Duray Balázs: Fontos a szemléletformálás, az érzékenyítés
– Sűrű volt a 2022-es évetek, de nem kevésbé sűrű év előtt álltok idén is. Ennek már vannak lenyomatai, eseményei, mégpedig a minisztériummal kapcsolatban is.
– Valóban nem lopjuk a napot. Már negyedik éve itt helyben cselekszünk. Az egyesület, a mozgalom felvállalt célja, hogy a közösség érdekében, saját érdekünkben erdősítünk, fásítunk, klímát védjünk, vízönrendelkezzünk. Nyilván ez benne van szemléletünkben, és benne van az egyesület alapszabályában is. Valóban új szintet lépünk: egyfelől folytatjuk azokat az erdősítéseket, amelyeket elkezdtünk, illetve az is a vállalt célunk, hogy próbáljunk ezt a fajta „csinálást” – ami itt helyben már a köznyelvbe is beivódott – a mi kapcsolatépítésünket ebbe is belecsatornázni. A januárt azzal indítottunk, hogy ismét elmentünk az Agrárminisztériumba, és beszéltünk arról, amit civilként teszünk.
– Egészen pontosan itt ez mit jelent?
– Másfél éve köttetett egy úgynevezett stratégiai partnerségi együttműködés az államtitkársággal. Óriási köszönet ezért Herczeg Tamásnak, aki a térség országgyűlési képviselője, és nemcsak a terepen, hanem a hivatali ügyekben is segédkezik. Rajta keresztül tudtunk eljutni már 2021-ben az államtitkárságra, az erdőkért felelős államtitkárhoz, Zambó Péterhez. Ott egyébként formalizáltuk és leírtuk a közös célokat. A civil szervezetek – főleg a közhasznú szervezetek, mint mi is – részben azért vannak, hogy próbáljanak valamiféle terhet levenni az állam válláról. Esetünkben ez az erdősítés és a fásítás. És ha találkozik a közös cél, a klímavédelem és a zöldítés az országfásítási programmal, akkor ebben együtt tudunk működni. Praktikus okokból nyilván egy ciklusig szól ez az együttműködés. Egy új kormányzati ciklus kezdődött tavaly tavasszal, ezért megújítottuk az együttműködésünket. Nemcsak azokat a kereteket, amelyeket másfél éve lefektettünk, hanem próbálunk egy kicsit konkretizálni is. A korábbi együttműködésnek óriási eredménye volt, hogy unikálisan Magyarországon létre tudtunk hozni egy közösségi erdőt állami tulajdonú földterületen. Az állam a nemzeti földalapkezelőn, a régiós erdészeten keresztül hosszú távra, 20 évre az egyesület gondozásába adott egy 2,5 hektáros földterületet. Az országos Településfásítási Programban pedig hat településen, több, mint 150 fa elültetésével tudtunk segédkezni. Nemcsak tevőleges aktivitásokban jelentkezik ez a fajta segítség, hanem abban is, hogy meghallgatnak minket felsőbb szinte is, még mielőtt egy jogszabály vagy egy pályázati kiírás megjelenik. A tervezésben a javaslatainkkal meg tudunk jelenni, beépítik az ötleteinket. Tavalyi év vége felé a közhangulatot is kicsit felborzolta az úgynevezett „farendelet”. Itt mi is tudtunk javaslatokat tenni. Próbáljuk kibontani azokat a programokat, amelyekben mi már előrehaladtunk lokálisan.
– Litkai Gergelyt a Dumaszínház kapcsán sokan ismerhetik. Volt Békéscsabán egy olyan esemény, amely kifejezetten rátok volt tervezve, megemlített titeket. Ezeket a fonalakat kézben tartva mentek tovább ebbe az irányba idén is?
– Igen. A partnerség nagyon komplex, sokrétű. Nemcsak az állammal, hanem az önkormányzattal is kialakult egy ilyen kapcsolat; a város olyan vállalásokat tett nemrégiben a klímastratégiában, amit a javaslatunkra sikerült beemelniük. Ráadásul a minisztériumi megállapodásunk segíti a forrásszerzésben a várost, hogy aztán velünk együtt tudják a vállalt erdősítést megvalósítani. A partnerség valóban szélesebb körű. Litkai Gergely azon kívül, hogy egy stand-upos komikus – és leginkább így ismeri a lakosság – nagyon hosszú ideje a fenntarthatóság, a környezetvédelem, természetvédelem témában is próbál a saját eszközeivel érzékenyíteni, szemléletet formálni. Neki, mint országos hírű és elfogadott személyiségnek, vannak kapcsolatai nemzetközi zöldszervezetekkel, és azoknak a hazai telephelyén működő nagyszervezetekkel. Nagyban köszönhető neki az, hogy párbeszéd alakult ki, és látják, tudják nemcsak Muronyban, Gyomaendrődön, hanem Debrecenben, Budapesten vagy Zalaegerszegen is, hogy mi történik itt: hogyan működik egy olyan jó példa, ami lokálisan hoz eredményeket, és mintaprogramként akár átültethető országos szintre is.
