Ünnepélyes keretek között a közelmúltban adták át az M-FlexiLog gyártóbázisát. Ez egy hárommilliárdos beruházásnak köszönhetően létesült, és már most ötven szakember dolgozik a gyártóbázisban. A Marzek Kner Packaging Kft. – M-FlexiLog Kft. ügyvezető igazgatójával, Kása István Zoltánnal a 7. Tv Aktuális című műsorában Horváth Szabolcs műsorvezető beszélgetett erről.
– Mekkora jelentőséggel bír ez a beruházás a Marzek-csoport és Békéscsaba városa szempontjából?
– A Marzek-csoport életében biztos, hogy az egyik legnagyobb fejlesztés az elmúlt jó pár évben ez a gyárépítés. Egyébként is nagyon komoly fejlesztésnek minősül. A Marzek-csoport tekintetében az árbevétel harmadát fogja biztosítani ez az új gyár. Tehát nagyon komoly előrelépést jelent, és ami még érdekesség a fejlesztéssel kapcsolatban, hogy a cégcsoportnak ilyen típusú termékei nem voltak még eddig. Nem azt tesszük, hogy egy nyugat-európai gyártókapacitást bezárunk, és majd ezt itt, Magyarországon gyártjuk, hanem gyakorlatilag felépítünk egy újabb piaci szegmenst a csoport részére, hogy minél stabilabb lábakon álljon. Több szempontból egy pilot projekt ez, amikor megnézzük, hogyan tudunk egy új gyárral új termékcsoportot bevezetni a csoportba.
– Mondhatjuk, hogy komoly kihívást is jelent ez a cég számára a flexibilis csomagolóanyagok gyártása? Mekkora piaca van ennek?
– Egyre nagyobb piaca van, növekvő. Mondhatnék számokat, de azt gondolom, annyi elegendő, hogy folyamatosan növekszik. Ha az ember bemegy az üzletbe, látja, hogy egyre több kiscímke vagy doboz kerül át zacskóba. A feladat első részét teljesítettük, de azt gondolom, hogy a feladatnak csak mintegy 10 százaléka a gyár felépítése. Ha kiszámoljuk, akkor pontosan 10 hónap alatt tudtuk úgy felépíteni a gyárat – tavaly július 1-jétől idén május 2-áig –, hogy teljesen üzemkész lett a gyár és a logisztika is. Így visszatekintve ez rövid időnek minősül. Megélve egy picit hosszabbnak láttuk, de az igazi feladat most jön: el kell kezdenünk a megrendelői körünket olyan szempontból is megkeresni, hogy akinek flexibilis csomagolóanyag terméke van, azt szívesen legyártjuk mi, illetve új megrendelőket is be kell vonni természetesen a körbe.
– Egyébként minden a rendelkezésre áll? Ha a gyárról, a gyártóbázisról beszélünk, sok minden kell ahhoz, hogy elinduljon a gyártás.
– Talán manapság a legegyszerűbb gépet beszerezni. Szinte polcról lehet vásárolni ezeket a gépeket. A termelési környezet megteremtése viszont nagyon komoly feladat. Tehát az, hogy megfeleljünk azoknak az élelmiszeripari vagy gyógyszeripari elvárásoknak, amelyeket a mi megrendelői körünk támaszt. Aztán nagyon fontos kérdés a szakember. Szakemberek szempontjából egy induló gyárnál egy alap szakembergárdát természetesen tapasztalt szakemberekből kell összeválogatnunk. Ezt mondhatnánk szemérmesen, nem szemérmesen: muszáj a konkurenciától ilyenkor elhozni néhány szakembert. Ez a szakembergárda a mag, aki most a termelésben részt vesz, ők majd továbbképzésekkel, illetve tréningekkel szépen föl fogják építeni a saját csapatunkat, mint ahogy tettük egyébként a másik békéscsabai gyárban is. Úgyhogy az első lépések után most már csak az a feladatunk, hogy azt a csapatot próbáljuk felépíteni, amelyre a jövőben hosszútávon is alapozunk majd.
– Azt is mondhatjuk, hogy saját piacot próbálnak ezzel teremteni. Gondolom, hogy a gépeken is kell állítani, és folyamatosan kell képezniük magukat a szakembereknek is.
– Ez gyakorlatilag egy kompetitív piac, ami egy közgazdásznak annyit jelent, hogy nagyon sok a versenyző, a versenytárs. Ezáltal, hogyha az ember nem ront túl nagyot, akkor el lehet érni azokat az iparági eredményeket vagy megtérülési rátákat, amelyet a többiek is elértek. A kihívás inkább ebben az iparágban az, hogy a rengeteg versenytárs miatt nagyon komoly hatékonysági intézkedéseket kell hozni, mindig topon kell tartani a termelést a megfelelő higiéniai előírások betartásával. Az egész munkaszervezésnek úgy kell zajlania, hogy egy kicsit jobbak legyünk, mint a többiek. De nem kell kitalálnunk a csodát, inkább azt mondom, hogy egy folyamatos, megbízható, hatékony, és ár-érték arányban nagyon jó szolgáltatást kell nyújtanunk, és akkor sikeresek leszünk, mint ahogy tettük ezt a másik gyár esetében is.
