– A koraszülöttmentő alapítvány egy közösségi összefogásnak köszönhetően jött létre. Kérem, elevenítse fel, milyen volt a kezdet, honnan indult útjára az alapítvány?
– A koraszülöttmentés jóval korábban elindult, Sipos tanúr úr segítségével, ő volt akkor a gyermekosztály vezetője. Békés megye nagyon rossz helyen állt régebben a csecsemőhalálozás terén és mindig az utolsó helyért "versenyzett" Borsod megyével. Azt beszéltük tanár úrral, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy előrébb kerüljön a megye, a csecsemők, koraszülöttek, újszülöttek ugyanolyan eséllyel jöhessenek világra, mint más megyékben. Elkezdtük kiképezni a kollégákat, nővéreket, kiépítettük az intenzív osztályt is. Akkoriban még a koraszülött mentőautó Szegedről jött azért, hogy a koraszülöttek minél hamarabb megkapják az ellátást, hiszen az idő nagyon fontos tényező. A kezdetekkor a mentőszolgálat régi mentőautóival vittük a koraszülötteket, így drasztikusan le tudtuk csökkenteni a csecsemőhalálozást. Olyannyira felfejlesztettük a koraszülöttszállítást, hogy volt, amikor a megye a legjobbak között volt Magyarországon. Működött ugyan ez a rendszer, de az OMSZ mentőautóit idővel kivonták a forgalomból. Úgy gondoltuk, jó lenne egy modern koraszülött mentőautót vásárolni, csak erre a feladatra. Végül összefogott a megye összes települése, az önkormányzatok, civil szervezetek, illetve magánszemélyek és megvettük a mentőautót, mellé a felszerelést is. Pontosan két éve indult el az új autó, azóta is minden nap tapossa a Békés megyei utakat, illetve a megyehatáron túl is megyünk, Szegedre, Budapestre, mindenhova, ahova hívnak bennünket.
– Békés megyének egyelőre egy koraszülöttmentő-autója van. Országosan milyen területi elosztásban találhatóak hasonló autók?
– Nem minden megyében kell, hogy legyen ilyen autó, persze az lenne a legideálisabb, ha minden olyan helyen lenne, ahol van koraszülött intenzív osztály. Az volna a legjobb, hogyha a mentőautót nem alapítványok, hanem az állam, a kórház működtetné. Mivel ez egy speciális terület, így nem minden megyében adott ilyen lehetőség. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen a kórház vezetése, ilyenek a Békés megyeiek, akik összefogtak a mentőautóért. Ez a mi közös kincsünk, vigyáznunk kell rá.
– Fontos megemlíteni a munkatársakat is: hány fő van jelen egy-egy mentés során az autóban?
– Hárman szoktunk lenni: egy koraszülött csecsemőgyógyász, egy szakápolónő, aki a koraszülött intenzív osztályon dolgozik, illetve egy mentőgépkocsi-vezető. A koraszülött intenzív osztályon dolgozó kollégák is segédkeznek. Zátonyi Adél doktornővel ketten koordináljuk a beosztást. Akik hozzánk kerülnek és valamilyen speciális beavatkozásra van szükségük, mondjuk szívfejlődési rendellenességgel születnek, akkor minél előbb az Országos Kardiológiai Intézetbe kell szállítani őket, stabil állapotban, vigyázva a gyerek életfunkcióira. Több ilyen esetünk is volt, amikor az újszülöttnek szívritmus zavara volt, de stabil állapotban már néhány órán belül az Országos Kardiológiai Intézetbe szállítottuk a gyermeket. Olyan is akadt, amikor súlyos szívfejlődési rendellenességgel született meg a baba, nem koraszülött volt, hanem újszülött és egy életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani a szívsebészeten. Őt is hála Istennek időben, megfelelő állapotban vittük a szakemberekhez, majd pedig boldogan hoztuk haza a szülőkkel együtt Békés megyébe.
– Folyamatosan fejlődik a technika, az egészségügy nagy gondot fordít a terhesgondozásra is. Milyen gyakorisággal végződik egy-egy terhesség koraszüléssel, és mikortól számít koraszülöttnek egy újszülött?
– Koraszülöttnek számít az a gyermek, aki a terhesség 37. heténél korábban érkezik, vagy súlya 2500 gramm alatti. Természetesen minél hamarabb születik, annál éretlenebb. A koraszülöttség incidenciája régóta változatlan Magyarországon, majdnem minden nyolcadik, tizedik gyermek koraszülöttként jön a világra. A járvány első hullámában vagy inkább utána azt vettük észre, hogy egy picit csökkent ez a szám, de ez nem jelenti azt, hogy tartósan csökkenni fog. Akkor fog csökkenni, ha összefognak a szakemberek, a szülészek, a gyerekgyógyászok, a védőnők, a társadalom, a szakma, a politika, mindenki. Ha megvan az összefogás, akkor nagy valószínűséggel lefelé tudjuk ezt a görbét vinni.
– Szokták számolni a koraszülött gyermeknek életet adó édesanyák, hogy a kisgyermek például nyolc hónapos, de mivel koraszülött, ezért csak hatnak számít. Mennyi ideig hat ki egy gyermek életére az, ha korábban érkezik?
– Igazából attól függ, hanyadik hétre születik a baba. Ha már közel az ideálishoz, akkor nagyon hamar összeszedik magukat, a koraszülöttek döntő többsége három éves koráig utoléri a kortársaikat, feltéve, ha nem volt komplikáció, vagy valamilyen súlyos probléma. Ha három év után találkozunk egy koraszülöttel, akkor már nem is lehet látni, hogy hamarabb érkezett. Azok a koraszülöttek, akik 900, 800 grammal születnek, egy-másfél éves korukban már nem is/- lehet látni, hogy ők koraszülöttek voltak, de sajnos akik éretlenebbek, 700, 500 grammal születtek, náluk nagyon sokáig még lehet látni, hogy koraszülöttek voltak.