– Meg is érkeztünk a glokális gondolkodáshoz, ami az egyik vesszőparipád. Volt egy Glokálfeszt is, megint csak hagyományteremtő szándékkal.
– Próbáljuk az érzékenyítést, a szemléletformálást nemcsak a kinti terepen, tevőlegesen megvalósítani, hanem egy kicsit szélesebb körben is. A békéscsabai klímastratégia nagyon fontos eleme is a szemléletformálás, amelyben nevesítették a Hatvanezer Fa modellt és a szemléletformálásunkat. Éppen ezért látnak bennünket a tévében, az óvodákban, iskolákban, és olyan kulturális rendezvényeken, ahol a kultúrát, mint őrzendő értéket párhuzamba állítják a természeti értékekkel. Komplex módon próbáljuk „behúzni” az embereket, és széles spektrumban érzékenyíteni.
– Fontos, hogy akár Budapestről is látszik, hogy Békéscsabán mi zajlik. De ami ennél is fontosabb, hogy a környező, kisebb településeken is jelen vagytok, elhívnak titeket olyan helyekre előadást tartani, ahol nem feltétlenül a faültetőktől várná az ember elsősorban, hogy az agráriumot is érintő kérdésekben megnyilvánuljanak, de úgy tűnik, hogy mégis így van.
– Ez egy térségi szemlélet, tájszemlélet. Ezt próbálom én is geográfusként nagyon sok helyen, sokszor elmondani. A térség nyilván nemcsak a tájat, hanem a tájban élő embereket is jelenti. Itt vagyunk egy megyeszékhelyen, és itt vannak azok a kisebb települések a környékünkön, amelyek ugyanazokkal a gondokkal küzdenek. Óriási potenciál, hogy agrártérség vagyunk, ezt nyilván fenn kell tartani, és ki kell ebből hozni a maximumot. Az is látszik, hogy ez csak akkor lesz fenntartható, ha az ökológiai, természeti, zöld vonatkozásokat is megvalósítjuk. Fontos az agrártársadalommal való párbeszéd, az agrárfórumokon való megjelenés, és – ahogy az államtitkárságon is elhangzott – a földeken történő zöldítés, a mezővédő erdősávok létrehozása. A mi nagy projektünk a dűlőfásítási program, pontosan ezt a célt szolgálja.
Poliák Pál: Létrejöhet egy közel 20 kilométeres zöldfolyosó Mezőberény és Békéscsaba között
– Sok szó esett Duray Balázzsal arról, hogyan képeződik le a Hatvanezer Fa Egyesület munkája akár országos szinten is. De mit jelent ez a terepen? Hogyan zajlik a „csinálás”?
– Tartalommal töltjük meg a „csinálást” az aktivistáinkkal. Szerencsére hétvégéről hétvégére folyamatosan újabb arcok érkeznek hozzánk, akikben átszakad a gát, esetleg már nem a klímaszorongással foglalkoznak, hanem keresik, hogy mit tehetnek ők maguk, keresik a kapcsolatot velünk, és segítenek a terepi feladatokban. Meg kell említenünk azt a kisréti területet, ahol idén én elérjük már a 40 hektár vetett tölgyerdőt. Ez rengeteg feladatot adott az elmúlt 3 évben. Idén pedig még egy 4-6 hektáros terület fog megszületni. A szokásos talaj-előkészítés, kerítésépítés, vetés, majd azt követően az elegyítésen ezeknek a felügyelete hárul a közösség tagjaira. Ebben az évben is leginkább Kisréten fogunk tevékenykedni, illetve folytatódik a dűlőprogram. Az elmúlt hetekben jó példát mutatva, és ebben elől járva, Siklósi István, Mezőberény polgármestere a tettek mezejére lépett oly módon, hogy több ezer facsemetét vásároltak a helyi vadásztársasággal közösen. Mondhatni, jönnek velünk szembe, mert Mezőberény irányából konkrét feladatvégzéssel elindult a programjuk. Meg is beszéltük, hogy nagyjából Kamuton fog ez találkozni a mi programunkkal. Ebben a szintén nagyon tevékeny muronyi polgármester lesz majd a segítségünkre, hiszen az ő közigazgatási határaikat is érinti ez a program. Létrejöhet egy olyan zöldfolyosó Mezőberény és Békéscsaba között, ami majd 20 kilométer hosszú, és legalább az egyik oldalon fákkal, cserjékkel borított élőhelyként funkcionál majd.