– Milyen kapacitással működik a gyár? Nagyon nagy tételek mozognak ott? Hatalmas logisztikai csarnok is van.
– A logisztikát egy kicsit különválasztanám a csomagolóanyagot gyártó üzemtől. Maga a csomagolóanyag-gyártó üzem ötmilliárd forintos árbevételre lesz majd alkalmas ebben a méretben, ahol most van. Egyébként bővítési lehetőségünk is van, úgy építettük a gyárat. Ott most körülbelül ennek a vállalt ötmilliárd forintos árbevételnek az 50-60 százalékára megfelelő géppark van. Tehát ha elindulunk, akkor 2-3 évig nem kell újra beruháznunk. Bár már tervben van egy újabb beruházás jövő év közepén, de ez másfajta lesz. A logisztikai központ az egy érdekes kérdés, hiszen amiért én a csoporton belül megpróbáltam Békéscsabára hozni ezt a beruházást, annak az egyik fő oka az volt, hogy a Knernek nagyon komoly megrendelői auditokon kell átmennie. Nyugati gyógyszergyárak, nyugat-európai élelmiszergyárak rendelnek. Ott nemcsak a termelési környezetet kérik rajtunk számon, hanem a logisztikát is. Tehát az, hogy hol tároljuk az alapanyagot, hol tároljuk a készterméket. Biztosítjuk-e a termék higiéniai biztonságát, és a hamisítás elleni biztonságát. Ez nem volt meg a Marzek-csoportban, a Knernek főleg nem volt meg Békéscsabán. Nagy kő esett le a szívünkről azzal, hogy ezt a logisztikai központot át tudtuk venni. Megmondom őszintén, hogy a Kner a jelenlegi kapacitásnak a 70 százalékát már le is foglalja. A további 30-ra elegendő lesz egyébként a FlexiLognak az első 3-4 évében, utána pedig el kell gondolkoznunk, hogy a gyárbővítéssel együtt a logisztikát is majd bővítenünk kell. De jelenleg egy nagyon biztos logisztikai bázisunk van, úgyhogy ezzel szerintem egy 3-5 évig el fogunk tudni élni.
– Ha már gyárbővítésről beszélünk, akkor itt megvannak a következő tervek?
– Természetesen. Anélkül nehéz hosszútávon is tervezni. Mi úgy gondoljuk, hogy körülbelül 2-3 éven belül meg kell venni a második nagy flexibilis gyártósort ahhoz, hogy a megrendelőknek a kiszolgálás biztonságát láthatóan és hitelesen tudjuk bizonyítani. Egyébként olyan gépeket vettünk, amelyeknek a rendelkezésre állása 95 százalék fölötti. Tehát a termelésbiztonság rendben van. A kapacitások szempontjából, meg a kapacitástervezés szempontjából jobb, ha több gépsor van. Úgyhogy szerintem 3 éven belül jön a következő gép, ami olyan másfél millió euró lesz.
– Nézzük a humán erőforrást. Most rendelkezésre áll ötven szakember. A cég vállalta, hogy százhúsz főt mindenképpen foglalkoztatnak majd. Az ő képzésük hogy áll most?
