Ahogy azt a Bárka szerkesztősége által szervezett eseményen Elek Tibor főszerkesztőtől megtudtuk, nagyon igyekezett, hogy minél hamarabb „meg tudják szerezni” a szerzőt.
– Barnás Ferenc egy világirodalmi rangú magyar prózaíró, akit Krasznahorkai Lászlóval is gyakran egy sorban említenek. Nekem régi jó barátom, 40 éve, egyetemista korom óta ismerem és már a harmadik regényét mutatjuk be itt – fejtette ki Elek Tibor.
A kötet izgalmát az is adhatja, hogy vélhetően mindenkit más módon szólít meg az írás. A történetben egy idős ember visszatekint a saját életének kitüntetett pillanataira. Ezek egy sorsot mutatnak, miközben maga a sors alapvető kérdéseit boncolja a könyv. Például azt, hogy mennyire volt hűséges a saját vélt vagy valós életstratégiájához a főszereplő. A könyvet a viszonyulások, a gyávaság, a félelem kibontása is jellemzi, miközben rámutat a traumák értelmezésére is.
A kötet bizonyos pontjáról a szerző ezt mondta: „ez a történet kicsit misztikus, egy picit, csupán picit, de megmarad az elbeszélői kereteken belül.”
– Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az élet utolér bennünket. A főszereplő a boldog időszaka után ott, az óceániai, gyönyörű, archaikus világban egyszerre csak a parton, a napsütésben, a pálmafák alatt visszazuhan a magyarországi tudatállapotába. Jön a rossz lelkiismeret, a lelkiismeretfurdalás, a bűntudat és számos megoldatlan ügy, ami az életét jellemezte – mondta Barnás Ferenc AEGON- és Márai Sándor-díjas író, majd kiemelte, hogy a kötet hőse pszichológus, aki másoknak tud segíteni, de magának nem.
– Sokan tapasztaljuk, hogy a saját bajaink elől a másikhoz menekülünk. Ezért leszünk kedvesebbek. Erre jó példa az öngyűlölet is, melynek magas fokán másokkal a természetesnél is kedvesebb az ember – mondta a szerző.
Galéria
