A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a közelmúltban tartotta 2018 első Békés megyei összevont osztályértekezletét. A rendezvényen többek között szó volt az agrárgazdasági pályázati lehetőségekről, és az együttműködésben rejlő lehetőségekről is. A témáról a 7.Tv Aktuális című műsorában ifjabb Hubai Imrével beszélgetett Szabó Rita műsorvezető.
– Mi a céljuk ezeknek a hagyományosan megrendezett osztályértekezleteknek?
– Mióta a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2013-ban első ízben felállt, azóta az osztályok szerkezete az, ami gyakorlatilag kamara működésének alapjait jelenti. Ezekben az osztályba szerveződött gazdálkodói együttműködéseken keresztül tudjuk artikulálni a kamara tagságának a véleményét. Az osztályértekezleteken vitatjuk meg azokat a felülről és alulról jövő kezdeményezéseket, amelyeket a gazdatársadalomnak át kell néznie ahhoz, hogy azokból érdemi döntések, és cselekvés születhessen.
– Ön volt az, aki ebben a témában előadást tartott. Miért fontos, hogy együttműködésben legyenek egymással, és összhangban menjen a munka?
– Érzékeljük, és a 2015-ös agrárgazdasági kamarai felmérése is megvilágította számunkra, hogy jelen pillanatban aránylag csekély a gazdálkodók közötti együttműködési hajlandóság, ami a versenyképesség csökkenéséhez és az eredménytermelő képesség csökkenéséhez is vezetett az elmúlt évtizedekben. A kamarának kötelezettsége, hogy felhívja a gazdálkodók figyelmét, és elérhető közelségbe hozza azokat az együttműködési formákat, amelyek sikeresek, amelyekkel a gazdálkodók eredményesebben tudnak termelni, költségeket tudnak csökkenteni, esetleg új gazdasági tevékenységet tudnak indítani, vagy adott esetben az agrotechnikai, termelésszervezési, feldolgozási, értékesítési gondjaikat közösen tudják orvosolni. Ezáltal javulhat a versenyképességük, az eredménytermelő képesség. Összességében az agrárgazdaság teljesítménye javulhat.
– Akkor nagyon fontos, hogy ez az együttműködés folyamatos legyen. Minek köszönhető, hogy eddig ez nem működött úgy, ahogy kellett volna?
– Még élnek azok a gazdatársaink, akiket az 1950-es évek végén, 60-as évek elején erőszakkal a téeszesítésre kényszerítettek. Akkoriban elvették a földjüket, elvették a vagyonkájukat, később a kárpótlás nem hozta meg teljes mértékben számukra azokat az eredményeket, amelyeket vártak. A '90-es évek elején újraszerveződő gazdatársadalomnak volt egy nagyon lényeges kitétele a szövetkezéssel szemben, méghozzá az egyéni gazdaságok fejlesztése, az egyéni, a családi gazdaságok megerősítése. Ennek érdekében fejtette ki mindenki a tevékenységét. Mindenki önállóan szeretett volna boldogulni. Saját gazdaságot épített, saját kis tanyát, saját kis farmgazdaságokat. Ugyanakkor az együttműködésre kevesebb hangsúlyt fektettek. A ’80-as években a hazai agráriumot az emelte a világszínvonalára, hogy Magyarországon szervezett volt a gazdálkodás, még akkor is, ha ez a szövetkezetek keretein belül valósult meg. Mind a termelés, mind a beszerzés, mind pedig az értékesítés, raktározás, feldolgozás olyan költséghatékony módszerekkel történt egy szövetkezeti, szervezeti formában, amihez hasonlót ma sem tudunk felmutatni.
– A 2017-es év mennyire mondható sikeresnek az agráriumban?
– Összességében növekedett az agrárium teljesítménye. Az annak is köszönhető, hogy egyre korszerűbb termesztéstechnológiai eljárásokat alkalmaznak a gazdálkodók. Teret hódít a precíziós gazdálkodás. A korösszetétel megváltozásával, a fiatalok térnyerésével egyre komolyabb fejlesztésekre, és egyre precízebb együttműködésékre is látunk példát az agráriumban. Az sem utolsó szempont, hogy a hazai élelmiszeripar erősödése is bizonyos jeleket mutat. Ez az erősödés a hazai feldolgozott élelmiszerek értékesítésében, a kiskereskedelmi láncokban való nagyobb hazai árujelenlétében mutatkozik meg.
– Mennyire volt aszályos a 2017-es év?
