– Ön kezdeményezte a vízgazdálkodási fórumot. Miért tartotta fontosnak, hogy felkarolja ezt a témát?
– Ez egy abszolút civil, spontán kezdeményezés volt. Semmiféle programhoz sem kötődött, és nem áll mögötte szakmai szervezet. Azért hívtuk össze, mert nagyon sokan, nagyon sokféle gonddal szembesülnek a klímaváltozással összefüggő jelenségek miatt. Ezeknek a kezelése részben folyamatban van, részben pedig állandó készenlétet, változásokat jelent akár a vízfelhasználásban, akár a fejlesztések, beruházások tekintetében. Nemcsak a tavalyi aszályról beszélhetünk, hanem megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 120 évben, illetve amióta mérik az időjárási körülményeket, egyre gyakoribbak és egyre szélsőségesebbek az időjárási körülmények. Elég csak arra gondolni, hogy például az idei január az elmúlt 120 év egyik legcsapadékosabb évkezdete volt, és az egyik legenyhébb. Ráadásul talán még soha nem mértek itt akkora széllökéseket, mint idén januárban. Nem számíthatunk arra, hogy a klímaváltozás folyamatai lecsendesednének. Ezért mindnyájunknak van dolga e téren. A tanácskozás azt a célt szolgálta, hogy megpróbáljuk megnézni, milyen feladatok, lehetőségek, célok lehetnek. A fórum most döntően az öntözésről szólt. Az talán tudható, hogy 104 olyan projekt fekszik a kormányzat, illetve az Országos Vízügyi Főigazgatóság asztalán, amely részben rendezheti az öntözéssel, vagy az időnként megjelenő belvízzel, vízelvezetéssel összefüggő problémákat. Ezek között van három olyan, amelyet igyekszem előrehozni, hogy minél hamarabb megtörténhessenek a beavatkozások. Ez a Félhalmi-holtágnak, a Peresi-holtágnak a rendbetétele, illetve az a D1-es csatorna, ami most már megépülhet: az M44-es gyorsforgalmi út alatt elkészült az a műtárgy, ami lehetővé teszi annak a csatornának a kiépítését, amely 8300 hektárnyi új öntözhető területet jelentene Békés megyében. Ez érinti például Csorvást, Kamutot, Telekgerendást, Kétsopronyt. Közvetetten tulajdonképpen Szarvasig érinti azokat a mezőgazdasági területeket, amelyek öntözhetővé válnak, ha ez a beruházás befejeződik. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy az öntözési hálózat bővítésére európai uniós forrásokat sem a helyreállítási tervben, sem a 7 éves tervezési ciklusban nem biztosítanak. Tehát mindent saját, nemzeti forrásból kell megoldani.
– Rekordmennyiségű kérelmet nyújtottak be a gazdák az aszálykárok enyhítését szolgáló támogatásokra. Hogyan tovább?
– A szárazság miatt nagyon sok aszály-kárenyhítéssel kapcsolatos kérés érkezett a költségvetéshez. Azt, hogy idén milyen aszály-kárenyhítési teher nehezedik majd az állam, illetve a gazdák vállára, még nem tudjuk. Nyilván egyetlen forrás sem végtelen… Az mindenesetre látszik, hogy kevés az öntözhető terület. Akik most igényt nyújtanak be arra, hogy öntözzenek, azoknak az igényéhez elegendő kapacitás áll rendelkezésére. Azonban az öntözés is pénzbe kerül. A gazda fizet azért, hogy az öntözőrendszert kiépítse a saját földjén, és fizetnie kell az öntözővízért is. Illetve az is feladat, hogy el kell juttatni ezt az egész rendszert a gazda földjéig. Összetett problémával állunk tehát szemben. Részben forrás kell a vállalkozónak, a termelőnek, a gazdának, aki öntözni szeretne, részben pedig nagy állami, kormányzati hozzájárulás kell mindehhez.
– Múlt héten volt a házasság hete, amikor számos szervezet igyekezett felhívni a figyelmet a család értékeire. Ön hogyan látja jelenleg a házasság szerepét és a családok helyzetét?
