– Milyen jó lenne, ha minden egyes munkanapunkat a kollégákkal egy közös énekléssel kezdenénk – mondta Soós Emőke, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház művésze, a társulat házizenekara, a Rokodál ajándékkoncertjén.
A Rokodál előtt azonban a tizenéves, iskolai hagyományoknak megfelelően a suli énekkara három dallal lepte meg diáktársaikat.
– A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik – idézte Kodály Zoltánt Hajtmann Ildikó énektanár, karvezető köszöntőjében. – Hazánk a világon egyedülálló kincsgyűjteménnyel rendelkezik: az utóbbi másfélszáz évben több mint 175 ezer magyar népdalt gyűjtöttek.
Majd felvezette a Megyen már a hajnalcsillag lefelé első sorát, amelybe rögtön bekapcsolódott az énekkar; a hajnalcsillagot a Hej Vargáné követett, végül pedig 700 torokból szólt a Sulidal.
Galéria
Az utóbbit a környezetemben mindenki ismerte (talán én is), de senki sem tudta eldönteni, hogy ki a szerző. Hosszas keresgélés után Hrabovszki Mihállyal, az iskola egyik igazgató-helyettesével kiderítettük (ez esetben ő volt a gyűjtő) a számot Havas Lajos/Bolyki András szerzőpáros alkotta.
„Van, ami benned szép, van, ami bennem jó,
Van, amit együtt éneklünk el, s az a dal úgy lesz jó.” – énekelte együtt a Sulidal refrénjét az egész iskola.
(Függöny, Rokodál, matekóra.)
