Tegeződtünk, hiszen kereken 35 esztendeje ismerjük egymást.
– Egyszerre születettél a Rolling Stones-szal...
– Valóban. A nyolcvanas évek közepén a Lybra, majd a Dobókocka (angolul Tumbling Dice, a Stones egyik szám címe – S. T.) nevű zenekarban énekeltem – többek között Stones, illetve saját dalokat is – az egyiknek épp az első sorát idézted. Nagyon fontos időszak volt számomra, de szerencsére időben felismertem, hogy sosem leszek Mick Jagger.
– Hogy kezdődött?
– A gimnáziumban Szántó Tamás, Bándi Attila, Ruck Laci, akik nyilván már hallottak az énekórán, megkérdezték, hogy beszállnék-e a zenekarukba. Nagy igent mondtam, hiszen már ovis koromban egy seprűn kísérve magam, a konyhás néniknek Neményi Béla Drága bakter úr című opuszát adtam elő. Igazából Hobo nyitotta fel a szememet a Stonesra és az irodalom irányába. Majd a világlátásomat jelentősen befolyásolta, hogy ilyen zenéket hallgattam.
– Négy éve, a sulis farsangon te is az egyik gitárosa voltál a tanárok, apukák alkotta ad hoc csapatnak, a GaBand-nek. Sokan meglepődtek, amikor a fináléban elénekelted a Satisfactiont.
– Az jó volt… De még 1986-ban, a néhai szabadtéri színpadon az Edda előtt játszottunk – akkor már tanítottam –, és a közönségben ott ült néhány szülő is. Akkor már kezdett kifulladni a zenekar, és szerencsére lefoglalt a munkám.
– Nos, echte csabai vagy.
– Nem, gerendási; ott végeztem az általános iskolát. Azonfelül nagyon meghatározó volt, hogy édesanyám 40 éven keresztül volt tanító. Az általános után a Rózsába jelentkeztem és a gimnázium vége felé már nem lehetett kérdés, hogy a pedagógus pályára megyek, majd a debreceni tanítóképzőbe felvételiztem. Azt követően 1983-ban a Padrach Lajos Általános Iskolában (ma Erzsébethelyi) kezdtem a pályámat.
– Dalokat, szövegeket írtál… Ezt a kreativitást miképp tudtad átkonvertálni a pedagógiába?
– A Madách iskola akkoriban belekezdett egy nagyon érdekes pedagógiai innovációba, kísérletbe, amelynek az esszenciája az volt, hogy a gyermekeknek elegendő időt kell hagyni arra, hogy a képességeik szerint fejlődjenek; illetve az iskolán belül egyben tartsuk a különböző képességű tanulókat, ugyanis a magyar iskolarendszer rendkívül szelektív, a tudásaik szerint elkülönítjük őket.
– Ezáltal az erősebbek húzzák a gyöngébbeket.
– A cél az volt, hogy heterogén legyen az iskola, az osztály és az iskolarendszer. Onnantól kezdtem egyre mélyebben foglalkozni oktatáspolitikai és pedagógiai kérdésekkel is. Továbbtanultam, azonfelül beleástam magam a szakirodalomba. De ez igazából nem épülhetett ki az iskolában. Majd egy újabb kihívásnak tettem eleget, ezúttal a pedagógiai intézetben lettem szaktanácsadó.
– Mi a feladata egy szaktanácsadónak?
– A pedagógusok munkájának támogatása. Az utóbbi időben főként az úgynevezett Difer-rendszert (diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer) alkalmazom, amely az óvodás, kisiskolás korban az elemi készségek diagnosztikus értékelésére alkalmas tesztrendszer.
– Pontosabb lenne, mint az óvónő meglátása?
– Nyilván egy gyermek személyisége sokkal több, mint teszteredmény. Az óvodapedagógus vagy a tanító a gyermekek egyéb tevékenységei által a saját megfigyeléseivel egészítik ki a mérések eredményeit.
– Van visszaigazolás?
– A mérési eredmények alapján, ha az óvodában vagy az általános 1-2. osztályban célzottan fejlesztjük az alapvető készségeket, akkor a gyermekek olvasás-, írástanítása, a matematika tanulása sokkal könnyebb lesz, sokkal kevesebb kudarcot élnek meg adott esetben, mint hogyha hiányoznak az alapok. De igazából én pedagógus vagyok, így visszavágytam az iskolába. A pedagógiai intézetben eltöltött évek után egy évet a Belvárosi iskolában tanítottam, ez a hatodik évem a Lencsésiben.
– A kör bezárult és ismét a helyeden vagy.
– Igen. Nemrégiben kaptam egy üzenetet egy volt tanítványomtól: „Misi bácsi, emlékszem, amikor a Madáchban nekünk gitározta a Micimackót”. Természetesen a Békéscsaba Kiváló Pedagógusa kitüntetés óriási elismerés, de ha egy pedagógus 35 év után egy ilyen üzenetet kap, az több mint hátborzongató.
***
„A kitüntetésemet ajánlom Ancsin Pálné és Novák Pál emlékének, és mások mellett óriási hálával tartozom Hajnal Lajosnak, Zátonyiné Fazekas Erzsébetnek.
