Ahogy ilyenkor megszokott, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság novemberben megkezdte Békés megye vizeinek „téliesítését”, azaz a folyók, holtágak és csatornák vízszintjének téli üzemi szintre való csökkentését. Eljött a megszűnő duzzasztás, furcsán üres medrek, kisvizes állapotok időszaka, ami egészen a következő tavaszig tart majd.
Az öntözési, hajózási igények megszűnésével a nyárra felhalmozott vízkészletek víztechnológiai szempontok szerint szükségtelenné válnak, ezért a KÖVZIG minden év késő őszén elengedi ezeket a többletvizeket.
A megyei körkép alapján jelenleg a békési duzzasztó által tartott vízkészlet csökkentése történik, amit általában több lépcsőben hajtanak végre. A megszüntetett békési duzzasztás következtében a Szanazug és Békés között tavasztól-őszig megszokott, széles vízfelületet adó víztömeg lassan eltűnik, holdbéli tájjá változtatva a Kettős-Körös nyári kiöntéseit.
A körösladányi duzzasztó már téli vízszintet tart a Sebes-Körösön, a Hármas-Körös felsővizét szintén elengedték, de visszaemelése várható a békésszentandrási duzzasztó áramtermelő erőművének vízigényei miatt.
Furcsa látványt adnak ilyenkor a nyáron partélig feltöltött holtágak medrei is, a szárazra kerülő padmalyok, a vízszintig algás, „kifehéredett” stéglábak.
A leürítési és feltöltési lehetőséggel rendelkező mentett oldali Körös-holtágak vízszintcsökkentése idén már megtörtént, így megyénk legnagyobb holtmedreinek, a Kákafoki- és a Peresi-holtágaknak leürítése is befejeződött, mintegy 1-1,5 méterrel kisebb vízállást adva a nyári vízkészlethez képest.
Az élővizekhez, holtágakhoz kapcsolódó öntöző-és belvízelvezető csatornák jelentős részét szintén érintik az őszi-téli vízeresztések, többet közülük teljesen leürítenek.
A már említett öntözési és hajózási vízigények megszűnése, illetve a tavaszi belvíz befogadási szempontok miatt ezek a vízkezelési gyakorlatok évtizedekig megkérdőjelezhetetlenül érvényt nyertek. Azonban a horgászati hasznosítás utóbbi években történt igen látványos és erőteljes térhódítása miatt, Békés megye természetes vizében is mind értékesebb „halvagyonnal” gazdálkodnak a horgászszervezetek. Ez pedig a jövőben egyre hangsúlyosabb nézőpontot jelenthet a téli vízkészletek meghatározásának kérdéskörében.
