– Nem mondod! Hiszen még csak most született! – általában valami hasonló a reakció, ha az ember elmeséli, hogy a gyermeke szeptemberben iskolába megy. Felnőtt fejjel persze valóban rövid időnek tűnik az a hat-hét év, ami a bölcsőtől az iskolapadig tart: egy átlagos hitel futamideje, egy autó garanciális időtartama, egy újabb diploma megszerzése – ugyanannyi ideig tart, mégis csupán egy fejezete az életünknek.
Nekik viszont az első nagy ugrás. A játékok felhőtlen vidámságából megérkeznek a teljesítendő feladatok, elvárások birodalmába, a gondtalan gyermekévek után az első lépéseket teszik meg a felnőttkor olykor rideg, sokszor fájóan igazságtalan, és kegyetlenül felelősségteljes világa felé.
Lehet ezt szépíteni, vonzóvá tenni például azzal, hogy kiválasztjuk együtt a leendő hátizsákot, a tolltartót vagy az uzsonnás dobozt, de érzik ők is: ez már nem játék. Ennek már tétje van.
Talán ezért is fogadjuk olyan kijózanodó megdöbbenéssel a hírt, hogy valaki, aki eddig a számunkra már rég múlt gyermekkor emlékét hozta vissza a maga őszinte bizalmával, ártatlan tisztaságával, hamarosan közénk tartozik. Ő is küzdeni, győzni, sikert elérni indul, és ahelyett, hogy rá pillantva kiszakadhatnánk egy időre a gondterhelt mindennapok egyformaságából azzal, hogy szeretgetjük, gyámolítjuk, inkább ő válik harcostársunkká, sőt talán versenytársunkká is.
Mindez persze nem baj, hanem egyenesen örömteli – lenne, ha nem hasítana belénk ilyenkor az érzés, hogy a tanulóévek megkezdésével nem csak a gyermek nem lesz többé gyermek, hanem egy fokkal mi is felnőttebbek, öregebbek leszünk.
Tanulni kell. Nekik az új ismereteket, nekünk az új érzéseket. S azzal, hogy megtaláljuk ezek helyét az elménkben és a szívünkben, sok minden más is helyre kerülhet. Rájöhetünk, jó volt-e az út, amit ez idáig bejártunk, helyes döntések vezettek-e a célok felé, és egyáltalán megfelelőek voltak-e ezek a célok. Ezen múlik ugyanis, hogy ajánlhatjuk-e nekik saját életünket példaként.
Megtörtént a beiratkozás. Iskolás lesz. Iskolások leszünk. Iskolások vagyunk.
Zsíros András
