A Római Birodalom bukása után Európa több politikai államra bomlott, melyek között gyakori volt a háborús helyzet, és kezdetét vette az úgynevezett sötét középkor.
Nyilvános kivégzés
Akkoriban a lefejezést találták az egyik legkevésbé fájdalmas, ezáltal a legszerencsésebb halálnemnek. A felnégyelés vagy a felakasztás sokkal drasztikusabb volt. Előfordult, például felségárulás esetén, hogy a kivégzetteket már akkor felmetszették és megszabadították a belső szerveiktől, amikor még éppen csak fel lettek akasztva, és éltek. Morbid, de a közönség számára izgalmasak voltak ezek a jelenetek.
Sok helyen tartottak nyilvános égetéseket is, amikor az eretnekeket, illetve boszorkányokat vetették máglyára. Így égették meg Jeanne d'Arcot is, de a spanyol inkvizíció egészen nagyszabású, tömeges égetéseket, úgynevezett autodafékat is tartott, amelyen sokan részt vettek nézőként.
Macskaégetés
A 21. századi ember számára a macskák kedves, pihepuha állatok, melyeket gyakran tartunk házi kedvencként. A középkoriak számára azonban ezek az állatok a gonoszságot és a boszorkányságot képviselték. Voltak, akik kerülték őket, mások nem foglalkoztak különösebben a macskákkal. De voltak olyanok is, akik élvezetet leltek abban, hogy a macskát, mint a rossz hordozóját, megkínozzák. Különösen a paraszti körökben volt bevett szórakozás, a macskát gyúlékony folyadékba mártották, majd tűzre rakták. Miután szegény állat porrá égett, a darabjait szerencsetalizmánként hordták magukkal. Meghökkentő, cseppet sem humánus, azonban ez is a történelem része.
Dorbézolás a temetőben
Bár a temetők napjainkban csendes helyek, melyek területén halkan járunk, és megadjuk a tiszteletet a holtaknak, a középkorban sokkal zajosabb helyek voltak. Azokban az időkben az emberek szívesen gyűltek össze ezeken a helyeken, ittak és mulattak, sőt a temetők a prostitúciónak is színteret adtak. Még attól sem riadtak vissza, hogy akkoriban nem ásták túl mélyre a holttesteket, ezért ki-kimosta őket az eső.
Forrás: Femina.hu
-400x225.webp)