– A 2000-es évek elejéhez képest nagymértékben megnőtt a házasodási kedv. Sok minden miatt fontos ez az intézmény. Ha a demográfiai mutatókkal, a gyermekvállalással hozzuk összefüggésbe, akkor láthatjuk, hogy azok, akik házasságban élik az életüket, nagyobb arányban vállalnak gyermeket, és több gyermeket vállalnak, mint azok, akik élettársi kapcsolatban élnek. A népszámlálás adatai közül néhány nyers adatot már ismerünk, ebből kiderül, hogy Magyarország népessége csökkent. De azt is láthatjuk, hogy a 2010 körüli mélypont óta az egy főre eső termékenységi ráta növekszik. Viszont azok a nők, akik most édesanyává válhatnak, kevesebben vannak, mint a korábbi időszakban. Tehát az 1,2 körüli termékenységi ráta hiába ment 1,5 fölé, ha kevesebben vannak azok, akik gyermeket tudnak vállalni, kevesebb gyermek lesz. Másrészt kitolódott az az időszak, amikor az első gyermeket vállalják a családok. Ezért több olyan intézkedése van a kormányzatnak, amely kifejezetten demográfiai szempontú. Olyan családtámogatási ösztönző-rendszer van Magyarországon, hogy ha egy pár felelősen gondolkodva családot alapít, akkor a gyermekvállalást az anyagi kockázatok kevésbé nehezítsék meg. Sok ilyen döntés van, a legutóbbi az, hogy a 30 éves kor alatti nők személyijövedelemadó-mentességet kapnak, ha gyermekük születik. Ez azért fontos, mert ha késői időpontban vállalja egy pár az első gyermeket, akkor nagy esélye van annak, hogy a másodikat már nem vállalják. Tudjuk, hogy nagyon sok más szempont is van, ami a gyermekvállalást eldönti. Az a célja a kormányzatnak, hogy a tervezett, vágyott gyermekek megszülethessenek. Évtizedek óta tudjuk, mindenféle adatfelvétel ezt igazolja, hogy egy tizenéves lány vagy egy tizenéves fiú több gyermeket szeretne, mint ahányat aztán vállalnak.
– Az azért mindenesetre biztató, hogy az elmúlt bő 10 év alatt az az 1,2-es termékenységi ráta 1,5-re emelkedett.
– Így van, és ez annak is köszönhető, hogy kiterjedt családtámogatási rendszer van Magyarországon, amely magában foglalja a gyermekvállaláshoz, az otthonteremtéshez adott támogatás, a jövedelem alakulásánál pedig az adókönnyítéseket. Meg kell említeni az önkormányzati felelősségvállalást is. Békéscsabán gyakorlatilag folyamatosan lehetőségük van a fiatal házasoknak arra, hogy önkormányzati garzonlakáshoz jussanak. A Csaba Baba program 2015 óta jól működik, olyankor, amikor a gyermek születése után minden forint számít. Bár Békés megye lakossága jelentős mértékben csökken, Békéscsabán 2015 óta 399 és 470 között mozog a gyermekek születési száma, tavaly például 425 békéscsabai gyermek született. A bölcsődei férőhelyek száma országos szinten is növekszik, Békéscsabán az elmúlt években 100 férőhellyel gyarapodott, és akkor mini bölcsődékről, családi bölcsődékről még nem is beszéltünk. Ez is egy olyan lehetőség, ami abban segít, hogyan lehet egyidejűleg kisgyermeket nevelni és a munka világába visszatérni.
– Egy család szempontjából nagyon fontos pillér a megfelelő nevelés, oktatás a legfelsőbb szintig. Ez utóbbival kapcsolatban megállapodás született a közelmúltban a Békés Vármegyei Kormányhivatal, a Gál Ferenc Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem között. Miért bír ez nagy jelentőséggel?
– Ez az együttműködés azt szolgálja, hogy részben a már korábban elindult mérnökképzés, informatikusképzés nagyobb lendületet kapjon. Emellett egyéb képzéseken is gondolkodunk a Gál Ferenc Egyetem megújult vezetésével. Ezek lehetnek rövid időtartalmú képzések, alapképzések is. Készülünk ezekre a munkákra. Azt látjuk, hogy egyelőre még nincs olyan dinamikus gyarapodás a hallgatói körben, mint ami indokolt lenne. Nagyon sok munkáltatóval beszéltem, illetve azon a fórumon, ahol az együttműködési szerződés köttetett, jelen voltak azok a munkáltatók is, amelyek igénylik egyebek mellett a gépészmérnökök képzését, az elektronikai mérnökök, vagy az informatikusok képzését. Reméljük, hogy a továbbiakban ezek a képzések egyre több hallgatót érnek el, és segítségünkre lesznek abban, hogy a fiatal pályakezdők itt maradjanak Békés megyében.
– Az utóbbi években tapasztalhattuk, hogy sokan szavaztak az ön által alapított Közösség díj kapcsán. Ennek lesz folytatása?
– A választókerületem településein, és ahol gyermekkoromban éltem, Pusztaföldváron, meghirdetem most is a Közösség díjat. Azok a közösségek kaphatnak plakettet, illetve a képviselői tiszteletdíjamból szerény támogatást, amelyekre az ott élők szavaznak. Rengeteg közösség segíti egy-egy település életét, illetve sok olyan civil szervezet van, amely akár állami feladatot átvállalva, az önkormányzattal együttműködve fontos munkát végez. Akik rájuk szeretnének szavazni, azoknak erre most is lehetőségük van, a kisebb településeket egy, Békéscsabán pedig két civil szervezetet szeretnék díjazni.
