Még a „csatlakozás” előtti percekben, a Művész kávéház frontjánál néhány bárkást faggattam.
– Azt hallottam, az emberek több verset írnak, mint olvasnak, ez szerinted is így van? – tettem fel a kérdést a gyulai Kiss Ottónak, aki azt válaszolta: „Magyarországon feltétlenül így van”. A szeghalmi Magyari Barna szerint is így van, úgy vallja, főleg a fiúk próbálnak a költeményeikkel kedveskedni a lányoknak. A gyomaendrődi Ványai Fehér József pusztán azt válaszolta, hogy „Ehhez nem tudok hozzászólni, én nem írok, nem olvasok, magyar cseléd vagyok”.
Magyari Barna és Banner Zoltán, a kép jobb szélén Ványai Fehér József – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Végül a csabai Banner Zoltánhoz fordultam, de nála véletlenül felcseréltem a szavakat, és a rossz kérdésre jó választ kaptam. – Zoli bácsi! Azt hallottam, ma Magyarországon többen olvasnak verset, mint írnak. – Nem! Többen írnak, mint olvasnak. Hál’ Istennek, mi Európa egyetlen és utolsó költő népe vagyunk.
Azt követően mindenki bement a kávéházba, ahol Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka főszerkesztője, egyben az est házigazdája köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, kilenc kiváló alkotótársuk szavalja el az est folyamán saját és kedvenc költője versét. Továbbá Munkácsy Mihály alakja előtt is tisztelegtek; a rendezvényen a 180 évvel ezelőtt született festőművész munkásságával vagy életével kapcsolatosan írt új verseiket olvasták fel.
Többek között Banner Zoltán, Csillag Tamás, Dávid Péter, Farkas Wellmann Éva, Fodor György, Kiss Ottó, Magyari Barna, Szilágyi András, Molnár Lajos és Ványai Fehér József léptek színre.
Galéria
Elsőként a 92. életévében járó Banner Zoltán Dsida Jenő Nagycsütörtök című versét adta elő – fejből.
