„Olyan műveket játszunk, amelyeket majdnem mindenki ismer, de ha mégsem, akkor bízunk benne, hogy idővel megkedveli őket” – mondta a koncert előtt Uhrin Viktor művészeti vezető, a zenekar első hegedűse.
Az est folyamán többek között elhangzott ifj. Johann Strauss: Kék Duna keringő; Mozart: Kiséji zene; Bach: Air a D-dúr szvitből; Vivaldi: A négy évszak – Nyár; Mascagni: Parasztbecsület (Intermezzo).
A 9 hegedűs, 3 brácsás, 3 csellista és a billentyűs ezen a grosszón is legalább egy jó kilométerrel messzebb léptek a régi sztereotipiától, miszerint a szimfonikus = komolyzene, illetve a pop = könnyűzene, ugyanis a „komolyzenészek” számtalanszor mosolyogva, önfeledten muzsikáltak a stégen.
Galéria
Közben a Nap készült lefeküdni, a gyerekek vidáman kergetőztek, a kacsákok fodrozták a háttérben vizet, mi több, a keringőnél egy pár még táncra is perdült, amelyről ezúttal nem készült paparazzo felvétel. Vagyis igen, de a tánc ma már leginkább magánügy.
Érdekes, a dédikéinknek anno ez volt a diszkó.
