– Már csak 3-4 perce voltunk a Keletitől – kezdi a történetét Szathmári Donát –, ebből kifolyólag mindenki készülődött leszállni. Ráadásul én a második vagonban ültem, amelyiket talán a legjobban érintette a baleset, a leállást után a mienk állt leginkább keresztbe a pályán.
Hozzáteszi, maga a folyamat 6-7 másodperc volt, de az első néhány pillanatban többen azt hitték, egy rosszabb sínre érkeztek: amikor elkezd döcögni, rángatózni a vonat… De három másodperc után már gyanús volt, mert nem maradt annyiban a zötykölődés; sőt volt egy olyan pillanat is, hogy azt hitték, felborul a vonat.
– Azt követően jó néhányan bepánikoltak – folytatja –: volt olyan utas, aki majdnem kiverte az üveget, mert menekülni akart. Mások hátrahagyták mindenüket, és lerohantak a vonatról. Eközben pedig a szegény kalauz – amolyan nagyon szép magyar szavakkal – üvöltött utánuk, hogy ne szálljanak le, mert lent a sínek is áram alatt vannak. Lehet, hogy sokan attól féltek, hogy tűz ütött ki vagy attól, nehogy belénk szaladjon egy másik vonat.
Donát pont egy kikapcsolódos, nyári zenét hallgatott, és talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy higgadtan kezelje a helyzetet; körülbelül öten maradtak fent, nem mozdultak, vártak valami hivatalos utasítást.
– Közben kijött a MÁV biztonsági szolgálata – mentők, tűzoltók még nem érkeztek meg –, akik végig kiabálták az összes kocsin, hogy megsérült-e valaki. Majd elmondták, amikor az első kocsi átment a váltón, a műszer átváltott, majd nyomban visszaváltott, és a második vagont már„ledobta”. Azt követően úgymond a többi tolta maga előtt az elsőket. Közben megírtam a családi Facebook csoportban, hogy „Képzeljétek, kisiklottunk, de szerencsére az angyalok fogták a vonatot”. És egy jó 20-30 perc múlva kivezényeltek minket – fűzi hozzá.
Állítása szerint talán háromszor volt egy-egy pillanat, amikor neki is felment a pulzusa. Majd amíg a vonattól sétált a Keletibe, több minden átértékelődött benne. Az tény, ha gyorsabban haladnak, akkor fel is borulhattak volna; így „csak” kisiklottak.
– Azóta sikerült feldolgoznom a történteket; sokkal jobban értékelek minden levegővételt. Nagyon hálás vagyok az Istennek, hogy nem történt nagyobb baj velünk – fogalmaz.
