. – Meglátogattuk a spanyol uralkodók által a XIII. és XVI. század között épített királyi palotát, az Alcázart, melynek mudéjar stílusú régebbi része még teljesen a mór időket idézi. Hatalmas kertjében pedig a legnagyobb nyári hőségben is kellemes sétát tehettünk. A város másik fő műemléke a katedrális, mely a világ legnagyobb gótikus székesegyháza.
A templomban található Kolombusz Kristóf síremléke is. Az egykori arab mecsetet ugyan a spanyolok lebontották, de megőrizték és harangtoronnyá alakították át annak XII. században épített minaretjét, mely az akkori Európa legmagasabb épülete volt. Ez a torony a csaknem 100 méter magas Giralda, mely ma Sevilla szimbóluma, és egyben legjobb kilátóhelye.
– A következő nap Córdobába, a középkori mór kézművesség és kultúra központjába látogattunk el – fűzi hozzá. – Andalúziának ez a városa őrizte meg legjobban az arab idők hangulatát, ahol az óváros sikátorainak útvesztőiben ma is szinte Észak-Afrikában érezhetjük magunkat. Córdoba fő látványossága a VIII. és X. század között épült hatalmas mecset, melyet a spanyolok a XVI. században székesegyházzá alakítottak át.
A Mezquita körül elterülő óvárost bebarangolva útba ejtették a zsidónegyed egyetlen kis fennmaradt zsinagógáját, az itt született római Senecának a középkori városfalon kívül található szobrát, valamint a leghangulatosabb sikátort, a Virágok utcácskáját is. Az arab kézműipar hagyománya ma is él a városban. Különösen a híres „kordován” bőrből készült árukat érdemes szemügyre venni szabadidőnkben, ha igazi andalúz emléket szeretnénk hazavinni Córdobából
Galéria
– A gibraltári kiránduló napon helyi minibuszokra szálltunk át, melyek egy jó másfél órás kirándulás során elvittek bennünket a félsziget legérdekesebb helyeire – folytatja. – A városon keresztül eljutottunk Gibraltár legdélebbi pontjára, ahonnan jó időben látszanak Afrika partjai. Felkerestük a Szent Mihály-cseppkőbarlangot, és megismerkedünk Gibraltár leghíresebb lakóival, a hegyoldalban szabadon élő majmokkal.
A visszaúton eltávolodtak a tengerparttól, és kanyargós hegyi utakon felkeresték Andalúzia leglenyűgözőbb fekvésű, egyik legszebb városát, Rondát. A település a Guadalevin nevű folyócska által kivájt 200 méter mély, függőleges falú szurdok két oldalára épült, mely felett egy XVIII. századi híd ível át. Az óváros az andalúz fehér falvak szép példája, melynek sikátoraiban mintha évszázadokkal ezelőtt megállt volna az idő, és még katolikus temploma is a mór időket idézi.
A tengerparton egy rövid megálló erejéig útba ejtették még a Costa del Sol legelegánsabb üdülőhelyének, Marbellának jachtkikötőjét, mely a spanyol hírességek és milliomosok kedvelt találkozóhelye.
– Végül Granadába utaztunk el, a csaknem nyolcévszázados ibériai mór uralom utolsó fellegvárába. Városnéző sétánkat a domboldalra épült hangulatos Albaicín óvárosban kezdtük, ahonnan káprázatos kilátás nyílik az alsóvárosra és az Alhambra épületegyüttesére. Útba ejtettük a XIII. századi karavánszeráj épületét és az arab világot idéző bazárt is, majd meglátogattuk a város csodálatos katedrálisát.