– Meddig tart a munkájuk? Ott véget ér, hogy a legközelebbi intenzív osztályra elszállítják a koraszülöttet, vagy esetleg van utógondozás?
– A mi helyzetünk nagyon speciális, mi nemcsak koraszülöttmentést és -szállítást végzünk, hanem a koraszülött intenzív osztályon is dolgozunk, illetve ezután van még koraszülött gondozás, a gyerekeket végigkövetjük. Példaként mondom, hogyha Orosházára hívnak koraszüléshez, akkor odamegyünk, ellátjuk a gyermeket, oda visszük a mozgó koraszülött intenzív osztályt, az összes gyógyszert és ami szükséges, majd stabil állapotban, lélegeztetve szállítjuk Gyulára, ahol kezeljük és végigkísérjük az állapotát. Amikor haza ment, akkor vissza kell jönnie több szakemberhez, ezeket koordináljuk, fejlődési neurológiára, kardiológiára, gasztroenterológiára küldjük. Hat éves korig szoktuk végigkísérni a koraszülötteket. Szoros a kapcsolatunk a családokkal, minden dolgozó ismeri a koraszülöttek szüleit, barátként találkozunk az utcán, mert az elejétől kezdve ott vagyunk és hat éves korig végigkísérjük őket. Más helyen, ahol csak koraszülött mentést és szállítást végeznek, ott nem alakul ki ilyen kapcsolat.
– Ha már évfordulóról van szó, emlékeznek-e még az első megmentett babára?
– Igen, ha jól emlékszem, akkor ez két évvel ezelőtt, május 21-én volt. A kollégák, Adél doktornő és Szabó Edit főnővér hajnalban Orosházára mentek, és egy 1480 grammos koraszülöttet láttak el, majd lélegeztetve hozták át Gyulára. Azóta szerencsére jól van, kétéves és rendszeresen jár gondozásra, úgyhogy kiváló állapotban van.
– A koronavírus, illetve a szigorú szabályozások milyen hatással voltak az alapítvány és a koraszülöttmentő működésére?
– A járvány idején nekünk is több volt a feladatunk és mi is részt vettünk a járvány elleni küzdelemben. Az első hullám idején csak Békéscsabán volt szülés, Gyulán csak a koraszülött intenzív osztály működött, és onnan szállítottuk át Békéscsabáról a koraszülötteket Gyulára. A második hullámban azt történt, hogyha Gyulán született meg egy koraszülött és lélegeztetni kellett, akkor – mivel a COVID koraszülött osztály Szegeden volt – azokat a koraszülötteket az ellátás után, lélegeztetve, a mentőautóval vittük Szegedre a koraszülött intenzív osztályr. Amikor már negatívak lettek, vagy tünetmentesek, akkor visszahoztuk Gyulára. A másik pedig az volt, hogyha Békéscsabán tünetmentesen, vagy nagyon minimális tünettel ment a szülészetre egy anyuka és kiderült, hogy COVID-pozitív és már megszületett a gyerek, akkor azt az újszülöttet hozzánk szállítottuk, ha nem igényelt lélegeztetést. Azokat a felszereléseket, amelyek szükségesek, az alapítvány meg tudta szerezni a személyzetnek, hogy ők is biztonságban legyenek. Persze voltak intézeten kívüli, vagy otthoni szülések, nem voltak fertőzöttek, hanem csak otthon születtek, ilyenkor az Országos Mentőszolgálat segítséget kért tőlünk és mi örömmel teljesítettük.
– Továbbra is rendelkezésre áll a működéshez elegendő anyagi forrás és eszköz?
– Nagyon szűkek most az anyagi forrásaink, mert nagyon sok feladatunk volt. 350 koraszülöttnek, beteg újszülöttnek tudtunk segíteni, több mint 44 ezer kilométert tettünk meg, és a sok feladat többletköltséggel is járt. Nincs más forrásunk, csak az adományokból, illetve az önkormányzatoktól kapott korábbi pénzből gazdálkodunk, így spórolunk. Nagyon sok önkéntesünk van, például a gépkocsivezetők, vagy én is teljesen ingyen dolgozok a mentőben, nem is várok semmit. Így is egyre szűkebb a keret, reméljük lesz valami megoldás. Szeretném, ha az összes település polgármestere a sajátjaként tekintene a mentőautóra, mert, ha egyszer elmegy innen, akkor vissza már nem lehet hozni. Fogjunk össze, karoljuk fel az ügyet, hiszen a mi gyerekeink, unokáink fogják élvezni ennek az előnyeit! Szeretném hogyha az összes Békés megyei ember összefogna és működtetné ezt a mentőautót, mert nagy szükségünk van rá. Ha csak egyetlenegy koraszülöttet tudunk megmenteni évente, akkor már túlteljesített ez a mentőautó, egy emberi élet ugyanis felbecsülhetetlen érték. A mentőautó személyzetének költsége évi 36 millió forint, évente nagyon sok gyermekéletet meg tudunk vele menteni. Ne pénzben számoljuk az értékét, hanem emberi életekben! A miniszterelnök is azt mondja, hogy minden élet számít, akkor én is azt szeretném kérni a Békés megyeiektől, hogy küzdjünk meg minden koraszülött életért!