– Nem szeretnénk a konkurenciától több szakembert elhozni. Nyilván aki jelentkezik, nálunk, és megfelelő ajánlólevele van, illetve tapasztalata, őket tisztelettel és szeretettel várjuk, de nem ez a célunk. A célunk az, amit már korábban elkezdtünk jó néhány éve: arra próbálunk koncentrálni, hogy a teljes iparágnak egy képző és utánpótlás-nevelő központja legyen Békéscsabán. Ez a program nagyon komolyan működik már. Már a tanműhelynek is megvan a város és a minisztérium közötti szerződése. Tehát az jövő év szeptemberében, azt gondolom, hogy el tud indulni. Most tárgyalásban vagyunk az Óbudai Egyetemmel annak tekintetében, hogy megpróbálunk egy szemeszternyi könnyűipari mérnököt elindítani békéscsabai képzéssel, a képzés nem a főiskolán vagy egyetemen lenne, hanem a szakiskolában. Nyilván lejárnának az oktatók, amennyiben ez szükséges. Erre talán lehetne alapozni a jövőben, hogyha esetleg az itteni karon is el lehetne folyamatosan indítani, de ez az egy szemeszter, ez én azt gondolom, hogy az a 20-30 diák vagy hallgató, aki végezni fog egy 3-4 éven belül, azért megfelelő nyomdaipari mérnöki gárdát is fog nekünk biztosítani. Aztán majd látjuk a jövő években, hogy érdemes-e elindítani. Más kérdés, hogy lesz-e honnan felvenni, és vannak már akcióink arra is, hogyan lehet visszahozni őket, például külföldről. Tehát erre is tettünk már lépéseket. Akik 5-6 évig kint vannak külföldön, ők megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, és tudnak venni, mondjuk egy családi házat, vagy egy lakást, és gyakorlatilag meg tudják alapozni az életüket, az itt keresett jövedelemből már csak a mindennapi kiadásaikat kellene fedezni. Ők megpróbálnak visszajönni. De igazán kintről nézve Magyarországon túl sok biztos lehetőség, vagy vállalható lehetőség nem látszik. Ellenbe mi, már öt-hat kollegát felvettünk így, és ennek a sikerén felbuzdulva tárgyaltunk a Külügyminisztériummal, azzal kapcsolatban, hogy a külképviseleteken állásbörzéket fogunk indítani. Nemcsak mi, hanem más régióbeli cégeket is összefogunk, és ajánlunk a kint dolgozó embereknek itteni munkákat. Azt szokták mondani, hogy úgysem tudtok annyit fizetni nekik. Ez így is van. De ezek a kollegák, vagy leendő kollegák igazán nem egy az egyben próbálják összehasonlítani a kinti bért, meg az itteni bért, mert az itteni alacsonyabb bérért cserébe magyarul beszélnek hozzájuk. Gyakorlatilag nem bevándorlóként tekintenek rájuk, hanem itt született emberként. Azt gondolom, hogy az ottani bérük feléért, tehát olyan 1000-1200 eurós bruttó bérért már tudunk olyan szakembereket Békéscsabára visszahozni, akik kint megtapasztalták a nyugati munkakultúrát, nyelvtudásuk van, van szakképesítésük, és be tudnak állni egyébként a Knerben vagy akár a FlexiLogban is dolgozni. Talán ez lesz az a kulcs, ahol megpróbálunk még egy kicsit előrébb lépni, mint a többiek.
– Nézzük meg még a fiatal szakemberek képzését. Mennyi idő alatt válik kiváló nyomdásszá, vagy mérnökké majd az a fiatal, akit Önök szeretnének foglalkoztatni? Minden a rendelkezésükre áll-e majd, és milyen életpályamodellt tudnak kínálni?
– A duális képzés, amit elindított a kamara és a kormány az elmúlt években, ez a mindennapokban úgy néz ki, hogy mi a mérnökhallgatókkal szerződést kötünk, és valódi projektekre hívjuk őket vissza. Most, ha jól tudom, három olyan kollegánk vagy leendő kollegánk van, aki az Óbudai Egyetemen kezd majd ebben a szemeszterben. Ők már az előzetes interjúkon elmondták, hogy körülbelül mi érdekli őket, melyik területe a nyomdának, és mi ott fogjuk őket alkalmazni, vagy ott kapnak majd gyakorlatot a képzés alatt. Tehát mire kijönnek az egyetemről, addigra azon a szakterületen egy körülbelül egyéves gyakorlatot szerzett szakembernyi tudásával fognak rendelkezni. Tehát mi annyit próbálunk beletenni ebbe a képzésbe, hogy mire ő végez, addigra ne pályakezdőként, hanem egyéves gyakorlattal rendelkező kollegaként be tudjon azonnal állni. Ahogy végez, gyakorlatilag azonnal hadra fogható szakember lesz. Nagy feladatunk, hogy itt tartsuk őket, és ne menjenek el máshova, de nyilván erre is meg kell találni majd az eszközöket.
– Békéscsaba gazdaságfejlődési szempontjából is komoly sikertörténet lehet ez.
– Minden bizonnyal. Van egy osztrák kollegám, aki általában szójátékokkal szokott operálni, és ő mondta, hogy Békéscsabát nehezen ejtik ki a külföldiek és ő Package-csabának nevezte, tehát a csomagolóanyag-gyártás fellegvára, és ez teljesen így van. Biztos, hogy Békéscsabának a jövője, közép-hosszútávú jövője abszolút a csomagolóanyag-gyártáson fog nyugodni. Tudjuk, hogy más csomagolóanyag-gyártási csoportok is tervezik az itteni kapacitás bővítését. Az iparág felmérte azt, hogy csak összefogással lehet az utánpótlást megteremteni. Jól jövedelmező cégek ezek, akik mondjuk az önkormányzati adóbevételeket is tudják növelni. Megfelelő bérszintet tudunk kínálni. Nem szól semmi az ellen, hogy ez egy sikertörténet legyen. Ha mégsem sikerül egyébként itt szakembereket nevelni, és itt tartani, már van arra is tapasztalat, hogy például Budapest környéki nyomdákból jönnének le itt élni emberek, hiszen ez több szempontból is élhető hely. Gyakorlatilag családokat tudtunk már lehozni Békéscsabára.