– Az elmúlt 100 év átlagában az aszályos évek közé tartozik az elmúlt év. Az agrárgazdasági kamara jelzésére a kormányzat elrendelte a tartósan vízhiányos állapotot. Ez azt jelenti, hogy a kihirdetéstől számítottan annak az időszaknak a lezárásáig, tehát 2017. október végéig gyakorlatilag a gazdálkodók térítésmentesen vehették igénybe az öntözővizet vízkészlet-járulék tekintetében. A szolgáltatási díjakat meg kellett fizetni, mert nyilván aki öntöz, annak van egy alap infrastruktúra-fenntartási kötelezettsége. De magát az öntözővizet a vízkészlet-járulék tekintetében térítésmentesen kaphatta. Ez nemcsak az öntözést folytatókra, hanem a tógazdálkodást, a haltenyésztést folytatókra, rizstermesztőkre is igaz. Nagyon komoly segítség, hiszen a gazdák rendelkezésére álló évi 50-50 ezer köbméter vízhasználaton jelentősen túlléptek. Azok a gazdálkodók, akik tudták igazolni, hogy milyen vízmennyiséget vettek igénybe a tartósan vízhiányos időszakban, erre jelentős kedvezményt kaptak a kormányzattól. Az aszályosság tekintetében egyébként is romló helyzetet mutat a vegetációs időszak. Nem az országos éves átlag, hanem a vegetációs időszak küszködik tartós vízhiánnyal. A vegetációs időszakban le nem hulló csapadék pótlását egyelőre öntözéssel lehet kompenzálni. Van, amikor még a szárazművelés, a csapadékgazdálkodás meghozza a kellő sikereket, de ez a vegetációs időszak közepére, tehát nyár közepére, végére rendszerint kimerül. Még a békési kötött, és jó víztartalom képességgel rendelkező talajok is kimerülnek. Ott, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő szervesanyag-tartalom a talajban, ott még hamarabb bekövetkezik a vízhiány okozta terméscsökkenés, vagy adott esetben a termés teljes megsemmisülése. Arra számítunk, hogy az elkövetkezendő években sem lesz ez jobb, a klímaváltozás hatására megváltozó csapadékviszonyok mindenféleképpen komoly választ igényelnek a gazdálkodóktól.
– Ha már az öntözéseknél tartunk, hogyan tudnak segíteni a gazdákon az aszályos időszakban?
– Egy olyan kormányhatározat végrehajtásában segédkezünk a kormányzatnak, amely a gazdálkodói igények felmérésén keresztül egy öntözésfejlesztési stratégia megalkotását jelenti. Az öntözésfejlesztési stratégia hosszú távú stratégia, amelynek a gyümölcse nem az első évben keletkezik, hanem adott esetben akár néhány évvel később. De mi arra számítunk, hogy hamarosan. Tehát egy 5-10 éven belül a gazdálkodók felmérik annak a jelentőségét, hogy mivel jár az öntözés, milyen pozitív hatások érhetőek el az öntözés hatására, és milyen nagyobb jövedelemtermelésre alkalmas kultúrákat lehet többek között az öntözéssel megvalósítani. Növelni lehet a beltartalmi mutatókat, menteni, adott esetben növelni lehet a hozamot. Nemzetgazdasági szempontból is jelentősége van, hiszen fontos a kiskereskedelmi láncok és az élelmiszeripari vállalkozások ellátása élelmiszeripari alapanyagokkal, friss zöldségfélékkel, friss fogyasztási, piaci termékekkel. Jelen pillanatban nagyrészt ez külföldről történik. A hazai agrárium, hazai kertésztársadalom és a hazai szántóföldi kultúrát művelő gazdálkodók nem képesek kielégíteni sem az élelmiszeripart, sem pedig a kiskereskedelmi láncok ellátási igényeit. Éppen ezért fontos, hogy együttműködjenek egymással, többek között a termelés összehangolásában, a közös termelésszervezésben, valamint az öntözésben is. Hiszen az öntözés egy nagyon komplikált, összetett feladat, amihez olyan infrastruktúrákat kell létrehozni, ami csak közösen működtetett, és nagy termelői rálátással, komoly termelői hozzájárulással tud eredményesen működni.
– Ön is említette az öntözésfejlesztési stratégiát. Ez hol tart most?
