Forczek Győző a Csabagyöngye kávézójában mesélt arról, hogy nagy az érdeklődés új szórakozási lehetőségük, a CSAKK terasz iránt. Többek között erről és a Munkácsy-koktélról beszélgettünk, régi ismertségünkre való tekintettel tegeződve.
– A Munkácsy Emlékház új gasztronómiai kínálata a Munkácsy-kenyér, de a Csabagyöngye Kulturális Központ is előrukkolt egy kuriózummal. Honnan jött a Munkácsy-koktél ötlete?
– Abból indultunk ki, hogy a Munkácsy Negyedhez tartozik az intézményünk, és az új szórakozási platformunk a CsaKK terasz is itt van. Egymást követték az események, és nem sokkal ezelőtt találtak egy receptet az emlékházban, méghozzá a Munkácsy-kenyérét. Úgy gondoltuk, hogy jó lenne ehhez egy italajánlat is, ami passzol a Munkácsy Negyed hangulatához. Így a kávézóban a kollégák folytattak egy kutató munkát, amelyben az emlékház munkatársainak a segítségét is kértük. Kiderült, hogy az adott korban minél kesernyésebb volt egy ital, az annál férfiasabbnak számított. Ekkoriban a konyak egy alap szeszes ital volt. A Munkácsy Emlékház kollégáitól megtudtuk, hogy a festőfejedelem csakúgy, mint mindenki más, szerette a konyakot. Annak érdekében, hogy elérjük az általunk készített ital férfiasságát, a konyakhoz társítottuk a viszkit, amit hígítani kellett szódával és gyömbérrel. Így ezt a testes italt fél literes pohárból lehet fogyasztani, ami nem feltétlenül arra való, hogy egymás után hármat vagy négyet megigyunk belőle (nevet).
– Túl vagytok már néhány CSAKK teraszos programon. Hogyan ítéled meg, mennyire sikeres a terasz és koktél duója?
– Nagyon hálás vagyok, elmondhatom, hogy a hétvégéink nagyon sikeresek voltak. Várakozáson felüli volt az érdeklődés, aminek mindannyian örülünk, természetesen a pezsdítés volt a célunk. Több százan megfordulnak egy-egy ilyen estén az egykor zöld tetőnkön. A Munkácsy-koktélnak is óriási keletje volt, akiket megkérdeztem és megkóstolták, azoknak nagyon ízlett.
– A kulturális szférának mindig kreatívnak kell lennie, hogy széles körben kiszolgálja a lakosság igényeit, pláne igaz volt ez a pandémiás időszakban. Beszélhetünk kiállításokról, performance előadásokról, koncertekről zárt térben vagy a stégszínpadon, az intézményetekhez tartozó közösségi házak programjairól. Szerinted mennyire fontos a kulturális innováció?
– Hihetetlenül fontos, és a megújulás, valamint a kreativitás is az. Intézményünk esetében is ki kell emelnem, ami közhelyként hathat, sokszínűnek kell lenni. Mindennel kell foglalkoznunk, ami a művészeteket illeti. A lehető legkülönfélébb közösségeknek, és kulturális eseményeknek adunk otthont, széles körben. De az is biztos, hogy a sokszínűség is tud egysíkúvá válni, így itt is szükség van a kulturális innovációra. Nagyon jó, hogy felhoztad a pandémiás időszakot, hiszen a stégszínpadunk csak ezután tudott igazán fejlődni. A létesítmény tíz éve itt van, de mindannyian éreztük, hogy van ebben még lehetőség. Hitvallásom, hogy nem szabad megijednünk az olyan populárisabb műfajoktól, akár zenei stílusoktól, rock koncertektől, pop előadóktól sem, ami korábban esetleg kevésbé volt jellemző egy-egy adott területen. Mert az érték és a színvonal ezekben a műfajokban is jelen van, és érdeklődés is van rá, így pláne nem elhanyagolhatóak ezek a területek. Attól sem szabad megijedni, hogy klasszikus műfajokat, például egy vonósnégyest, vagy zongora koncertet is kiviszünk a szabadtérre, vagy rock koncertet viszünk be a hangversenyterembe. Mindkét eset tud működni!
– Nincs megállás, folyton megy az újítás. Van még valami a tarsolyotokban?
– Természetesen van. A megújulásra nagy szükség van. Mint ahogyan említettem, bátran vegyítjük az adott területeket, de fontos szempont a minőség, amire minden rendezvényünknél törekszünk. Arra a kérdésedre válaszolva, hogy van-e a tarsolyunkban még valami, a válaszom egyértelműen az, hogy van. Érzékeljük, hogy van bőven lehetőség a kulturális szférában. Például a Munkácsy Emlékház nemrég újult meg és kapott vendéglátó egységet, gyönyörű környezetet. Van egy gyönyörű füves udvara az épületnek, és azon gondolkodunk, hogy milyen programmal lehetne megtölteni. Másik terület, amin nagyon gondolkodunk és dolgozunk, az a gasztronómia. Úgy érezzük a kollégáimmal, hogy a gasztrokulturális események redukálódtak az elmúlt évekhez képest. Van egy gigaprodukciója a városnak, ez a kolbászfesztivál, de mi több kisebb programot szeretnénk, mint például egy főzőverseny. Ez még a jövő zenéje.
– A „kirakatból” sokan csak a „kész terméket” látják, ami a kulturális rendezvényeket illeti. De ezek mögött rengeteg szervezési és fizikai munka is van. Te miből tudsz meríteni ötleteket, miben tudsz kikapcsolódni, hogy tovább mehessen a „kreativitás kereke”?
– Olyan produkciókból tudok meríteni, amelyeket a Csabagyöngye Kulturális Központ nem tudna befogadni, csak egy sportcsarnok Budapesten. Mert az ilyen gigaelőadásokban lehet látni olyan megoldásokat, amelyeket kisebb rendezvényekbe is át lehet ültetni. Például a nézőtér kialakítása, amikor a sportcsarnokba elmegy az ember, ugyanúgy be kell székezni, mint a mi esetünkben. Illetve azért is figyelem az ilyen megoldásokat, előadásokat, mert szeretek tájékozott lenni abban, hogy milyen irányba mennek a világprodukciók és mi jellemzi az európai turnékat. Az biztos, hogy az óriási sztárok ledfalak nélkül nem is indulnak el, amit azért fontos megemlíteni, mert a hangzás mellett nagyon fontos a látványvilág. Így a ledfalak használatát is vizsgálom és gondolkodom, mit lehet átemelni hozzánk, a Csabagyöngyébe. Természetesen ehhez infrastruktúra is kell, ami még jobban igénybe veszi az ember kreativitását.
– A sokszínűség mellett mitől lesz működőképes egy koncert vagy egy előadás, akár kiállítás?
– A már említett kreativitástól, illetve a színvonalas megoldásoktól, mert a minőséget mindenki megérdemli.