– Korábban is beszéltünk már a dűlőfásításról. Idézzük fel, hogy miért különösen fontos ezeknek a területeknek a fásítása?
– Egy romantikus mondathoz nyúlnék vissza. Még 2019-ben mondtam el, amit idős emberektől hallhattunk korábban, hogy két település között árnyékban lehetett közlekedni. Ha most az ember autóba ül, Békéscsabától kiautózik nagyjából 3-4 percet bármelyik irányba, akkor látja, hogy jelenleg ennek már nem nagyon felel meg a helyi táj. Nem véletlenül választottuk Mezőberényt és a Békéscsabához közel eső felsőnyomási területeket, hiszen ott jó időben egy magasabb pontról – ez lehet, mondjuk egy autónak a teteje – egy jó távcsővel az ember ellát Kondorosig. A mezőgazdasági művelés ellehetetlenítette a korábbi fasorok fennmaradását. Azon dolgozunk, hogy a mezőgazdasági művelés következtében 3-4 méteresre szűkült utak újra 6-7, esetleg 8 méteres szélességűek legyenek, és ezen az útterületen belül biztosítsanak 2-3 méternyi helyet fasornak, cserjéknek, hogy ezeket vissza tudjuk hozni a tájba. Ezért fontos a dűlőfásítás.
– Hogyan érinti a munkátokat a jelenlegi időjárás?
– Szerencsénk volt eddig, gyakorlatilag folyamatosan tudtunk dolgozni. Szükség van a hidegre, már csak a mindenféle talajlakó kórokozók miatt is. Nekünk viszont szerencsénk volt azzal, hogy a viszonylag enyhe időben a korábban vetett erdők elegyítéseit tudtuk folytatni. A tavalyi aszály hatalmas károkat okozott, viszont így, hogy jótékonyan kaptunk néhány plusz hónapot, ezeket a munkákat gyakorlatilag be is tudtuk fejezni, egy komolyabb feladat vár még ránk. Ha februárban lesz még olyan hétvége, amikor mondjuk -2, -3 fok fölött van a hőmérséklet, akkor ezeken túl leszünk. Aztán ha kapunk valamennyi hideget, akkor egy kicsit lehet, hogy pihenhetünk, az adminisztrációban igyekszünk majd utolérni magunkat, illetve a dűlők kimérése történhet meg.
– Melyek lesznek még a következő időszak fontos feladatai?
– Komoly megállapodásokat kötöttünk. A minket érintő, a vágyott léptékünket érintő döntések nem helyben születnek. Nem véletlenül kerestük meg az ország legnagyobb gazdáját, az államot, hogy biztosítson ezekhez a léptékekhez területet. Ebben nagyon komoly lépéseket értünk el, és a következő időszak erről szól majd. Konkrétum, hogy egy 4-6 hektáros erdőterületet tudunk még telepíteni idén. Ezen már rutinszerűen fogunk végigrobogni, hiszen harmincegynéhány hektárt megcsináltunk, az újabb 4-6 hektár kivitelezése már mondhatni gyerekjáték lesz.
– Jellemzően milyen korosztályból kerülnek ki az önkéntesek?
– Vannak olyan pedagógusok, óvodapedagógusok, tanárok körülöttünk, akik a legkisebbeknek is segítenek, ahol ez nem annyira tudatos. Viszont a bukdácsoló gyerekek látványa egy vetett erdőben, vagy egy előkészített talajon könnyeket csal az ember szemébe, főleg szülőként. Úgyhogy onnan indul. Meg kell említenem néhány olyan aktivistát is, aki mondjuk, a 80-as éveit tapossa, önerőből vagy segítséggel kijön a területre, és úgy végzi el a tevékenységet. Tehát teljesen átfogjuk a korosztályokat. Mindenki jön. A közösségi médiában a csoportunk nagyjából a tízezer főt közelíti, és a nyilvántartásaink szerint jóval több, mint ezer ember jelent már meg a 3 év alatt a „csinálásainkon”. Nagy örömet okoz látni, hogy újabb közösségek csatlakoznak, akár egyénenként, de jönnek családok, baráti társaságok is. Erősödünk, és erősödik a közösség. Aki részt vesz egy aktivitásunkon, jobban figyel a környezetére, kevésbé károsít élőhelyet, hogyha a mindenféle útjai során találkozik ezekkel. Szóval, megyünk tovább.
