Mekkora kihívás ez számotokra? Pláne így, hogy beszélgetésünkkor még esténként egy szintén nem könnyű darabban, a Macbethben játszotok mindketten.
Puskás Dániel: Nagy falat, mondjuk nekem szerencsére a Macbethben kisebb szerepem van, mint Robinak. Itt rengeteg a szöveg, sok a dal, én nagyon korán elkezdtem tanulni. Még el sem kezdődtek a próbák, én már igyekeztem minél jobban memorizálni a szövegkönyvet. Két különböző személyiséget játszom: Munkácsy kicsit magába fordulóbb, úriasabb, ugyanakkor megtartotta a parasztvilágból jött fiú jellemét. Az többször el is hangzik, hogy ő a saját tehetsége révén szeretne érvényesülni, előrejutni, nem fogad el segítséget. Eközben Paál László egy érzékeny lelkű gavallér – így fogalmaz a szövegkönyv is. Ő sokkal érzékenyebb, sértődékenyebb művészlélek. Számomra ez a nehézség, hogy két, a problémákat teljesen különbözően megfogó karaktert, akik teljesen máshogy mennek neki a világnak, egyaránt jól tudjam ábrázolni. És hát az sem egyszerű, hogy sok esetben egy dialógus mindkét felét tudnom kell: van, ahol Munkácsyként beszélgetek Paál Lacival, majd a másik szereposztásban Paál Laciként beszélgetek Munkácsyval. Na, hogy ezt ne keverjem össze, ahhoz fejben nagyon ott kell lenni.
Nagy Róbert: A képkereskedő Adoplhe Goupilnak mindössze két jelenete van, így szerintem nekem kisebb a feladatom. Annyiból azért nem, hogy szintén két teljesen különböző karakterről van szó: Goupil kimért, nagyon nyers, nagyon egyenes, a kor fontos személyisége. Paál László lazább figura, legalábbis én majd úgy fogom megformálni. Ami igazán nehéz itt, az a logisztika, a próbaidőszakot úgy kell beosztani, hogy ne legyen kavarodás, hogy végig tudjuk vinni az egyik, majd a másik figurát is.
Technikailag hogyan készültök, hogy lehet megoldani ezt a logisztikát, hogy ne keveredjenek a karakterek? Előfordult esetleg, hogy véletlenül pont a másik figura szövegét kezdtétek el mondani? Ha mondjuk otthon tanultok, van, hogy mindkét szöveget mondjátok?
Puskás Dániel: Mivel Munkácsy a címszereplő, mondhatjuk a nagyobb falat, ezért én először őrá koncentráltam; csak utána kezdtem el tanulni Paál László szövegeit, ami még most van folyamatban igazán. Az volt a taktikám, és kértem is, hogy egy nap egyfélét próbálhassak, ne kelljen gyorsan váltani a másikra.
Nagy Róbert: Azt hiszem, mindketten a nehezebb feladattal próbáltunk első körben megküzdeni; én Goupilt még nem kezdtem el ebben a pillanatban próbálni.
Melyik karakter áll közelebb hozzátok, melyiket könnyebb megformálni?
Nagy Róbert: Szerintem én mindkettőt fogom szeretni, éppen a különbözőségük miatt; de úgy érzem, Pál László közelebb áll hozzám. Ahogy Dani mondta, ő többrétegű alak, sok minden rejtőzik a felszín alatt, többet lehet belőle „kijátszani”.
Puskás Dániel: Én még nem döntöttem el, számomra melyikük szerethetőbb. Sokszor azon kapom magam, hogy bár éppen Munkácsy vagyok, de közben azon töröm a fejem, Paál Lászlót ott, abban a jelenetben hogyan lehetne megfogni, én hogyan játszanám el. Mindkét karakter érzelmi világa nagyon szélsőséges, ezáltal remek játéklehetőségei vannak. Úgyhogy szerintem mindkettőt nagyon fogom szeretni.
Törekedtek arra, hogy valamennyire azonosan formáljátok meg a közös karaktert, azaz Paál Lászlót; vagy épp ellenkezőleg, direkt máshogy próbáljátok tudatosan eljátszani őket?
Nagy Róbert: Tudatosság nincs benne, de azzal máris formálódik a karakter, hogy átengedjük magunkon, a saját személyiségünkön a szerepet, így más lesz. Szerintem Koltay Gábor rendező sem erőlteti ezt. Vannak fix pontok, amelyeket látni akar, azt el kell játszani; de hogy érzelmileg hogyan töltjük meg a figurát, abba nem szól bele.
Puskás Dániel: A rendezés nyilván megad egy fő csapásvonalat, de szerintem nem is lenne igaz, ha én pont azt próbálnám csinálni, amit Robi csinál. Mi ketten különbözőek vagyunk, más a személyiségünk, más a belső tempónk. Muszáj belevinni a szerepbe a saját gondolatainkat, a saját személyiségünket, és ez szerintem így van rendjén. De persze azért nagyon hasonló lesz a kettő. És persze a két Munkácsy sem lesz egyforma.
Nagy Róbert: És az aktuális Paál László alakul majd hozzájuk. Ettől lesz élő és szép a színház.
Az idei év Békéscsabán a Munkácsy 180 jegyében telik el. Ez helyez még plusz súlyt rátok? Próbáltatok készülni „extrán” a szerepre?
Nagy Róbert: Én megnéztem sok festményt, olvastam önéletrajzi írásokat. Muszáj volt feltérképezni a figurákat. De rengeteg információt adott át Galambos Hajni korrepetitor is.
Puskás Dániel: Én Munkácsy rengeteg képére kerestem rá, és nem is csak a kész festmények nyűgöztek le, hanem leginkább azok a vázlatok, amelyek alapján aztán a fő mű elkészült később. A Dallos Sándor-regényt sajnos nem tudtam még elolvasni, mert mindig épp olvassa egy kolléga; antikváriumban pedig nem találtam meg, de azért próbáltam kutakodni mindkét karakter életrajzában. Sok információ nem feltétlenül jelenik meg a történetben, de a saját gondolkodásomhoz, érzelemvilágomhoz hozzáadott. Például Munkácsy színészkedett is, ami nem annyira közismert róla; de megfogott az is, hogy ő Párizsban magyaroknak tartott szalonesteket. Ezek segítenek megérteni, milyen ember is lehetett valójóban, így segítenek építeni a karaktert. Ugyanez megvan Paál László oldalán is.
Arról már beszéltünk, hogy technikailag kihívás ez a darab számotokra. De lehetőségként is meg tudjátok élni? Lehet mondani, hogy jutalomjáték?
Nagy Róbert: Én érzem a súlyát is, de azt is, hogy ez egy jó lehetőség minél többet mutatni.
Puskás Dániel: Mindkét karaktert szeretném jól megcsinálni, ennek most főként a súlyát érzem. De ha sikerül, az hatalmas büszkeséget jelent majd számomra, hogy egy ekkora akadályt tudtam venni az életemben.
Forrás: Jókai Színház