– A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a kormány határozatának értelmében közreműködik annak a vízigény-felmérésnek az elvégzésében, aminek az alapjait a 2014-es elsőkörös vízigény-felmérésünk rakta le. Akkor megállapítottuk, hogy hol szeretnének öntözni a gazdálkodók. Hol van az a mintegy 400 ezer hektárnyi terület, amit szeretnének bevonni az öntözésbe. A felszín alatti vizek hasznosítására is rákérdeztünk. Ma kifejezetten a felszíni vizek hasznosításáról szól a második körös vízigény-felmérés, amit 2017. december 7-e óta végeznek a falugazdászaink. Országosan mintegy 43 ezer kamarai tag megkérdezésével most zárul a másodikkörös vízigény-felmérés. Amikor felmértük, és térképi módszerekkel egy szoftveres fejlesztésnek köszönhetően megjelenítettük az öntözési igényeket, ott a valós térbeli helyzetnek, a szabad rendelkezésre álló vízkészletnek, és a talajtani adottságoknak megfelelően egy olyan képet tudunk rajzolni a vízi igazgatás szervei felé, ami mind a vízigények kielégítéséhez szükséges infrastrukturális fejlesztéseket, mind pedig a víz biztosításához szükséges költségek becslését is előrevetíti. A mintegy 850 ezer hektárnyi öntözhetővé tehető hazai földterületből talán egy 300-350 ezer hektárra már most lesz igény. Csekély beruházással ezt a földterületek néhány éven belül elláthatóak lesznek öntözővízzel felszíni vízből. De ezt ki kell majd egészíteni egy kormányzati stratégia következtében egy komoly tározóprogrammal, amelynek keretében a Körösök vízpótlását, tározási képességét kell javítani. Ilyen beruházásokkal föl lehet készíteni a folyóinkat arra, hogy akár a tartósan vízhiányos időszakban is tudjanak öntözővizet szolgáltatni a gazdálkodóknak. Ezek nagyon komoly költségvetéssel bíró folyamatok. Ahogyan mi látjuk, 200 és 2000 milliárd forint közé tehető az ehhez szükséges állami források mértéke. Szükséges az is, hogy a gazdálkodók hozzájáruljanak, hiszen ezeket a költségeket nem lehet teljes egészében a társadalom által biztosított költségvetési forrásokból előteremteni. Kell, hogy az érdekeltségi alapú gazdálkodói hozzájárulás megjelenjen az eddigiekhez hasonló módon az öntözésben. Eddig sem kapták ingyen a gazdák a vizet, eddig is fizetniük kellett a szolgáltatásért. Ez az ország területén vízgyűjtőktől és infrastrukturális háttértől függően eltérő lehetett. Az ötezer forinttól az ötvenezer forintig hallunk mindenféle alapdíjat a hektáronként, amit fizetnie kellett egy gazdálkodónak. Plusz ott van a vízkészlet-járulék, amit az Európai Unió döntése értelmében fokozatosan vissza kell vezetni a magyar kormánynak ahhoz, hogy a költségei megtérüljenek, legalább részben. Ígéretet kaptunk a kormányzattól, hogy 2021-ig legfeljebb a költség 10 százaléka lesz áthárítva a gazdálkodókra. Ha ez megfelelőképpen reprezentálja a gazdálkodók öntözési igényét, akkor az öntözési igény második körös felmérése meg fog alapozni egy komoly infrastrukturális, és öntözésfejlesztési stratégiát.
– Az ország mely területein van a legnagyobb szükség erre a rendszerre? Békés megye mennyire érdekelt ebben?
– Békés megye élen jár. Mondhatom, hogy a megye területének közel fele alkalmassá tehető az öntözés számára. Itt mind a talajtani, mind a domborzati, mind pedig a szabad vízkészlet tekintetében nagyon jól áll a megye, és itt érdemes öntözni. Olyan területeken érdemes öntözni, ahol megtérül. Az öntözés egy nagyon költséges eljárás. Hektáronként éves szinten elérheti a 100 ezer forintot is ennek a költsége. Attól függ, hogy milyen kultúrát, milyen mennyiségű öntözővízzel, és milyen technikával öntözünk. Fontos a víztározás és elengedhetetlen az a fajta gazdálkodói jelenlét, ami az összefogásban és a költségek közös viselésében testesül meg. A megye nagyon jól áll. Egyébként Kelet-Magyarország viszi a prímet, a Közép-Tisza-völgy az, amelyik a legkitettebb az aszálynak és a belvíznek. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye, Békés megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, és Csongrád megye viszi a legjelentősebb részét az öntözésfejlesztési stratégia jelenlegi vízigény-felmérésének. Ott van még Bács-Kiskun megye, és Pest megyének a déli részei.
