A dalszerzők napját hazánkban október 8-án rendezik meg. 2018-ban az Artisjus Egyesület azzal a céllal hívta életre, hogy felhívja a közönség figyelmét a zenei produkciók mögött dolgozó dalszerzőkre, zenei alkotókra, az értékteremtő munkájukra, és a dalok értékközvetítő szerepére.
A dátum sem véletlen, mert 1965-ben, a kultikus Bosch klubban ekkoriban játszották először közönség előtt az első magyar nyelvű rockdalt, Bródy János és Szörényi Levente Oh, mondd című dalát az Illés együttes előadásában. A történés őrült lendületet adott a magyar könnyűzene fejlődésének.
Az idei dalszerzők napja alkalmából egy tucatnyi sikeres dalszerző-előadó látogatott vissza egykori iskolájába, ahol a diákoknak egy szerzői beszélgetéssel egybekötött minikoncertet adott. A szabadkígyósi származású Hegedűs Józsi pénteken a csabai Vízműbe érkezett.
Ahogy a mezítlábas gitáros-énekes belépett a díszterembe, azt látja, a közönség tagjai mint a rossz gyerekek, mindannyian hátra ültek. Józsi erre nem előre ültette őket, hanem klubhangulatot varázsolva, a színpad elé húzatta velük a székeket.
– Lesznek, akik közületek házakat vagy hidakat fognak építeni, a dal azonban egy olyan építmény, amit igazából senki sem fog látni, bárhogy is próbálkozunk – mesélt a dalszerzés fortélyairól. Majd iskoláskorával kapcsolatban megemlítette, „Nem voltam egyszerű fiú”. (Közben a mellettem álló Novák Zoltán tanár úr megjegyezte, csak elvégezte az iskolát, majd a tanítóképzőt is.) Azt követően a sztorik és a számok váltották egymást – akár a végtelenségig…
Persze egyszer csak kicsöngettek.
Indultak a buszok.
Galéria
***
Ahogy a dalszerzo.hu írja, Hegedűs Józsi a Csillagerdő alternatív zenekar tagjaként vált ismertté, a zenekar felbomlása után pedig szólókarrierjében teljesedett ki. A roma és alter magyar zenei hagyományokból merít inspirációt, első egyéni Szívemből a félelmet kioltom című lemezén is ezeket a stílusjegyeket kombinálja. Egyszerű, de érzelemmel teli szövegeivel és karizmatikus előadásmódjával lopta be magát az emberek szívébe, zenéje a folk és az alternatív pop határán mozog. Szövegeiben nagy hangsúlyt nyernek az identitáskeresés kérdései.
„Egész pici koromtól szerettem volna színpadon zenélni. Kezdetben Lukács Laci vagy Cseresznye akartam lenni, aztán Kurt Cobain, majd talán picit Szabó Balázs, aztán Cseh Tamás, Kollár-Klemencz, legutóbb pedig Janine Cathrein, a Black Sea Dahu énekes-gitárosa. Ám minden megváltozik, amint valakihez elkezdek hasonlítani. Onnantól mindenkitől el akarok határolódni, és csakis, megismételhetetlenül önmagam lenni” – nyilatkozta egy korábban a Kultúra.hu-nak adott interjúban a zenei útkereséséről, példaképekről és önazonosságról.
