A film története röviden: Japánban minden évben több ezren tűnnek el nyom nélkül; ezt úgy hívják, hogy Johatsu avagy elpárolgottak. Ezek az emberek a legkülönfélébb okok miatt határoznak úgy, hogy menekülve lemondanak addigi létükről. Sokuknak éjszakai költöztetők segítenek, hogy új életet kezdjenek másutt. Szeretteiknek fájdalommal, konfliktussal kell szembesülniük, amelyből ködös út vezet a megbékéléshez.
– Nem újkeletű dolog, hogy valaki el akar tűnni a társadalomból – mondja dr. Hajdú Antal a film után. – Évszázadokkal korábban is a lakosság a nem közéjük illő egyéneket kirekesztette, elüldözte, vagy éppen hogy nem fejezte le az első rossz megmozdulás után – de mindez egyenlő volt a halálos ítélettel. Másik verzió az, amikor valaki a saját hibájából, vagy részben a saját hibájából, vagy teljesen egészében rajta kívül álló okból kell, hogy eltűnjön.
Hozzáfűzi, olyan eset is megesik, amikor valaki a bántalmazó családtag elől akar elmenekülni. Az eltűnésnek létezik olyan technikája, hogy például a családfő nem mond senkinek semmit, elviszi a gyerekeket óvodába, de már nem megy el érte. Valakit 20 év után találnak meg, a visszatérés azonban nem működik normálisan. A szégyent akár csőd/adósság is kiválthatja, vagy a maffiából akar kiszállni valaki, de nem hagyják. Japánban létezik egy olyan civil szervezet, amelyik az éjszaka folyamán segít az ehhez hasonló sorsú embereken. Elviszik egy szállodába, ahol lakhat, dolgozhat, és nem kell a nagynyilvánosság előtt mutatkoznia. Mindez természetesen óriási trauma.
– Japán messze van tőlünk, sok eltérés van az életünk, mentalitásunk között, de azt hiszem, a filmben bemutatott életek, sorsok nagyon egyetemlegesek és közel állhatnak hozzánk. Tanulságos, megdöbbentő helyzetbe került emberek, családok sorsa a beletörődéstől a kiútkeresésig, nos megannyi érdekes és elgondolkodtató élethelyzettel ismerkedhetünk meg. Vajon Magyarországon el lehet-e úgy tűnni, hogy az ember voltaképp senkinek sem hiányzik, azaz nem keresi senki? – fogalmaz.
Azt követően jó néhányan kérdést tesznek fel a nyugállományú rendőr ezredesnek, aki majd’ hosszabban válaszolja meg őket, mint maga a film időtartama. Végül Szabó Ila, a fesztivál szervezője a jövőre veletek ugyanitt felütéssel – mármint hagyományt szeretnének csinálni a fesztiválból – búcsúzik el a megjelentektől.
Szabó Ila, dr. Hajdú Antal, Bertalan Erika és Bácsfalvi Szilvia – Fotó: Such Tamás / behir.hu