A hétvégén az otthonukban beszélgettünk, miközben Nina és Maxi, a kétéves ikrek folyton rám másztak. (Mint régi szomszédok, nem tértünk át a magázódásra.)
behir.hu: Az utóbbi hónapokban, az átlagosnál sűrűbben látlak itthon. Ráadásul azt hittem, hogy a vírus miatt jöttél vissza…
Tamás: Március közepén két-három napra jöttem haza, s mivel azon a héten szombaton meccsem lett volna, így már csütörtökön megvettem a pénteki repülőjegyet, de egy órával később hívott az edzőm, hogy maradjak otthon, mert a vírus miatt lefújták az egész szezont.
Judit: Mi meg itt titokban mosolyogtunk, hogy Tomi velünk marad.
Tamás: Majd a játékosok is rám írtak, hogy „Tamás, maradj a családoddal!”.
Judit: Amikor megszülettek a babák, akkor is nagyon figyelmesek voltak a többiek. Sőt, képzeld el, az egyik ottani házibuliban teljesen meglepődtek, hogy ismerjük France Gall Ella elle l’a-ját.
behir.hu: Ők meg A nézését meg a …
Judit: Azt talán nem, de most már ismerik a csabai kolbászt, a pálinkát, a téli szalámit, az Erős Pistát.
behir.hu: Tudom, senki sem kérdezte még, tervben van, hogy kiköltöztök?
Judit: Igazából most már a gyermekeink jövője a legfontosabb. Ráadásul, ahogy nőnek, egyre jobban megérzik, ha elmegy a papájuk; az egyes számú pont, hogy a család együtt legyen. Persze szeretem a munkámat, szeretek itt élni, azonfelül úgy néz ki, Tamás hamarosan egy komolyabb vállalkozásba kezd. De egyelőre a sötétben tapogatózunk, s ha mozdulnánk is, akkor is csak kétlaki életben tudnánk gondolkozni, semmiképpen nem engednénk el, ami itthon van.
behir.hu: Teljesen érthető. Milyen területen akarsz vállalkozni?
Tamás: Sport, egészségnevelés; ráadásul a leendő francia üzleti partnereim támogatják az ötletet, mert látnak benne fantáziát.
Judit: Ez is milyen érdekes, hogy a franciák segítenek egy külföldinek.
behir.hu: Történelmi mea culpa. Milyen jó lenne egy párizsi színházban dolgozni.
Judit: Csak leülnének, és nézném őket. Például, amikor kijött a Rómeó és Júlia francia musical-feldolgozása, akkor nagyon sokáig, szinte naponta megnéztem… Nagyon tetszett, hogy mennyire másképp nyúltak hozzá egy klasszikus darabhoz.
behir.hu: A srácok nevei is beszédesek: Nina és Maxi.
Judit: A Nina mindig is az egyik kedvencem volt; az anyai dédnagypapámat pedig Maximiliannek hívták.
behir.hu: Könnyen megtanultad a nyelvet?
Tamás: A mindennapi életben már boldogulok; amúgy az edzéseken sajnos angolul beszélünk.
behir.hu: Hányféle náció van a csapatban?
Tamás: Rajtam kívül kanadai, szlovák, arab.
behir.hu: Itthon ismerkedtetek meg, miközben Tomi már kint játszott. Nem ijedtél meg a távkapcsolattól?
Judit: Borzasztóan romantikus alkat vagyok. És úgy vagyok vele, ha két ember összevaló és megtalálták egymást, akkor nincs az a távolság, ami közéjük állhatna.
Tamás: Az első években nagyon sokat jöttünk-mentünk.
behir.hu: Majd a Tervező egyszer csak lelassította az utazásokat, mert megszülettek a babák. De legalább egy körben két ember érkezett.
Judit: Valahogy mindig is érzetem, hogy nekem egy fiám, egy lányom lesz… Tamás családjában amúgy vannak ikrek.
Tamás: Anyukám folyamatosan azt mondta, hogy 80-90 százalék, hogy ikerbabáim lesznek.
